Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 52. szám

Budapest, 1883. Péntek, június 15. 52. sz. Huszonötödik évfolyam. Tartalom. Ügyvédek Pestmegyében. — Váltó, polgári s bűnt. jogesetek. — Czégbej. rend. — Curiai Értesítő. Az ügyvédek Pestmegyében. Pár év előtt Zschokk báró az osztrák képviselőházban a többi közt azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy Magyarországon oly népek is vannak, a melyek az orr- s füllevágás szokásával még nem hagytak fel. Pedig alig volt alkalma a nemes bárónak meggyőződést szerezni arról, a mit mondott. Történnek azonban nálunk egyéb dolgok, melyek alaposan igazolják a báró által jellemezni kivánt ázsiai állapotokat; igenis történnek dolgok, melyek a nemzetnek súlyosabban beszámíttatnak, mint a testcsonkitás s az a — törvénycsonkitás mestersége. Pedig ezelőtt alig, sőt őszintén mondhatjuk, alig találtunk nemzetet, mely a magyarraP alkotmányos öntudata, politikai életszivóssága, ősi instituczi ókhoz való mély ragaszkodásán kivül a törvény rendithetlen tiszteletében versenyezhetett volna. Napirenden van, hogy különösen erkölcsi testületek, de maga a kormány is, lehet, hogy kellő szakavatottság s tapintat hiányában, lehet ismét, hogy tisztán önkénykedésből túlteszik magukat a törvényen. Es még nem volt eset arra, hogy ily botrányok a törvényhozás méltó figyelmét még csak felköltötték volna is, az egri nyomtatványok elkobzására vonatkozó azon tör vényellenes rendelet kivételével, mely nek komolyabb következményei alól a kormánynak jól fegyelmezett pártja se gélyével sikerült menekülnie. Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegye árva székénél ujabban az a szabály hozatott be, hogy az ügyben megbizott sőt a megbizás értelmében pénzfölvételi jogosultsággal is felruházott ügyvédnek ha bizonyos összeg kiutalványozására kerül a sor, a kezéhez való kiadatás megtagadtatik, hacsak a kiutalványozott Összeg fölvételére vonatkozó s közjegyzői leg hitelesített speciális meghatalmazást fel nem mutat. Lássuk most már, hogy az ügyvédi rendtartásnak idevágó szakasza mit mond. Annak 62. §-a szórói-szóra igy rendelkezik: „Az ügyvédi meghatalmazvány az ügyvédet feljogosítja mindazon intézke dések megtételére, melyek a reája bizott ügy rendes vitelével s teljes befejezésével egybekötvék; az ügyvéd által végzettek, írottak vagy élőszóval előadottak, harmadik személyekre nézve ugy tekintetnek, mintha a megbízó fél maga tette volna, ha a jelenlevő fél azokat azonnal vissza nem vonja. „Minden ügyvédi meghatalmazvány egyszersmind kiterjed: a) beperelt pénzösszeg és pertárgyak átvételére és nyugtatványozására; „b) helyettes megbízására; „c) eskü kínálásra, visszakinálásra, elfogadásra vagy az ellenfél eskületételébe való beleegyezésre. „Ha a fél az ügyvéd meghatalmazási jogkörét korlátozni akarja, azt a meghatalmazványban különösen ki kell tennie". Ez a szakasz kétségtelenné teszi azt, hogy az ügyvédnek joga van megbízása alapján fele részére pénzt és értéktárgyakat fel-, illetve átvenni, ép ugy, mintha arra világosan kiterjeszkedne a megbizás és egyedüli kivételt képez, ha ebben az irányban kizáró föltétel foglaltatik benne. A törvényhozás tehát, szemben a vérszemet kapott peres felekkel, az ügyvédeknek némi jogot adott, mi azonban, tekintve az ügyvédi rendtartásnak a gyakorlati életben mutatkozó tömérdek hibáira és kinövéseire, ugy veszi ki magát, mint egy-egy értékes tárgy a szemétdombon Igaz ugyan, hogy az ügyvédi rendtartás hivatkozott szakasza második bekezdésének a) pontja beperelt pénzösszeg átvételét emlegeti; ámde ez a pont, miként az