Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 55. szám

Budapest, 1888. Péntek, június 22. 55. sz. Huszonötödik évfolyam. Tartalom. Országgyűlésünk termékenysége. — Jogeset. — Perorvoslatok. — Bünt. eset. — Tiszaeszlári végttrgy. — Curiai Értesítő. Orszáeonlésünfe terméienysép. V. Az igazságügyre vonatkozó törvényhozással kell még foglalkoznunk — mert hiszen „Justitia est regnorum fundamentum" . Tehát a legnagyobb államférfiúi gondosságot, a leglelkiismeretesb munkásságot azon ja vitások s intézkedések javaslatba hozatalára s mély tanulmányozás után életbeléptetésükre kellene fordítani, melyek az igazságszolgáltatást jobbá, tökéletesbé alakithatják. És mit tett ezúttal a szakminiszter s törvényhozás e magasztos czél előmozdítására ? Elsoroltuk javaslatait s törvényeit. És most kérdjük: mi hasznát veendi azoknak igazságszolgáltatásunk ? Mi hasznát veendi nevezetesen az uzsoratörvénynek. Mit fog az lenditeni justitiánk előhaladásán ? Lehetend-e az a legkisebb befolyással is a jogigények biztosabb éa kielégítőbb érvényesítésére ? Azt hisszük, annak hasznát legföljebb a bünváai justitia közegei vehetendik, a mennyiben bő alkalom nyiland tudományukat, jogászi bölcsességüket tündököltethetni az uzsoravétség fogalmával összekötött jogeszmék tisztázásában — a melyek még egy államban sem tisztáztattak — kellékeikben s kifogásaikban biztos jogalapokra sehol sem vezetethettek. Mit fog nyerni justitiánk a bűnvádi felebbvitel korlátozásával ? Jobb és gyorsabb leend-e annak folytán az egyes bíróságaink előtti törvénykezésünk, mely ellen oly sok a panasz — számos esetben valóban nem ezen bírák képtelensége vagy munkátlansága, hanem az elhibázott, s mivel költségbe került volna, helyre nem is hozott gyönge szervezet következtében. És csak képzelhetni-e javulást, midőn nagyrészt e téren nemcsak a Curia, hanem a kir. tábla felülvizsgáló bíráskodása is kizáratott, holott pedig bebizonyított tény, mikép a csak kissé is jobb justitia érvényesítése e forumokon veszi kezdetét. Attól tartunk, hogy a szünetelési uj rendszer is, a mint az szerveztetett, nem fog valami kedvező lendületet okozni jogszolgáltatásunkon. Másrészt a lefolyt időszakból két sajnos mulasztást kell felemlítenünk. Mindkettő túltercnékenység kifolyásának mutatkozik, a mennyiben az azt előidéző élénkebb s tömegesebb munkásságban attól a sietség, elhamarkodás alig maradhat el. Egyik mulasztást abban észlelhettük, miszerint némely törvényjavaslatok elkésetten jelentek meg a képviselőház asztalán, vagy oly időben, mely már késő volt arra, hogy azoknak kellő kifejlesztésére, megérlelésére elégséges idő maradt volda, mi nélkül pedig jó törvényeket előidézni nem lehet. Másik mulasztás abban állt, mikép több fontos törvényjavaslat — olyanok is, melyek még az előbbi országgyűléseken jelentek meg — egészen elmaradtak. Az előbbiek közé sorolandó nézetünk szerint a törvénykezési szünet uj szabályozásáról szóló törvény, melynek javaslata az ülésszak oly előhaladott idejében nyújtatott be, mikép az akkor már összehalmozott munkálatok közepette a már jóformán gőzerővel folyó müveleteknél igen kevés alkalom nyílhatott annak kellő megérlelésére. — Az alapos tanulmányozásra egyátalában nem maradt elégséges idő; a képviselők legnagyobb része nem is volt jól tájékozva ezen javaslat intézkedéseinek jogi természetéről s horderejéről. Az elkésés oly szembetűnő ezen egész műveletnél, mikép maga a törvény megjelenése életbeléptetése idejét igen kevéssé előzte meg; az előkészületek s intézkedések az alsóbb bíróságoknál csak az utolsó időben tétethettek meg, mi mindenfelé nem csekély