Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 51. szám

mennyiben pedig a másodbirósági Ítélet indokolásában 1. s 2. r. felperesekre vonatkozólag az ösis. rendelet 11. §-ára is történik hivatkozás: ezen §. harmadbiróságilag mellőzendőnek találtatott; mert ha Parti Anna az apai hagyatékot az ősis. rendelet életbelépte idején özvegyi jogon birta volna, törvényes gyakorlat szerint nem lettek volna ugyan kötelesek 1. s 2. r. felperesek nevezett Parti Anna, mint özvegy édesannyuk ellenében az emiitett 11. §-ban előirt eljárást követni; de miután Parti Anna még 1833. évben másodszor ment férjhez s igy a néhai Pap Imre utáni hagyatékot az ősis. rendelet életbelépte idején özvegyi jogon már nem birtokolta, — kötelesek lettek volna 1. s. 2. rendű felperesek a másodbirósági indokolásban hivatolt másik, úgymint 9. §-ban kitűzött határidő alatt igényeiket az apai hagyatékra nézve perrel érvényesiteni, — mit azonban elmulasztottak.'' (1883. május 30.—9457. sz. a.) Büntetőjogi eset. Nem képez sikkasztást, ha a lefoglalt függő gabonatermés sem annak idejében a zárgondnok által be nem szedetvén, sem függő' állapotban el nem adatván, maga az árverés csak november végén rendeltetvén el; a tulajdonos azt joggal elhagyottnak tekinthetvén, learatta s felhasználta. Tyukodg János 50 éves földmives, telkesgazda, sikkasztás miatt az edelényi jbiróságnál bünvizsgálat alá vétetett. Járásbíróság 1882. márczius 14. vádlottat sikkasztás vétségében vétkesnek mondotta ki s 4 heti fogházra stb. Ítélte, „meri bebizonyíttatott, mikép vádlott a hitelezője részére végrehajtás utján lefoglalt két köblös őszi buza vetés 50 frtra becsült függő termését elhasználta s azt a megkisérlett árverésekor előadni nem tudta. Kir. Tábla 1882. május 21. tekintve, hogy a lefoglalt függő termés learattatása iránt hivatalos intézkedés nem tétetvén, azt az elpusztulástól megmentendő, vádlott kénytelenittetett learatni s családja élelmezésére felhasználni: a büntetés tartamát egy hetire leszállította. Kir. Curia mindkét alsóbb bir. Ítélet megváltoztatásával — vádlottat felmentette. Indokok: Vádlott függő gabona termése 1881. évi június 10-én foglaltatván le, annak elárvereztetése csak nov. 21. kelt végzéssel rendeltetett el s ennek határnapjául december 3-ka következőleg oly idő tüzetett ki, midőn az emiitett gabonatermés éghajlati viszonyoknál fogva használható állapotban a száron többé nem létezhetett. „Ehhez képest joggal tekinthette vádlott a lefoglalt, de maga idejében sem zárgondnok által be nem szedett, sem függő állapotban el nem adott termést odahagyottnak; s azért annak learatása miatt annál kevésbé vonható feleletre, minthogy vagyona szándékos pusztításának tűrésére senki sem kötelezhető. „Hogy pedig vádlott a saját költségén learatott s akként az elpusztulástól megmentett ama termést, melynek tiszta eredménye egyébiránt menynyiségileg ismeretlen is — a végrehajtó javára meg nem őrizte: az a bünt. törvény szerint fenyítendő cselekményt szintén nem képez, miután vádlott mint végrehajtást szenvedő az olyan gazdászati műveletnek más érdekébeni teljesítésére nemcsak nem köteleztetvén, de a végrehajtási eljárás szabályai szerint nem is köteleztethetvén: a végrehajtató részéről tettleg odahagyott termése felhasználhatásának jogosultsága iránt olyan ténybeli tévedésben forgott, mely a btk. 52. §-a szerint a jogi beszámítást kizárja". (1883. ápril 18. — 10833 sz. a.) A Polonyi-Füzesséry ügy alkalmából a budapesti ügyvédi kamara választmánya, a gráczi levél ügyében Polonyi Gézától felvilágosítást kért. Polonyi ezt megadva, a kamara választmánya Győry Elek kamarai ügyész indítványának elfogadásával kimondta : hogy Polonyi Géza eljárását teljesen helyesnek, indokoltnak és kifogástalannak találván, semmiféle további eljárásnak szükségét nem látja és az ügyet befejezettnek tekinti. Igazs. miniszteri rendelet a tkezési szünidőről szóló törvény végrehajtása tárgyában. Az 1883. XXXIII. t.