Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 55. szám

— 218 — fedél leszedésének következménye levén: ez oknál fogva a tanuk által megállapított kár, annak egész összegében fenntartandó volt." Kir. Tábla 1382. nov. 15.—52244. sz. a. megváltoztatván — felperest keresetével elutasította ; a perköltségeket pedig kölcsönösen megszüntette; köv. indokokból: „A perben kifejtettek szerint kétségtelenül bebizonyíttatott, hogy a szakértők által meghatározott kár a felperes „tanyája körül táborozott katonaság által követtetett el; „miután azonban kétségtelen az ia, hogy a kérdéses tanyai épületek nem szorosan a hadgyakorlatok következtében, illetőleg a katonai müveletek kivitele czéljából és felsőbb katonai rendeletre, hanem az egyes katonai személyek pajzánsága s rosz akarata folytán romboltattak össze; „miután pedig a katonai kincstár egyes katonának, magánszemély minőségében vagy roszakarat, vagy haszonvágyból saját czéljaira elkövetett kártételeiért felelősséggel nem tartozhatik; felperest, miután a kincstárt jelen esetben jogellenes cselekmény vagy mulasztás nem terheli — keresetével elutasítani kellett. A kir. Curia a kereset főtárgyára nézve a tábla ítéletét megváltoztatta s az első bíróságit hagyta helyben — indokain felül még azért is: „mert a kihallgatott tanuk vallomása szerint, kétséget nem szenvedhet, hogy felperes épületeit nem egyes katonák alattomban, hanem egész csapatok nyíltan rombolták szét: felperes károsítása tehát a kellő felügyeletnek, a katonai parancsnokok részéről történt elmulasztása miatt válván lehetségessé, alperes ezen mulasztásért felelősséggel tartozik; magában értetődvén, hogy visszkeresete a kártevők, illetőleg a mulasztásban forgó tisztek ellen fennmarad." (1883. május 31. —1127. sz. a.) Perorvoslatot használatánál: korlátozása. A kir. tábla érdemileg csak azért változtatván meg az elsó bir. ítéletet hogg az abban foglalt, szabálytalanságot megszüntesse, tulajdonképen tehát két egybehangzó ítélet forogván fenn : a táblai itélet ellen további felebbezésnek helye nincsen. Kis Mihály — Nagy István e 190 frt iránt a tokai jbiróságnál perújítással élt. Járásbíróság 1882 juli 11. — 1322 sz. a. ítéletével a perújításnak helyt adván az alapperben hozott ítéletet feloldotta és Kiss Mihályt alapperbeli alperest a keresetben stb. elmarasztalta; „mert beismerte alperes hogy Nagy Istvántól 190 írtban 2 ökröt kapót cserében egy szőlőért, mellyet azonban Nagy István nevére nem telekkönyveztethetett, mert az nem állt Kis Mihály nevén; miért a csereszerződés nem létüsülhetett; a 2 ökör pedig már meg nem levén: alapperbeli alperes azok értékében volt marasztalandó. Kir. tábla 1882. nov. 2. — 48861 sz. a. ügy érdemben megváltoztatta s ujitó alperest perujitási keresetétől érdemleg elmozdította s az alapperbeli első bírósági hozott, a másodbiróság által helyben hagyott, az ujitó alperest elmarasztaló ítéletet joghatályában fentartván — ujitó alperest 37 frt perkölcségben marasztalta; „Mert ujitó alapperbeli alperes által felhívott tanuk vallomásával az alapperben ujitó alperes részéről a követelés valódiságát illetőleg személyesen tett beismerése bizonyító erejét meg nem gyengítette." Ez ellen felperes felebbezést adott be. Kir. Curia azt visszautasította; „mert a kir. tábla az első bírósági ítéletet érdemileg csak azért változtatta meg, hogy az első bíróság által elkövetett azon szabálytalanságot, mely szerint az alapperbeli itélet joghatályon kivíil helyeztetett, azonban ujitó felperes az alapperbeli kereset értelmében njra elmarasztatott, — megszüntesse „A két alsó bírósági itélet tehát tulajdonképen egybehangzó lévén: ujitó felperes a másod bir. itélet ellen további felebbezést közbe vetni nem volt jogosítva 1881. 59. sz. a. 47. §. alapján" (1883. ápril 12. 