Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 20. szám

Budapest, 1883. szerda, február 21. 20. sz. Huszonötödik évfolyam, TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom. Kereseti követelések összefüggése. — Illet, összeütk. — Polg., s bünt. jogi esetek. — Közjegyzői rend. — Curiai Értesítő. Kereseti követelések összefüggése s az eskü letétele. A k i kir. törvényszék*) egyik, előtte folyamatban levő peres ügyemben olynemü eljárást követvén, a melyet a perrendtartás szabályaival, de a dolgok természetes rendjével sem vagyok képes összeegyeztethetni, mielőtt azon eljárás miatt orvoslást vennék igénybe, indittatva láttam magamat az ügyet a kérdés megvitatása végett nyilvánosságra hozni. Az eset a következőkben áll: A. felperes négy darab adóslevélben foglalt négy rendbeli követelést, a melyek együtt G040 frtot képviselnek, egys ugyanazon keresetben egyesitett B. ellen. B. elleniratában a négy rendbeli adóslevél valódiságát s az azokban foglalt adósságok keletkezésének valóságát is elismerte ugyan, de egyúttal az adóslevelek három darabja ellen, a melyek együtt 5200 frtot képviselnek, az austr. ptk. 1444. §-a alapján: ..lemondás" —a negyedik darab adóslevél ellen pedig, a mely 840 frtot képvisel, a ptk. 1438. §-a alapján: „beszámítás" czimén elenyésztetö kifogásokat érvényesített és bizonyított is. A. felperes válasziratában a kifogások során előadott alperesi állitások valóságát megtagadta, e mellett pedig a bizonyítási eljárás alkalmazásához csatlakozott, a tanuk hitelességében megnyugodott és az esküt megkínálta. Ezzel az ügy itélet alá terjesztetvén, a czimzett törvényszék végzést hozott, a melyben kijelentette: hogy mielőtt ez ügyben itélet hozathatnék, a tanuk kihallgatása találtatott szükségesnek, mi végre az illetékes biróság megkerestetik. Beérkezvén az alperesi kifogásokat teljesen bizonyító tanuvallomási jkönyv, miután a fölött a felek egyike sem tett észrevételt, a biróság meghozta az ítéletet és pedig — horrendum dictu —az 5200frtra nézve, a tanuknak határozottan az alperes » mellett* szólott vallomásának teljes mellőzésével, feltétlenül elmarasztalólag, a 840 frtra nézve pedig alperesnek oda itélt főeskütől feltételezve. Alperes az Ítéletnek azon része ellen, a mely a keresetbe vett 6040 írtnak 5200 frtnyi része fölött feltétlenül marasztalólag rendelkezett, fölebbezést jelentett be. Az ítéletnek ellenben azon része, a mely 840 frt fölött rendelkezett, a felek egyike által sem fölebbeztetvén, jogerőre emelkedettnek volt tekintendő, minélfogva alperes a fŐeskű letételére azonnal jelentkezett is. Azonban noha az esküre jelenkezés óta hat hónál is több telt el, — noha azóta az 5200 frtos kérdés felett már a másodbiróság is, még pedig kiegészítést rendelőleg *) Erdélyben. határozott, és noha a kiegészítés is meg-1 történt — mindezek daczára a 840 frtos ügyben, mely pedig az 5200 frtos ügygyei mi összefüggésben sem áll s mely tehát az 5200 frtos ügynek végmegoldásáig függőben nem tartathatandó, az eskü kivételi határnap máig sem tüzetett ki, nem csak, de az eskükivételi kérelem el is tétetett az irattárba — a mig a per többi ága lejár! ? Előre bocsátottam és ismétlem, hogy a 840 frt és 5200 frtos kereseti tétel között mi összefüggés sincsen, ha csak nem vétetik összefüggésnek az, hogy felperes egy s ugyanazon keresetbe foglalta különböző keletű követeléseit, mely viszony azonban teljességgel nem alapit összefüggést, sem elválhatlanságot. így lévén a viszonyok, nézetem az, hogy a cz. biróság nem volt jogositva az eskü jelentkezési kérelmet irattárba tétetni, nem volt jogositva továbbá: ilyen irattárba tételi határozatának a felekkel való közlését agyonhallgatni és nincsen jogositva legkivált: az eskűbevételt függőben tartani sem általánosságban, sem különösen odáig, mig a pernek többi ága eldöntetik. Ilyen intézkedésekre a perrendtartás a bírónak engedelmet