Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 51. szám

borszesz s pálinka s az ISSO.ápr. 30-ki zárlati jkönyvbe felvett 1—8, ingóságok egészben, — többi pedig felében — bíróilag megállapittatnak. „Felpereseknek néhai Parti Anna hagyatékábani öröklési joga a kötelesrészre korlátol tátik s a perköltségei kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok: Felperesi kereset azon része, hogy az 1832. évben elhalt Pap Imre hagyatéki javai az ezúttal kérdéses hagyatéki vagyontól külön választva kizárólag felpereseknek adassanak ki — elutasítandó volt ; mert az érvényében fent ártott ősis. pátens í). §-hoz képest felperesek ez iránybani öröklési igényei, mint nem a kellő időben érvény esitettek — elenyésztek s igy a javak természetéből vont abbeli kereseti kérelem figyelembe vehető s megítélhető nem volt, és mert ezen körülmény a póttárgyalás tol va mán sem változott, még az esetben sem. ha az özvegy anya birtoklása felperesek javára vétetnék figyelembe ; a mennyiben ez esetben is az ősis. pat. 11 §. szerint felperesek igényei ezúttal elkésetten jelentkeznek. „Miután pedig felperesek az 1^>75. febr. 18. kelt közös végrendeletet épen azon alapon kívánják érvénytelenittetni, miszerint az oly javak iránt is intézkedik, melyekre nézve végrendelkezők intézkedési joga hiányzott, — holott ezen belkelléki hiány igazolást nem nyert ; ennélfogva a kereset ezen része is elutasítandó volt. „Az emiitett közös végrendelet a javak korlátlan haszonélvezetét a túlélő házastársra s igy jelen esetben Bódis Györgyre ruházta ; azt pedig a felperesek magok sem állítják, hogy a leltározott bor s pálinka nem ezen alaponi használat idejéből vette eredetét; sőt válaszukban magok is elismerik, hogy ezen bor s pálinka a haszonélvezett szőllő járuléka. Ebből folyólag tehát a kereset azon kérelme, hogy ezen termények Parti Anna hagyatékául vétetnének fel, — a mennyiben a haszonélvezeti Szt.-Mihály szőllő is egészben hagyatékáboz tartozik. elutasítandó volt; mert azok a túlélő házastárs korlátlan haszonélvezeti jogánál fogv;i annak tulajdonává s ezzel szerzeményévé váltak; s igy Parti Anna hagyatékához vissza sem szállhatnak többé. „A kereset azon része, hogy az özvegy Ilits-féle 1500 frt tartozás, mely mindkét örökhagyó által kiállított kötelezvényen alapul s igy fele részben Parti Anna hagyatékát is terheli, e hagyatékot illetőleg mellőztetnék, — el volt utasítandó; mert az adóság közös volta kétséget nem szenvedvén, annak fele része terhének Parti Anna hagyatékáról való elhárítása iránti kérelem a jogszerűséget nélkülözi. — Azon körülmény pedig, hogy ezen összeg I. r. alperes katonai váítságára fordíttatott volna, per során nem igazoltatott, s örökrészébe való beszámithatása is csak az esetben eszközöltethetnék, ha e nélkül a köteles rész sérelmet szenvedne, mi azonban itt nem forog fenn; s igy a főeskü mint ez esetben alkalmazhatlan bizonyíték mellőzésével, a kereseti kérelem ez irányban sem volt figyelembe vehető. ,Mivel pedig a peres felek öröklési jogviszonyát szabályozó közös végrendelet teljes érvényében fennáll; s igy a végrendelkezéskor meg volt ingóságok közszerzeményi minőségüknél fogva egyenlő osztály alá vonandók; mivel továbbá fel- s alperesek az ingatlanok tekintetében a perben hitelesen kimutatott telekkönyvi állapotéi irányadóul S alapul elfogadták; de ezen tul menve, alperesek viszonkeresetükben a közös végrendelet 2-ik pontjának megfelelően, az 51. szánni, kizárólag Módis (iyörgy tulajdonát képező búzaföldet is a telekkönyvi állapottól eltérőleg közszerzeményinek kívánják tekintetni s ilykép osztály alá vétetni ; mivel továbbá a bor s pálinka, de az ellenirati viszonkövetelés értelmében a leltározott borseprő is fentiek szerint Bódis György tulajdonául tekintendők; a kivételül felhozott s Bódis György kizárólagos hagyatéka javára igényelt 2 ló, 1 tehén s a zárlati jkönyv 1 —8. szám alatti ingóságokra nézve pedig felperesek á válaszukban kifogással nem éltek: „Mindezeknél fogva alperesek viszonkereSetéhez képest mindegyik hagyatékot fenti módon kellett külön-külön megállapítani. „A mennyiben pedig felperesek a közös végrendeletet minden alap nélkül támadták meg perrel. — az egyenlő osztály iránti kereseti kérelem elvetése, s a megtámadott végrendelet 6. pontjának alkalmazása mellett; felpereseknek a néhai Parti Anna hagyatékára vonatkozó öröklési jogát a köteles részre kellett korlátolni. A perköltségek a per örökösödési minőségénél fogva voltak megszüntetendők. Kir. Tábla 1882. okt, 3.