Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 50. szám

— 199 — megváltoztatásával alperes köteleztetik az első bíróságilag megitélt összegen felül felperesek mindegyikének még 22 írt. 42 krt s 1878-tóli kamatait anyai örökségül s 60 frtot perköltségül megfizetni. Indokok: Alperes az első bir. Ítéletet nem felebbezvén, azt a megitélt hozományi összegre nézve érintetlenül kellett hagyni. „De elmarasztandó volt ezenfelül alperes azon ingóságok értéke felében is, melyeket ő nejével felperesek édes anyjával közösen szerzett. Mert felperesek a Kovács Csuka Anna felperessége alatt alperes ellen 1867-ben folyamatba lett pernek irataival begyőzték, hogy alperes a neki ott megitélt eskü letételével saját tényének nyilvánította azon kimutatást, mely ama perben 2. sz. a. előterjesztetett. Azon kimutatásban pedig egyenként elő vannak sorolva az alperes és Varga Magdolna házasságuk tartama alatt közösen szerzett ingóságok — váltó 427 frt. 10 kr. vagyis o. ért. 179 frt. 41 kr. becsértékkel, — a minek fele tesz 89 frt. 70 krt. Ebből a 4 gyermek mindegyikét törvényes örökségkép 22 frt. 42 kr. illeti. „Egyéb követelésükkel felperesek elutasitattak, mert azokra nézve ők jelen perben azon ítéleteken kivül, melyek a Kovács Csuka Ágnes felporessége alatt lefolyt perben hozattak — bizonyítékot nem szolgáltattak. — Már pedig a jogerejü ítéletekből jog és kötelezettség rendszerint csak azokra, s azok jogutódaira hárul, kik az illető ítélettel eldöntött perben mint peres felek állottak; és az A. B. ítéletekkel befejezett per nem tárgyazott oly jogviszonyt, melynél fogva azon Ítéletek hatálya ama perben nem állott jelenlegi felperesekre is kivételesen kiterjedne. — Áll ellenben, mint az első bir. ítélet indokaiban kifejezve van, az, hogy alperes e jelen per során begyőzte, mikép különösen a 2i8 telek nem képez közszerzeményt. „Kamat csak jelen per kezdetétől ítéltetett meg, mert felperesek alperes tagadása ellenében nem győzték be, hogy apjukat jelen keresetet megelőzőleg anyai örökségük kiadására felszólították volna. (1883. april 3.-5828. sz. a.) Büntetőjogi eset. Csak oly bűnvádi beismerés birhat érvénynyel, mely az illető által személyének teljes biztonságában valóban ö'nkénytesen tétetett; mi nem forog fenn akkor sem, mikor vádlott merőben helytelenül a károsult személy hatalmában létezett. Tomasevits Jócza 34 éves és Trajla Szima 49 éves juhászok e. fehéi-templomi tszék előtt lopás miatt bünper folytattatván — Törvényszék 1881. június 9. első rendű vádlottat Vukszánovics kárára elkövetett lólopás és JPutnik s Markovics irányában véghezvitt juh-lopás bűntettében — másikat pedig a juh-lopás vétségében marasztalta; s ezért amazt8 havi börtönre stb. utóbbit 1 havi fogházra stb. ítélte. Kir. Tábla 1882. május 1. részben megváltoztatta s mindkettőt a Markovics-féle juh-lopás vádja alól felmentette, — ellenben Tomasevicsot a Vukszánovics kárára elkövetett lopás bűntettében (333., 334. §§.) s a Putnik-féle lopás vétségében (334. §.) mondotta ki bűnösnek — öszbüntetésül reá 1V2 évi börtönt szabván ki. Kir. Curia következőleg itélt: „Tomasevics Jócza az ellene Vukasinovics lovának ellopása miatt emelt vád terhe alól felmentetik; a Putnik kárára elkövetett lopás vétsége miatt 3 havi fogházra s mai naptóli 1 évi hivatalvesztésre stb. ítéltetik; azonban szabadságvesztés büntetése az 5 hónapig tartott vizsgálati fogsága által kitöltöttnek nyilvánittatik. Egyebekben a tábla Ítélete helyben és érintetlenül hagyatik. „Végre számos tanú által bizonyittatván, hogy Tomasevits közigazgatási fogvatartásának ideje alatt többek által bántalmaztatott és ennek következtében az orvosi látlelet szerint súlyos testi sértést szenvedett: a tszéknek meghagyatik, hogy ezen visszaélés okából az összes ügyiratokat, esetleges intézkedés végett a királyi ügyészségnek szolgáltassa