Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 52. szám

— 207 — perczer választmányi tag utasítása folytán vette át; ezt azonban szinte nem igazolja; mert Toperczer a büniratok közt levő önvallomásában azt, hogy ily utasítást adott volna, határozottan tagadja, sőt állitja, hogy arról, mikép 1. r. alperes a könyvecskét mi czimen, t. i. mint üzleti tőkét vagy mint óvadékot vette-e át Zónától, tudomással sem birt. De ha Toperczer érintett utasítása való volna is, alperest az sem menthetné meg a felelősségtől, mert az alapszabályok szerint tudnia kellett, hogy a választmány a társaság birtokába bármi czimén került értékek iránt csak ülésekben hozott határozatok által intézkedhetett, s igy tudta azt is, hogy a szabálytalan s egyoldalú eljárás folytán kezeibe jutott könyvecskét mint felperes óvadékát a társaság céljaira fel nem használhatta — még az esetben sem, ha ily határozat valósággal létrejött volna, mert az őrizetül letett óvadékot saját céljaira a társaság sem volt jogosítva fordítani. „Ily helyzetben tekintve, hogy 1. r. alperes mindezek ellenére a társaság tulajdonához nem tartozó takarékp. könyvecskét Feldmann kereskedőnek szállított árukért átadta s ezen cselekménye által felperest megkárosította; őt is felelősnek tekinteni s II. El. rendű alperesekkel egyetemlegesen marasztalni kellett, nemcsak a tőkében, hanem kamatokban is, mert a takarékp. könyvecske a kitett kamattal volt kiadva. (1883. ápril 10. — 1802. sz. a.) Büntetőjogi eset. A bírónak kötelessége levén az elbírálása alatti esetre a törvény megfeXelŐ rendelkezését alkalmazni, s e részben a felek kérelme által csak a büntetés mértékére nézve levén korlátolva : a cselekmény minősítése általa hivatalból teljesítendő. A sértett azon cselekménye, hogy bizonyos vitás tulajdoni földet szántani kezdette, nem tekinthető a tulajdont oly közvetlenül fenyegető támadásnak, — mely a jogos védelem megállapítására vezethetne. Katona Károly 36 éves parasztgazda sértett Papszász Jánosné panaszára a szentpéteri jbiróságnál súlyos testi sértés miatt bünvizsgálat alá vétetvén — Járásbíróság 1881. június 22. a vádbeli vétségben bűnösnek kimondotta s-a 302. §. értelmében két heti fogházra s költségmegtéritésre ítélte. Kir. Tábla vádlott s kir. ügyész felebbezésére 1881. nov. 16. részben megváltoztatta s vádlottat a 310. §. alá eső gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségében nyilvánította bűnösnek s az első bírósági büntetésen felül még 20 frt pénzbüntetésre ítélte. Kir. Curia következőleg ítélt: „Mindkét alsó bir. ítélet megváltoztatásával, a vádbeli cselekvény a 301. §-ban meghatározott s a 302. §. szerint büntetendő súlyos testi sértés vétségének minősíttetik s vádlott 10 napi fogházra s 10 forint pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok : Az orvosi látlelet s vélemény által be van bizonyítva, hogy Papszászné vádlott nővére a balkezén külerőszak által okozott s 12 — 14 nap alatt gyógyuló sértést szenvedett. „Vádlott nem vonja kétségbe, hogy sértett azon alkalommal kapta azon sérülést, midőn közöttük egy vitás föld szántása közben veszekedés fejlett ki. Csupán azt tagadja vádlott, hogy ő sértettet ostorával vagy más módon megütötte volna, — a sérelem származását akkép adván elő, hogy vádlott a kezében levő ostorral ráütött a lóra, melyet a sértett szájánál fogva vezetett, a ló ütés után vele a sértettel együtt elment s mivel a lónak lánczkötőféke s ennek hegyes vagy éles kapcsolója volt, az sérthette meg Papszászné kezét. „Vádlott ezen előadása annyit kétségtelenül bizonyít, hogy Papszászné sérelme közvetve vagy közvetlenül, de mindenesetre vádlottnak arra irányult szándékos cselekvéséből származott, hogy sértettet a vitás föld szántásának abbanhagyására kényszerítse. „Ezen körülmény nem a gondatlanságból okozott, hanem a szándékosan ejtett sértés lényeges ismérvét képezi; mert vádlottnak mint különben is mezei gazdasággal foglalkozó embernek, az élet közönséges tapasztalatainál