Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 54. szám

..Felperes azon kérelmének, hogy a hagyatékul felvett szőllő helyett a cserébe kapott egy negyed telek vétessék fel — helyadható nem volt; mert felperes azt, hogy azon telket a szöllőért örökhagyó cserélte, az alperes által felhozott 3 •/. szerződés ellenében nem igazolta; mert ezen cseréről a tanuk közül csak Harnal János bir közvetlen tudomással, — ez pedig felperes pótesküiével ki nem egészíthető, mert felperes nem a sajál tényében forog. „Ennélfogva a kérdéses szőllőt felperes törvényes örökrészének megállapításánál számításba venni, az egy negyed telket pedig abból kihagyni kellett. „Minthogy pedig az örökhagyó az 1. sz. szerződéssel, melynek valótlansága bizonyítását felperes meg sem kisérlé '— fele vagyonát még életében, felét pedig halála esetére alperesre tulajdonul átruházta: a felperes által kért egyenlő örökrész neki meg nem Ítéltethetett. „Minthogy továbbá felperes nem tagadta, hogy alperes az örökhagyó vagyonába 500 frtot beruházott, — ez levonandó s a fenmaradó értékre nézve az 1. sz. a. szerződés ajándékozásnak tekintendő. „Ennélfogva az örökhagyó hagyatékául leltározott összes javaknak, az ingatlanoknak a szakértők által megállapított 1350 frt, az ingóknak pedig leltári becsű szerint 50 frtot tevő — összesen 1400 frt értekéből a 24 forint leltári teher s az alperes által beruházott 500 frt levonásával fenmaradó 1156 frt tiszta érték egy negyed részét, vagyis 289 frtot törvényes osztályrészül megállapítani és alperest az 1. sz. szerződéssel felperesnek kifizetni rendelt 100 frton felül még 247 írtnak és az örökhagyó halálának 1871. febr. 26. bekövetkezett halála napjátóli kamatainak megfizetésére kötelezni kellett. „A törvényes osztályrész a vagyon értékéből levén fedezendő, felperes azon kérelmének, hogy az összes javak elárvereztessenek — helyt adni nem lehetett. „Az iratok áttételének szüksége pedig nem forog fenn, mert nem forog fenn ok arra, hogy a bűnvádi vizsgálat megindítása hivatalból elrendeltessék. Kir. Curia mindkét alsó bir. ítélet részbeni megváltoztatásával, kötelezte alperest a felperesnek apai örökrósz fejében 538 frt 12 és fél krt1874tőli kamataival fizetni. — Az iratoknak a büntető bírósághoz áttételét elrendelő első bir. ítéletet megváltoztató táblai határozatot helybenhagyta s a perköltségeket kölcsönösen megszüntette. Indokok: A felek előadásából s a per adataiból kitűnik, hogy az örökhagyó Zvetits Györgynek az 1. sz. szerződés keltekor 1853. decz. 1-én tulajdonát képezte a kocsolyai 192. sz. telekjben foglalt 50. sz. ház, egy negyed telek, a 2325. hr. sz. szőllő s ingóságok. A most említett ingatlanokat per során alkalmazott becsüsök 1350 frtra becsülték; az ingóságok értéke pedig tesz a hagyatéki leltár szerint 50 frt 50 krt. Ezen összesen 1400 frt 50 kr értékű vagyon felét Zvetits tivorgy, beruházott 500 frt fejében tulajdonjoggal átruházta vejére az alperesre — a fentérintett 1. sz. szerződés mellett, mely a község elöljárói előtt állitta irá'n ki s ezek aláírásával s a község pecsétjével levén ellátva, perrendszerü bizonyítékot képez s a melylyel szemben felperes nem szolgáltatott ellenbizonyitékot. Maradt tehát akkor az örökhagyó tulajdonában 700 frt 25 kr értékű vagyon; de gazdálkodtak azontúl is közösen az összes vagyonban Zvetits György s az alperes. „Később a szőllő elidegenittetett egy csere ügylet mellett, a mely szerint Harnál János a cserébe kapott szöllőért s felülfizetett 400 írtért egy negyed a kacsolai 198. sz. telekjben bejegyezve volt telket adott. Hogy ezen csereügylet ekkép s hogy még Zvetits György életében jött létre: bizonyítva van Harnal Jánosnak esküvel erősített s Takács Vendel, Hanal György és Simon György tanuk által is támogatott vallomásával. Ehhez képest az örökhagyó halála után kelt 3. sz. szerződés nem valóságos, hanem színlett s álügyeletet tartalmaz. Hogy pedig ama csereügyletet az örökhagyó s az alperes együtt s közösen kötötték meg Harnal Jánossal: ez okszerüleg következtetendő abból, hogy ahhoz mindketten hozzájárultak a magok szőllőrészével és — mert