ki. Indokok: Arra nézve, hogy TomaseAits a Vukasinovics lovát ellopta volna, csak két gyanuok forog fenn, t. i. hogy egy tanú látta nevezettet a legelő körül kullogni, — több tanú pedig látta a lopás után nyargalni. „E gyanuokok azonban, tekintve, hogy azok elsője csak egy tanú által bizonyittatik, — az ellopott s a vádlott által nyargalt ló között ugyanazonosság pedig elfogadhatólag nincs kimutatva : a tagadásban levő vádlott elitélésére megkívántató jogos bizonyítékot nem állapítanak meg. „Azon beismerések, melyeket vádlott Langenfeldre lett szállítása közben s az ottani kihallgattatása alkalmával tett, nem jöhetett figyelembe azért, mert csak olyan beismerés birhat érénynyel, mely az illető által személyének teljes biztonságágábán valóban önkénytesen tétetett. Jelen esetben azonban vádlott beismerései oly időből származnak, midőn az egyrészt merően helytelenül a káros hatalmában létezett, másrészt pedig a langenfeldi községházánál jogtalanul ütlegeltetett. „Erre való tekintettel feltűnően alaptalannak jelentkezik az első biróság indokaiban foglalt azon megjegyzés: hogy vádlott beismeréseit indokolatlanul vonta viszsza, — valamint a táblának azon indoka sem fogadható el, hogy a tett beismerés a kiderített egyéb adatok által támogattatnék, miután a kierőszakolt beismei'és, legyen tartalma akár milyen, beismerésnek egyátalában nem tekinthető és birói itélet alapjául nem vehető. „ Végül a vád tárgyának csekélysége s az egész vizgálat egyszerűségénél fogva a vizsgálati fogságnak hosszura lett kinyújtása helyeselhető nem lévén, azt vádlott Tomasevics büntetésébe beszámítani kellett. „Traila büntetését illetőleg, sem súlyosbításnak, sem enyhítésnek helye nem találtatott azért mivel büntetése — tekintetbe véve egyrészt feltétlen beismerését, másrészt azt. hogy a súlyosabban büntetett Tomasevics Jóczát visszaesés terheli — megfelelően szabatott ki. (1883. ápril 4. — 11904. sz. a.) A törvénykezési szünidőről. 1883: XXXIII. t. czikk. (Szentesítést nyert 1883. évi május hó 25-én. — Kihirdettetett az „Országos Törvénytár"-ban 1883. évi június hó 5-én.) 1- §• A királyi bíróságoknál évenkint július hó 1-ső napjától augusztus hó 31-ik napjáig szünidő tartandó. 2. §. A szünidő által nem érintetnek: sem a törvény, sem a birói határozat, sem pedig a felek kölcsönös megegyezése által tűzött határidők és határnapok. A hozott birói hatái-ozatok a szünidő alatt is kiadandók és foganatositandók. 3. §. Az első folyamodásu kir. bíróságoknál a szünidő hatálya alól kivétetnek a következő ügyek: 1. az 1877. évi XXII. t.-cz. 11-dik §-ának 3., 4., 5., 6., 8. és 9-ik pontjaiban, továbbá 2. az 1881 : LIX. t.-cz. 13-ik§-ának 2-ik pontjában b), c), d), e), f), g), h), i), k), 1), m), n) alatt felsorolt ügyek; 3. váltó és ^kereskedelmi, peres és peren kivüli eljárás alá tartozó ügyek ; ide értve a közforgalom tárgyát képező értékpapírok birói megsemmisítését tárgyazó ügyeket is; 4. vásárbirósági ügyek; 5. a kielégítési és biztosítási végrehajtás, valamint a zárlat elrendelése, a végrehajtási eljárás során beadott előterjesztések, elsőségi bejelentések és igényperek, s általában a végrehajtási eljárásból eredett ügyek, — a mennyiben ezeknek természete sürgős intézkedést igényel; 6. birói letétek elfogadását és kiadását tárgyazó ügyek; 7. a kiskorúság meghosszabbítását, a kiskorúság meghosszabbításának megszüntetését, az atyai hatalom gyakorlatának megszüntetését, a gondnokság alá helyezést és a gondnokság megszüntetését tárgyazó ügyek; 8. előleges bizonyítás elrendelését és a hivatalos bizonyítványok kiadását tárgyazó ügyek; 9. az 1874: XXXIV. t.-cz. 66. §-a, az 1874: XXXV. t.-cz. 25., 39., 214. §-a és általában az utóbb emiitett törvény szerint a bíróságokhoz utasított, minőségüknél fogva sürgős ügyek; 10. telekkönyvi bekeblezések, előjegyzések és feljegyzések, — a mennyi-