egész szakasz szelleméből kitetszik, mintegy biztosítani akarja az ügyvédet, hogy még peres ügyekben is, a szakasz eiső bekezdésében elég nyíltan s határozottan kifejezett korlátlan képviseleti joga mellett még a pénzfölvétel sem vonható el jogköréből. S ha a törvényhozás az ügyvédi megbízáson nyugvó jogot a közigazgatási ügyekben némileg megszorítani óhajtotta, ugy ennek kifejezést adott volna csak ugy, mint feltüntette a korlátozásokat. Egyébiránt nincs és nem is lenne értelme annak a felfogásnak, hogy az árvaszéknél eljárt ügyvéd munkálkodásával folyóvá tett pénz különb volna annál, melyet peres uton fölvesz fele nevében; továbbá nem volna megmagyarázható, hogy miért gyakoroltassák az ügyvédi közbenjárást igénybe vett egyaránt önjogu felek irányában a közigazgatási uton kivételes gyámkodás. S mégis a föntebb már említett árvaszék házi szabályokat alkotott, melyekben az ügyvédnek a rendtartásban, mint sarkalatos törvényben biztosított pénzfölvételi jogát megcsonkította, mely szabályzatot a belügyér, valószínűen az igazságügyminiszterium véleményadása mellett, megerősítette. Midőn kínosan nyomorgó viszonyaink közepette legvitálisabb jogainktól fosztogattatunk, nincs oka karunknak derültebb jövőt várni az ügyvédi rendtartásnak vajúdás alatt levő reformjától. Egyet azonban megjegyzünk még, sez az, hogy haszontalanság azt hangoztatni szüntelenül, hogy jogéletünkben uj intézményekre van szükség; újra kell szervezni bíróságainkat; jogi törvényhozásunkat a mai haladásnak megfelelő alapokra kell fektetnünk sat. Mire valók mindezek, ha a létező törvényeket lábbal tiporjuk s az egyöntetűséget, öszhangzást, ha már létezik is, megzavarjuk1? A (Juria szerdai ülésében tétetett közzé ö Exczell. Perczel Bélának, ki a szomorú s nagy veszteség óta ritka buzgalommol vezeti az elnöki ügyeket, — a Curia másod elnökévé való kineveztetése, — az elhunyt Fábry István helyébe; és MihajloVÍCS Miklós tanácselnöknek előléptetése a curiai alelnökségre. Mihajlovics ur nagy tudománya, erös judiciuma, terjedt tapasztaltsága s a legnemesebb jellem által rég kivívta a szakköröknek átalános tiszteletét. Nagy érdemei a fórumon jelenlegi kineveztetésében, habár részben is, igen jogosult s méltó elismerést nyertek. Jogeset. Az ajándékozónak hitelezője az ajándékba adott vagyon értékéből követelése kielégittetését akkor követelheti, ha követelése behajtásában öt oly mulasztás nem terheli, mely miatt ajándékozó adósa ellenében követelése behajthatlanná vált; és a vagyonhiányt kimutatja. Znarik János — Kuchta János s neje e 437 frt 47 kr. iránt a beszterczebányai törvényszéknél pert folytatván — Törvényszék 1881. dec. 10. 4538. sz. a. felperest keresetével elutasította s 25 frt perköltségben marasztalta. „Mert eltekintve attól, hogy felperes keresetlevelében alperest az 1877. évi 4880. sz. ítélet alapján az állítólagos egyetemlegesség szerint — a mi különben ezen ítéletben épen nem foglaltatik — kívánja marasztalni s az 1. r. alperest a végrehajtás tűrésére itéletileg köteleztetni: a válasziratban pedig már nem az egyetemlegesség, hanem csak a részleges kötelezésre szorítkozik: tehát a perrend 68. §. ellenére a jogalapot megváltoztatván, keresetével már ez okból is elutasítandó lenne, de mindezeken felül, mivel felperes állítása szerint alperesek mint férj s nő között létrejött s Bittera Zsigmond kir. közjegyző előtt Breznóbányán 1878. ápril 12-én kelt szerződés szerint a 2. rendű alperes tulajdonátképezett ingatlanok csak azért ruháztattak át 1. rendít alperesre, hogy felperes a kielégitiii alapról, melyre végrehajtást kivánt n>