fogva tudnia kellett, hogy ha egy ló ostorcsapásokkal kergettetik akkor, midőn azt egy nőszemély kötőféknél fogva tartja, abból rendszerint az azt tartó személynek kisebb-nagyobb testi sérelme következik. „Ez okból a cselekményt jelen Ítélet szerint kellett hivatalból minősíteni, — miután a bírónak kötelessége levén a bírálása alatti esetre a törvény megfelelő rendelkezését alkalmazni, — e részben a felek kérelme által csak a büntetés mértékére nézve van korlátozva. „Vádlott mellett a jogos védelem esete nem forog fenn. Mert nemcsak hogy önbeismerése szerint is a kérdéses szántóföld tulajdona közte s a sértett közt jogilag eldöntve nincs ; hanem még azon esetben is, ha vádlottnak kétségtelen tulajdonát képezné, a sértett azon cselekvése, mely szerint a földet szántani kezdette, nem tekinthető a tulajdont oly közvetlenül fenyegető támadásnak, mely máskép mint a támadónak testi bántalmazása által elhárítható vagy jóvá tehető nem lett volna. „Enyhítő körülményül azonban tekintetbe vétetett vádlottnak [ a vizsgálat adataival nem ellenkező azon állítása, hogy a kérdéses földnek hosszabb idő óta birlalásában s használatában volt s abban a sértett által minden hatósági intézkedés igénybe vétele nélkül háboríttatott. Ez okból büntetése a 91. §. alkalmazásával enyhébb mértékben szabatott ki". (1883. márc. 27. — 16847. sz. a.) Büntetőjogi eset. A nagymérvű valószínűség mellett is a szándékos gyermekölés büntette meg nem állapitható, midőn annak a lehetősége sincs kizárva, hogy mindaz, a mi vádlott részéről gyermekölési szándékként jelentkezik, egy tapasztalatlan fiatal leány gondatlanságának következményét képezheti. Susnek Mária 18 éves hajadon szolgáló gyermekölés büntette miatt a b.-gyarmati tszéknél bünperbe fogatott. Vádlottnő bebizonyitottan 1882. márczius 3-án gyermeket szült, mely öt nap múlva gazdája házában az árnyékszék csatornájában halva találtatott. Bonczjkönyv szerint élve született a gyermek s a lélegzésre szükséges lég hiánya következtében megfulladt. — Vádlott azt állitja, hogy a szülési fájdalmak az árnyékszéken létében lepték meg és szült gyermeke a gödörbe hullott; a bevérzett ülőhelyet ingével letürölte s ezen egész fél óráig tartott dolog után be ment a házba, hol senkinek sem szólt semmit, a szülést eltitkolni akarván. •— Némely tanuk szerint a kihúzott gyermekhulla papirosokba volt begöngyölgetve. Törvényszék 1882. szept. 15. vádlottat a btk. 284. §. alá eső gyermekölés bűntettében mondotta ki bűnösnek s ezért 3 évi börtönre ítélte 3 havi vizsgálati fogsága beszámításával. Kir. Tábla 1882. decz. 5. megváltoztatta, vádlottat a 290. §. alapján gondatlanság által okozott emberölé3 vétségében nyilvánitá bűnösnek s 1 évi fogházra ítélte — 5 hó beszámításával ; „mert a tszék a szándékos ölést arra állapította, hogy a hulla papirosokba volt göngyölgetve s a csatornában fennakadt. Az azonban tanuk által nem bizonyittatott, sőt az derittetett ki, hogy a papírdarabok a hullára rá voltak hányva s az, hogy az árnyékszékben talált nagy halmaz papír vádlottnő által tétetett volna oda, ki nem tüntettetett, tehát lehető, hogy az még előbbi időkből jött össze s abban a gyermek hullája fennakadhatott. De a vizsgálat sem derített ki más adatot, mi a szándékosságra mutatott volna. „Minthogy azonban beismerten terhességéről senkinek sem szólt, szülési segélyt igénybe nem vett, ezen mulasztás s gondatlansága a 290. §. alá vonandó. Kir. Curia a tábla ítéletét azon változtatással hagyta helyben, hogy a büntetést 1 és fél évi fogházra felemelte, miből 11 hó vizsgálati fogsága kitöltöttnek veendő. Indokok: Vádlott szülését megelőző s követő összes körülmények nyilt tanúságot tesznek aziránt, hogy vádlott mindent elkövetett, hogy nemcsak szülésének megtörténtét, de terhességét is eltitkolja s hogy a világra hozandó gyermek életének fentartása oly kevéssé állott szándékában, miszerint az a végre megkívántató legnélkülözhetlenebb előkészületeket sem tett, sőt azokra nem is gondolt.