-25225. sz. a. az első bir. ítéletet, a mennyiben I. s 2. rendű felperes öröklési igénye néhai Pap Imre után elenyészettnek kimondatott, s ezen felperesek Pap Imre hagyatékának külön választása s kiadása iránti keresetükkel elutasittattak, — helybenhagyta; — 3. r. felperes hasonló elutasítására nézve azonban megváltoztatta s irányában az ősis. pátens! alkalmazandónak nem találta : s utasította a tszéket, hogy Pap Imre. Parti Anna s Bódis György örökhagyók hagyatékának megállapítása mellett, a K. végrendelet érvénye s a peres felek örök-részei felett ujabb ítéletet hozzon. Indokok: Első s másod r. felperes öröklési igénye Pap Imre után elenyészettnek volt kimondandó; mert azok az A. családi értesítő szerint az oszt rák pol. tkönyv életbeléptét követő 1854. május 1-én már nagykorúak voltak s igy öröklési igényüket az ősis. pát. 9., II. §§. szerint érvényesíteni annál inkább tartoztak volna, mert az 1882-ki tárgyalási jkönyv szerint Pap Imre hagyatéki javainak birtokában nem voltak s mert oly ok, mely a hivatalból is alkalmazandó ősis. pátens alkalmazását kizárná, 1. s 2. r. felperest illetve, fen nem forog. „A 3. rendű felperes azonban azon családi értesítő szerint nagykorúságát csak 1854-ki júliusban érvén el, — minthogy mindaddig, mig az ellenkező nem bizonyittatik. az vélelmezendő, hogy ő mint kiskorú annyának term. s törvényes gyámsága alatt állott ; az pedig, hogy ő annyának. ki épen az apai hagyatéki javakat birtokolta, gyámsága alatt nem állott, — alperesileg nembizonyittatott; s minthogy e szerint 3. r. felperes, mint annya gyámsága alatt állt kiskorú öröklési igényét Pap Imre után a pátens záros határideje alatt saját személyében érvényesíteni törvény szerint akadályozva volt s ennélfogva az ősis. pátens ellenében alkalmazható nem lévén : ezen felperesnek Pap Imre utáni öröklési igényét érvényesíthetőnek kimondani kellett. „Minthogy pedig ennek következtében Pap Imre hagyatéka nemcsak megállapítandó, hanem 3. r. felperes örökrésze is meghatározandó ; ezen kérdések felett azonban az első bíróság nem határozott: minthogy továbbá Pap Imre hagyatékának megállapítása, a K. végrendelet érvényességének kérdése, — valamint Parti Anna s Bódis György hagyatékának s az öröklési aránynak megállapítása oly szoros összefüggésben vannak, hogy mindezen kérdések csak együttesen dönthetők el: ugyanazért az első bíróság mindezek felett ujabb Ítélet hozatalára utasítandó volt. Alperesek, ugy 1. s 2. rendű felperes felebbezéssel éltek. — alperesek egyszersmind a néhai Bódis György s neje Parti Anna hagyatékát zár alá helyező tszéki végzés ellen sem. panaszt adtak be. A kir. Curia alperesek sem. panaszát elvetette s a kir. tábla ítéletét helybenhagyta következő indokolással: „A semmiségi panasz elvetendő volt, mert jelen perben felperesek egyrészről az 1832. évben elhalt édesatyjuk Pap Imre után. — más részről az 1875. évben elhalt édesanyjuk. Parti Anna után maradt hagyatékra nézve támasztották igényeiket. És miután alperesek részéről — érdemleges védelem mellett — azon kifogás érvényesíttetett, hogy felperesek kereseti joga az apai hagyatékra nézve az ősiségi rendelet szerint elenyészett : miután továbbá a bíróság figyelemmel ugyanazon ősiségi rendeletnek 33. §-ára. s az ennek nyomán kifejlett törvényes gyakorlatra, — elvontan a többi kérdésektől. — előzetesen csak is azon kérdés felett: vájjon felperesek joga az apai hagyatékra nézve ama rendelet következtében elenyészettnek tekintendő-e. köteles volt elvileg határozni; miután végre ezen jog 1. s 2. rendű felpereseket illetőleg elenyészettnek, — de 3. rendű felperes irányában fennállónak mondatott ki: a másodbiróság helyesen járt el, midőn 1. s 2. rendű felpereseket illetőleg, az anyai hagyatékra nézve. — harmadrendű felperest illetőleg pedig mind az apai. mind az anyai hagyaték tekintetében felmerült egyéb érdemleges kérdéseknek s érvényesített kifogásoknak megoldását egy ujabb ítéletnek hozatalától tette függővé. „Ekkép a semm. panasz elvetése mellett a másodbiróság Ítélete indokolásánál fogva hagyatott helyben. — A