zavarokat, egymást lerontó intézkedéseket vont maga után. Az elkésés még nagyobb volt azon törvényjavaslat benyújtásánál, mely a járásbíróságok szaporításáról szól. Ez az ülésszak befejezése előtt alig három nappal előbb tétetett le a ház asztalára. Hogy mi célja lehetett a miniszternek ily benyújtásával — senki sem tudja megérteni, miután alig maradt annyi idő, mely annak kinyomatására s szétosztására szükségeltetett, arról, hogy csak a bizottsági tanácskozás is felette megkezdethessék, szó sem lehetvén. Már pedig ezen javaslat kétségtelenül a legsürgősb törvényhozási müveletek közé sorolandó. Törvénykezésünk javításának szempontjából alig lehet intézkedés, mely jogéletünkben nagyobb szükséget elégíthetne ki. Bírósági szervezetünknek legnagyobb hibája volt az aránytalanság, mely a társas és az egyes bíróságok között állíttatott elő. Abban azon szervezeti elv, mely mellett annak idejében oly sokat küszködtünk: hogy minél kevesb törvényszék s minél több járásbíróság létesíttessék — teljesen mellőzve lett. Csak később ismertetett be annak igazsága s különböző érdekek roppant sérelmével a törrényszékek száma redukáltatott, habár még mindig nem azon számra, mely a törvénykezési viszonyainknak s kulturális helyzetünknek megfelelne. Az ezzel kapcsolatos másik elv, a járásbíróságoknak kellő számra való emelése még mindig hátra van. Az igazságügyi kormányzat egy hosszas évtized tapasztalatai után már szinte be kezdi látni ennek szükségességét, azért nehogy a kincstár nagyon megterheltessék, igen szerény mértékre szorított szaporítást czélzó javaslatot be is adott — de tette ezt akkor, midőn az a ház által munkába sem vétethetett. Jogeset. A háztulajdonosnak a katonák rombolásai által okozott károsítása, a katonai paranesnokok részéről a kellő felügyeletnek elmulasztása folytán válván lehetővé : ezen mulasztásért a katonai kincstár felelőséggel, illetve kártérítéssel tartozik; viszkeresete a kártevők, illetőleg a mulasztásban forgó tisztek ellen fennmaradván. Ifj. Séra István mint kiskorú gyermekei törv. képviselője — cs. k. katonai kincstár e. 500 frt kártérítés iránt a szerencsi jbiroság előtt pert indított — Járásbíróság 1882. okt. 9. kelt ítéletével alperest 330 frtban, per kezdettőli kamataiban s 88 fit perköltségben elmarasztalta ; következő indokokból : „Felperesek tulajdonát képező nemesi birtokon az ott állomásozó katonaság által okozott kár annak idején felszámittatott, az eljáró vegyes bizottságnak bejelentetett, attól azonban mint nem oda tartozó, elutasittatott, mi nem lett megczáfolva. — Hogy pedig ezen kártételre vonatkozó panasz másodízben a budapesti katonai parancsnoksághoz is felterjesztetett, azt a kassai parancsnokságnak e bírósághoz intézett megkeresése igazolja. „A kárnak egyszerű megtagadása ily körülmények közt már csak azért sem vétethetett figyelembe, mert az okozott kárnak megállapítása czéljáből a helyszínén működő katonai bizottságnak, az állítólagos kárt illetőleg, magának alapos meggyőződést szerezni alkalma volt; és ezen mulasztás, illetékesség hiányával épen nem indokolható, mert azon körülmény, hogy a kár alperes által el nem követtetett, hivatalos nyilatkozatokkal be nem győzhető. — A mennyiben pedig Szűcs és Lengyel tanuk összhangzó vallomásai szerint jelzett épületeknek fedele az ott táborozó lovas-katonaság által romboltatott le s hurczoltatott el, ezen eljárás folytán előállt kárt a felvett bírói szemle és szakértői nyilatkozat, illetve tanúvallomások alapján, a kár elkövetése alkalmával létező állapot arányában az alperes katonai kincstár megtéritein köteles. A kémény elpusztulása a ház-