nem ad, nem csak, de a birói ügyviteli szabályok 126. §. b. pontjában különösen azon beadványok, a melyeknél a késedelem a fennforgó érdekek biztonságát veszélyeztetné, soronkivül elintézendőknek rendeltetnek. A jelen esetben, hogy egyébb veszélyt ne említsek, csak a bekövetkezhető halálesetre szorítkozom és kérdem: ha alperes, ki a 60 évet már is betöltötte, időközben elhalni talál a nélkül, hogy az esküt letehette volna és ha ennek folytán az eskü az alperes okozatán kivül és határozottan a biróság okozatából nem le-tettnek fogván nyilváníttatni, alperes örökösei fizetésre fognának kényszeríttetni, váljon ilyen esetben miként áll felelősséget a cz. biróság e következményekért ? E szaklap n. é. olvasóinak engedem át a jelezett eljárás megbirálását és elitélését. —l —c— A csőd alá került közigazgatási tisztviselőkkel szemben követendő eljárás felöl sem az 1870-dik XLIÍ-ik, sem az 1876. VII. tczikkekben positiv rendelkezések nem foglaltatván, e részben egy közelebb előfordult concrét eset alkalmából a belügyminiszter azt az elvi jelentőségű elhatározást hozta, hogy a jogerős birói ítélettel csőd alá helyezett közigazgatási tisztviselő ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat, hivatalától a csődnek tartamára leendő felfüggesztése mellett mindenkor elrendelendő. i Az indokolásban ez foglaltatik: Igaz ugyan, hogy az 1876. VII. tcz. 1. §-a a) és b) pontjaibankör vonalozott fegyelmi vétségek között a csőd alá jutás felsorolva nincs,de az 1870. XLII. tcz. 66-ik §-ának abbeli rendelkezéséből, mely szerint közigazgatási tisztviselő csak az lehet, ki csőd alatt nincsen, önként következik, hogy azon közigazgatási tisztviselő, ki hivatalos alkalmazása idejében csŐd alá jutott, hivatalos szolgálatot nem teljesíthet, s hogy ennélfogva öt ezen időre, hivatalos állásától fel kell függeszteni. Minthogy pedig közigazgatási tisztviselőkre nézve a hivatalos állástól való felfüggesztés csak is az 1876. VII. tcz. által megszabott eljárás kapcsán mondathatik ki, ennélfogva a közigazgatási tisztviselő ellen csődbe jutás esetében, a csödnyitási birói határozat alapján a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatnak, hivatalos állásától való egyidejű felfüggesztés mellett helye van, önként értetvén, hogy a fegyelmi eljárás a csődbíróság részéről hozandó véghatározat idejéig függőben tartandó s csak ennek jogerőibe emelkedése után lesz a fegyelmi ügy, törvényszerű fegyelmi határozattal ellátandó. — A belügyminiszter ezen elhatározása mindenben megfelel, a birói felelősségről szóló 1871. VIII. tczikkben a törvénykezési hivatalnokok csődbe jutása esetére foglalt határozatoknak. Jogeset. A kölcsön valóságos kieszközlése, melyért köteleztetett jutalomdíj, nem lévén azonosítható a pénzintézet általi kölcsön engedélyezéssel: a kölcsönszerzési jutalomdíj nem követelhető, ha a kölcsön létrejötte a kölcsönt kereső személy akaratától nem függő okból hiúsult meg. Löwinger L. — Togyorszku Jován e. 70 frt 20 kr kölcsönszerzési jutalomdíj megfizetése iránt temesvári járásbiróságnálpert folytatván — Járásbíróság 1881. decz. 11. — 11153. sz. a. alperest a keresetben s 20 frt perköltségben elmarasztalta; y>mert alperes azt, hogy felperest kölcsönszerzéssel megbízta, s azért neki 70 frt 20 krt kötelezett — maga beismerte; felperes pedig okmányokkal bizonyította, hogy a kölcsönt tényleg kieszközölte. Hogy ennek daczára alperes a kölcsönt fel nem vehette — saját beismerése szerint egy betáblázott, de kifizetett követelés az oka, melynek kikebelezésére az engedélyt nem tudta kieszközölni, — tehát oly esemény, mely az alperes személyében merült fel,— amennyiben a kölcsön kieszközlésére a szükséges adatokat alperes tartozott kiszolgáltatni. Miután tehát felperes elvállalt kötelezettségének eleget tett: alperes a kikötött dijat neki megfizetni tartozik, — annál is inkább, mert tanuk szerint a sza-