-cz. 13. §-ának intézkedése alapján rendelem: 1. (törvény 1. és 2. §§.) A szünidő július hó 1-ső napjával kezdődik ós augustus hó 31 -ik napjával végződik; minélfogva a bíróságnak ugy még június hó 30-án, mint már szeptember hó 1-én teljes munkaerővel kell működni. E végből a birák a szünidő tényleges beállta előtt a bírósági székhelyről el nem távozhatnak, a törvénykezési szünidő alatt távollevő birák a bíróság elnökénél, illetve főnökénél szeptember 1-én nemcsak mind jelentkezzenek, de társas bíróságoknál az előadásra elkészített pereket is még a szünidő lejárta előtt és kellő időben jelentsék be, járásbíróságnál pedig szeptember 1-ére — a mennyiben a vasár- vagy ünnepnapra nem esik — tárgyalásokat tűzzenek ki, hogy a szabályszerű munkásság csorbulást már szeptember 1-én se szenvedjen; a bíróság elnöke, illetve főnöke pedig tegye meg a szükséges intézkedéseket arra nézve egyrészről, hogy a szünidő legközelebbi bekövetkezte, vagy annak lejárta miatt sem a bíróság, sem annak bármely tagja a rendszeres és akadálytalan működésben ne gátoltassék, másrészről, hogy a szünidő által nem érintett határidőket és határnapokat pontosan megtartani, valamint a bírói határozatokat a szünidő alatt kiadni és foganatosítani, szeptember 1-én pedig már tanácsülést tartani lehessen. Oly tárgyalás, tanácsülés vagy végtárgyalás, helyszíni szemle, vagy tanúkihallgatás stb., a mely június hó utolsó napjaiban megkezdett és a tárgy terjedelme miatt ugyanazon hó 30-ik napján be nem fejeztethetett, folytatandó és csupán a szünidő beállta miatt hivatalból el nem halasztható. A törvénykezési szünidőről szóló törvény hatályba léptekor a szünidő hatálya alól ki nem vett ügyekben már kitűzött tárgyalások, a mennyiben a jelen rendelet tárgyát képező törvény 7-ik §-ának esete fenn nem forog, a szünidő utáni időre hivatalból elhalasztandók. 2. (törvény 3—5. §§.) Azon ügyek, a melyek a szünidő hatálya alól ki vannak véve, a törvény 3. és 5. §-aiban, azon intézkedések pedig, a melyek a törvény 3. §-ában fel nem sorolt peres ügyekben a kir. bíróságok által megtehetők, a törvény 4. §-ában minden kétséget kizárólag felsorolva lévén, a bíróságok az okból, mert a törvénynek idézett §-aiban felsorolt ügyek és intézkedések kellő elfoglaltságot esetleg nem nyújtanak, a törvény 7. §-ának esetét kivéve, más ügyekben, mint a melyeket a törvény felsorol (3. és 5. §§.), el nem járhatnak és más intézkedéseket, mint melyeket a törvény megenged (4. §.), nem tehetnek. 3. (törvény 6. és 7. §§.) A szüneti tárgyak közé nem tartozó ügyek elintézésének elrendelése czéljából a kérvény a törvény 7. §-a szerint az ügy elintézésére hivatott bíróság elnökéhez, vagy főnökéhez adandó be. Ily kérvény, valamint olyan is, a melyet a fél azért ad be, hogy a tör-vény 3. és 5. §-aiban elősorolt ügyeknek elintézése a szünidő utáni időre halasztassék, nem az elnöki ügyekről készített, hanem a bíróság azon iktató könyvébe vezetendő be, a melyben a határozat alatt levő ügyre vonatkozó beadványok beiktatvák. Ily kérvények felett a felebbviteli bíróságnál annyi tagból alakított tanács határoz, a milyen tanács a kérvényben emiitett ügy érdemleges eldöntésére jogosított. Az eredményről a fél késedelem nélkül értesítendő. Ily kérvények a bíróságok által csakis a beadványokról készített kimutatásba veendők be. 4. (törvény 8. és 9. §§.) A törvénynek főczélja az, hogy azon idő, mely alatt az eddig fennállott szabadságolási rendszernél fogva (1869. IV. t.-cz. 18. §. és bir. ügyv. szab. 45. §.) a bírói létszám huzamosabban teljes nem volt, és a bíróságok a szaktanácsok megalakításában is gátoltattak, az ügyvitel érdekében lehető szük korlátok közé szoríttassák. Ezen czél csak ugy érhető el, ha a szűneti tanácsoknak tagjai, illetve a járásbíróságoknál a szünidő alatt működő birák csakis a szünidő hatálya alól kivett ügyek elintézésére mulhatlanul szükséges számban határoztatnak meg,