Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 50. szám

a pénz le nem számolását pedig a perr. 169. §. szerint nem igazolta,. „Továbbá a hagyatéki iratok szerint jelen követelés 600 írtban , Ruzsák Lajos hagyatéki leltárába be lett vezetve s annak fennállását alperesnő a hagyatéki tárgyaláskor nemcsak nem kifogásolta, sőt a hagyatéki terhek törlesztését önként el is vállalta; s annak alapján a hagyatéki vagyon a hagyatéki terhek fizetésének kötelezettsége mellett lett alperesnek átadva. „Ehhez járul, hogjr a fizetés egyetemlegesen köteleztetett; és az, hogy azon összegből bármi is kifizettetett volna — nem is állittatik. „Kamat a kötvényben kikötve nem lévén, az a lejárattól számított (i százalékban (1877 : VIII. t. c, 7. §.) volt megállapitandó. Kir. Tábla 1882. ápril 25. 538 5. szám alatt indokaiból hhagyta a. tazéji Ítéletét. Kir. Curia következőleg ítélt: „A kir. tábla Ítélete részben, menynyiben t. i. azzal alperes a kereseti összegből 600 frt tőke és 18S0. aug. 25-tőli 6 százalék kamat fizetésére köteleztetett — helybenhagyatik ; többiben mindkét alsó bírósági ítélet, megváltoztatik s a többi 100 frt követelésre nézve felperes kertsetével elutasittatik — s a perköltség kölcsönösen megszüntelik. Okok: A kereset alapjául szolgáló 1877. július 11. alperes é3 férje Ruzsák Lajos által 700 frt kölcsönösszegről kiállított és b) alatt eredetben idecsatolt kötelezvény nem bir az 1868 : 54. t. cz. 167. §. a) és b) pontjaiban elősorolt kellékekkel ; mert a kötelezvény szövege a kiállítóknak nem sajátkezű írása s az tanuk által sincs előttemezve. „Ennélfogva bár alperes a kötvényen levő aláírások valódiságát nem vonta kétségbe, mégis, miután alperes a kölcsönösszeg leszámolását általában tagadta; az 1868 : 54. t. c. 169. §-hoz képest felperest illette a bizonyítás terhe a kölcsön leszámlálására, illetve a kötelezettség fennállására nézve. „A kereseti 700 frt követelésből 600 frtra nézve a kötelezettség fennállását felperes a kérelmére becsatolt hagyatéki ügyiratokkal be is bizonyította : mert néhai Ruzsák Lajos hagyatékáról felvett leltárban felperes követelése mint 600 frt erejéig fennálló felvétetett, s alperes nemcsak helybenhagyta a leltárt, hanem az abban foglalt adoiágok törlesztésére — s így ezen 600 frt kifizetésére is magát .világosan kötelezte is. „Minél fogva s mert alperes azt, hogy arra bármit is törlesztett, nem is állította: alperes a 600 frt tőke s a lejárattól számítandó 6 százalék kamatainak fizetésére helyesen köteleztetett; — Ezen összeg erejéig tehát a kir. tábla ítéletét ez okokból helybenhagyni kellett. „A többi 100 frt összegre nézve azonban felperes a leszámlálást illetve a kötelezettség fennállását, alperes tagadása ellenében nem bizonyította be^ mert erre nézve felperes a póteskün s az önmaga részéről felajánlott főeskün — 198 — kivül más bizonyítékot nem hozott fel, ezen esküknek azonban helyt adni nem lehetett: és pedig a póteskünek más részbizonyiték hiánya miatt — az egyoldalú főeskünek pedig azért, mert felperes azon állitásít, hogy Ruzsák Lajos halála után egyedül neki felperesnek van a tényekről közvetlen tudomása, — tekintettel a kötelezvénynek a Ruzsák házasfelek által egyidejűleg történt kiállítására — figyelembe venni nem lehetett; és mert oly körülmények, melyek az egyoldalú főeskünek felperes részére megítélését indokolnák, különben sem forognak lenn (235. §.) (1883. ápril 19. 7ŐS8. sz. a,) Jogeset A jogerejü Ítéletekből jog és kötelezettség rendszerint csak azokra s azok jogutódaira hárul, kik az illető ítélettel eldöntött perben mint peres felek állottak; vagy uz ítéletekkel befejezett per oly jogviszonyt tárgyazott, melynél fogva azon ítéletek joghatálya ama perben nem állott felekre is kivételesen kiterjed. Kovács Csuka János, özv. Szabó Jánosné szül, Kovács Csuka Teréz és Kovács Csuka Timót — Kovács Csuka Ferencz apjok ellen fejenként 255 frtból álló anyai örökség kiadatása iránt soproni törvényszéknél 1878. évben pert kezdvén. Törvényszék 1881. okt. 12—2898. sz. a. 1845. évben elhalt Kovács Csuka Ferenczné Varga Magda hagyatékát 95G frtban