az ellenkező nem igazoltatott, fel kell tenni, hogy a felülfizetett 400 frt is a közös gazdaság jövedelmeiből fizettetett. „E szerint kevesbedett az örökhagyó vagyona a 100 frtra becsült szőllő felének 50 frt értékével, — ellenben gyarapodott a cserébe kapott és 900 frtra becsült egy negyed telek felének 450 frt értékével. így levonva a 24 frt leltározott terhet, az örökhagyó tiszta hagyatéka 1076 frt 25 krt képvisel. „A végrendelet nélkül elhalt örökhagyó ezen hagyatékában törvényes örökösödésnek van helye — dacára az 1. sz. szerződésnek. Mert ezen okirat az át nem ruházott vagyonrész tekintetében halál esetére szóló rendelkezést tartalmaz, de mint örökösödési szerződés érvénytelen az a keletkezésekor hatályban volt osztr. pol. tkönyv 602. §-nál fogva, mely csak házastársak közt engedi meg az öröklési szerződést, mint halál esetére szóló ajándékozás pedig érvénytelen az a polg. tkönyv 956. §. szerint, mivel abban a visszavonhatlanság nincs kikötve, sőt bizonyos mulasztás esetére az érvénytelenség van kimondva. „Mindezeknél fogva — tekintettel arra, hogy az örökhagyó két gyermekének egyike a felperes és az osztályt egyik fél sem kívánja természetben, s felperes pénzben követeli a maga örökrészét, alperest, ki az egész hagyatékot birtokolja, de az 1. sz. okirat alapján jóhiszemű birtokosnak tekintendő: 538 frt 12 és fél krban s ennek per kezdetétőli kamataiban felperes részére kellett elmarasztalni. „A bűnt. birósághozi át nem tétel a tábla indokain alapszik." (1883. márcz. 7. — 5740. sz. a.) Kir. Curia döntvényei. (Bűnügyekben.) 19. szám. „ Van e jogosítva azon törvényszéki jegyző, ki mint vizsgálóbíró valamely büntető ügyben működött, ugyanazon ügyet a vizsgálat befejezése után a törvényszék tanácsülésében — habár szavazat nélkül is — vád alá helyezés, vagy a további eljárásnak megszüntetése körül forgó kérdés tárgyában előadni1? és ott, hol ebbeli eljárás jött közbe, hivatalból megsemisitendő-e a hozott határozat1?'1 (15,222 számhoz.) Határozat. „Tekintve, hogy az elsőfokú bíróságok rendezéséről szóló 1871. évi XXXI. t. cz. 6. §-a felhatalmazza ugyan a törvényszék elnökét, hogy csekélyebb fontosságú ügyekben jegyzőt nevezzen ki vizsgálóbírónak; „tekintve mindazonáltal, hogy a vizsgálóbíró tulaj donképeni hivatása csakis a büntetendő cselekmény fenforgásának vagy fen nem forgásának, a bűnösség vagy bűntelenség, valamint a súlyosító és enyhítő körülmények megállapítására szükséges adatok és bizonyítékok gyűjtésében, feljegyzésében és a kétséget fenhagyó adat vagy bizonyíték valódiságának szabályszerű meghatározásában áll; „tekintve, hogy ezen hivatással sem a vizsgálat eredményének bírói előadmányban a törvényszék előtt való előadása, sem a további bírói intézkedés iránt a határozati javaslatnak (vagyis az előadói véleménynek) előkészítése, és az ítélő, illetőleg határozó bíróság előtti előterjesztése nincs szükségszerüleg összekötve; „tekintve, hogy az imént megjelölt cselekmények lényegökben birói functiót képeznek és ennélfogva csak oly személy által teljesíthetők, a ki az 1869. IV. t. cz. 6. és 7. §§-aiban meghatározott képességgel bírván, az igazságügymiszter felterjesztésére 0 Felsége által bírónak kineveztetett; „tekintve, hogy a jelenleg alkalmazásban levő jegyzők nem szükségképen vannak felruházva a bíróvá képesítésre az idézett törvényben meghatározott kellékekkel és a kir. kinevezés hiányánál fogva a leglényegesebb minősítést nélkülözik; „tekintve hogy az elmozdithatlanlanság és az áthelyezhetlenség is az 1869. IV. t. cz. 15. és 16. §§aiban csupán a biróra lévén megállapítva: a jegyzők nélkülözik a birói hivatás bármely részének gyakorlatára szükséges ezen utóbbi sajátságot is, mely pedig a polgárok jogának biztossága czéljából a birói hivatás gyakorlatától elkülönithetlen; „tekintve, hogy a jegyzőnek vizsgálóbíróvá való kineveztethetése különben is csak a csekélyebb fontosságú esetekre vonatkozólag lévén megengedve, a törvénynek ezen intézkedése, a mint ezt szövege világosan kimutatja, csakis kivételes és ennélfogva mindig a legmegszoritotabb értelem szerint értelmezendő ; *