1016. sz. a. Büntetőjogi eset. Azon esetben, midőn vádlott elhalt n'óvére mint eladó nevében hamis adásvevési szerződést készített s annak alapján a tulajdonjogot magára bekebeleztette; tekintve hogy a hamis okirat készítése s tartalmának nyilvánkönyvbe való bejegyeztetése a bűnös uton elérni szándékolt eredmény által egybefoglalt, de a telekk rendtartás által is mellözhetleniil Összeffügö elemei voltak egy és ugyanazon bűnös czélnak: nem anyagi hanem csak szellemi bűnhalmazat forog fenn. Mátyás Ferencz 55 Domokos József 41 és Süle István 58 éves napszámosok magán okirat hamisítása miatt szombathelyi tszéknél bünperbe fogattak. Törvényszék 1882 febr. 3. ítéletével Mátyás Ferenczet a 401. §. alá eső hamis okirat készítésében bűnösnek kimondotta s 2 havi fogházra ítélte — másik két vádlottat felmentette gonosz szándék hiányában. Kir tábla 1 r. vádlott s kir.ügyész jelebbezése 1882. april 17. helybenhagyta. Kir. Curia következőleg itélt. „Tekintve hogy a vizsgálat s végtárgyalás adatai szerint Mátyás Ferencz 1862. aug. 10. elhalt nővére Konczos Imréné Mátyás Juli mint eladó nevében 1878 aug. 28 hamis adásvevési szerződést készített illetőleg készítetett s azt arra használta fel hogy a telekkben Konczos Imréné nevén állott ingatlant illetőleg a tulajdonjog vádlottra bekebeleztetett; tekintve hogy ezáltal vádlott szándékosan közreműködött arra, hogy a nyilvánkönyvbe valótlan tény vezetessék be, még pedig azon czélból, hogy magának jogtalan hasznot szerezzen „tekintve hogy az ekként körülirt cselekmény a bünt. tk. két rendelkezését sérti, ugy hogy egyik szempontból a 401. §. alá — másik szempontból azonban a 400. §. második bekezdésében meghatározott bűntett fogalma alá esik „tekintve hogy a cselekmény e kettős minősége folytán azon kérdés : vájjon a btk. 95. — vagy 96. §-a és ez utóbbi folytán a büntetés emelésére vonatkozó további rendelkezések alkalmazandók-e? ugy a minősítés valamint a büntetés tekintetében lényeges kérdést képez „tekintve hogy az ügy állása szerint, a büntetendő cselekmény czélját, a fent megjelölt ingatlan tulajdonjogának csalárd uton vádlott részére való megszerzése képezte s hogy e czél elérésére a hamis okirat készítése oly előzetes cselekedet volt, melynek a telekk. rendtartás szerint a bekebelezési kérvényt, annál inkább tehát a bekebelezés elrendelését megelőznie kellett. „tekintve, hogy ezek folytán a hamis okirat készité ie s ezen hamis okirat tartalmának a nyilvánkönyvbe való bejegyeztetése a bűnös uton elérni szándékolt eredmény által egységbe foglalt, de a telekk. rendtartás szerint is mellőzhetlenül összefüggő elemei voltakegy és ugyanazon bűnös czélnak. „annak ugyanis, hogy a kérdéses ingatlan a valódi jogállapotnak meg nem felelő telekk. bejegyzés által a törvényszerű tulajdonos jogi birtokából kivétessék s vádlott birtokába juttattassék. „tekintve, hogy az esetben, ha valamely büntetendő cselekmény a tettes által czélul kitűzött más bűntettnek oly előfeltételét képezi, hogy a nélkül a czélul kitűzött bűntett egyátalánnem jöhet létre s ennélfogva a kettő megoszthatlanul és szétválaszthatlanul öszszefügg s ez esetben tehát ugy az egyik, mint a másik cselekmény is magában véve külön-külön büntetendő cselekményt képez, mégis a megoszthatlanságnál fogva nem anyagi, hanem csakis eszmei bűnhalmazat forog fenn. „ezeknél fogva vádlott a btk. 95. §. alapján a btk. 400. §. második bekezdése alá eső közokirat hamisítás bűntettében mondatik ki bűnösnek s minthogy e cselekmény az általa okozott vagyoni sérelem nagyságára való tekintettel az elkövetéskori jogszokás szerint is büntettet képezett s erre az időközben éfetbelépett btk. 400. §-ban 5 évig terjedhető börtön van megállapítva — a 2. §. alkalmazásával vádlott büntetére 6 havi börtönre felemeltetik. „Ezen változtatással a kir. tábla ítélete hhagyatik.* (1883. márcz. 14. 10825. sz. a.) A pénzbírság kérdéséhez. A „Törvényszéki Csarnok" f. évi márczius hó 4-én kiadott számában megjelent „Az 1878. V. tcz. 20. és az 1881. XVII. tcz. 265. §-ai" czimü közleményre vonatkozólag szabadjon követ-