állapította meg s ebből felperesek mint leszármazó törv. örökösök részére fejenként 100 frtot itélt meg. Az 1875. évi 10.050 sz. periratokból kitűnik ugyan, hogy a néhai Kovács Csuka Ágnes, férj. Molnár Gergelyné a néhai anyja Varga Magdolna hagyatékából járó osztályrészének kiadatása iránt annyát beperelte, s ennek beismerése alapján azon perben hozott A, B. ítéletekkel a keresetbe vett hagyatéki vagyon mennyisége 424 forint bozományi s 596 frt közszerzeményi értékben állapíttatott meg. Ez azonban jelen perben bizonyítékul nem szolgálhat, mert csak az ugyanazon felek közt folyt más perben tett beismerés vétethetik bíróságán kivüli beismerésnek; jelen perben tehát az emiitett perbeu nem állott felperesekre — az alperesnek ott tett beismeréséből előny nem származhatik. Tehát a kérdéses beismerésre alapított, de csak az azon perben állott felek jogviszonyát szabályozott A. B. ítéletek jelen felperesek anyai örökségének mi s mennyiségét nem igazolhatják „és felperesek alperesnek azon tagadásával szemben, hogy néhai neje Varga Magda, felperesek annya után bármi közszerzeményi ingó vagyon maradt volna — ennek bizonyítására semmi más bizonyítékot felhozni nem tudtak; az állítólag Kovács Csuka Ágnestől vásárolt s közszerzeménynek vitatott 2/s telket illetőleg pedig a felhívott tanuk öszhangzólag azt vallák, hogy alperes anyja és néhai Kovács Csuka József összes javaiban még 1872-ben olykép osztoztatták még 3 fiu s 3 leány gyermeküket, hogy az előbbieknek az l'/2 telek ingatlanságot a rajta levő ingósággal adták át azon kötelezéssel, hogy a leányokat készpénzben elégítsék ki, minek folytán alperes a neje hozományából minden öröklő igényei kielégítéséül fizetett nővérének Ágnesnek 4000 frtot. És, ezzel igazoltatott, hogy Kovács Csuka Ágnes anyja után ingatlant nem örökölt, s igy ilyet alperes testvérének el sem adhatott; tehát az utóbbi birtokában levő féltelek az ő atyjától még ennek életében kapott, öröksége, miből felperesek anyjuk közszerzeményi jogán osztályrészt nem követelhetnek. „Ezek folytán felperesek által nem lett bizonyítva, hogy anyjuk után akár ingó, akár ingatlan közszerzeményi vagyon maradt volna, miért is annak hagyatékát csak hozományában lehetett megállapítani, de mivel ennek mennyisége igazolására is felperesek csak az emiitett A. B. ítéletekre hivatkozhattak — azt csak is alperes saját beismerése szerint lehetett megállapítani 956 frt váltó, vagyis 400 frt 35 kr osztr. értékben stb. stb. Kir. Tábla 1883. mart. 28—53532. sz. a. megváltoztatta s alperest a kereset értelmében marasztalta köv. indokolással. „Molnár Gergelyné, szül, Kovács Annának Kovács Ferencz ellen anyai örökrész iránt lefolytatott per irataiból kiderül, hog}r a két rendbeli első smásodbirósági ítéletekkel Kovács Csuka Ferenczné, szül. Varga Magdának hagyatéki vagyona, és pedig hozománya 424, szerzeménye pedig 596 forint, összesen 1031 frt 6 krban lett bíróilag megállapítva s ottani felperesnek 14 részbeni osztály illetősége 255 frt 26 krral megítélve. „Ebből következik, hogy a jelen per alapját képező döntő körülmény, t. i. hogy felperesek anyjának Kovács Csuka Ferenczné. szül. Varga Magdolnának mi képezte hagyatékát, már jogérvényes ítélettel eldöntetett s ez jelen perben vita tárgyát már nem képezheti. „Alperes tagadja ugjran ezen ítéletek bizonyító erejét, s mint nem az ugyanazon felek közt lefolyt perben hozottaknak itteni alkalmazhatását. De miután itt nem egy más perben tett beismerésről, hanem egy ténykörülménynek bírói ítélettel lett megállapításáról van szó; kétségtelen, hogy itt a perrend 161. §. esete nem forog fenn; és Varga Magda hagyatéki vagyonának mi — s mennyisége már a hivatolt Ítéletekkel bíróilag eldöntött kérdésnek tekintendő, annál inkább, mert amint a kérdéses perből kiderül, alperes a másodbirósági hhagyó Ítélet e. nemcsak nem felebbezett, hanem a pótesküt is letette s a pert meg nem újította. A bírói ítélettel már egyszer eldöntött kérdés pedig csak is perújítás mellett hozott ellenkező határozat által változtatható meg." Kir. Curia köv. ítéletet hozott: „Mindkét alsó bir. ítélet részbeni