Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 50. szám

Budapest, 1888. Vasárnap, június 10. 50. sz. Huszonötödik évfolyam. Tartalom. Országgyűlésünk termékenysége. — Jogesetek. — Szünidő tórv. — Cnriai Értesítő. A Törvényszéki Csarnokot — egybekapcsoltan a külön iven adandó Curiai Értesítővel ismét folyamatba tesszük, — miután végre legyőztük az utunkba állott nagy nehézségeket, melyek tőlünk nem függött, s általunk előre nem is láthatott körülményekből s viszonyokból eredtek. Bocsánatot s elnézést kérünk tisztelt közönségünktől az okozott, de inkább mások rovására eső hátramaradásért, — biztositván, mikép legnagyobb erőfeszítést fogjuk kifejteni, hogy lapunk megjelenésében többé fennakadás ne történjék. — Erre azonban — kimondjuk nyiltan — elkerülhetlen szükséges, hogy a szakközönség részéről melegebb részvéttel, erélyesb támogatással találkozzunk — mert csak ez teheti lehetővé, hogy vállalatunk igen nagy költségei fedeztethessenek. A túlnyomó súlyt a polgárjogi igazságszolgáltatásra fogjuk fektetni. Lapunk ezentúl is hetenként háromszor fog megjelenni — évnegyedenként 3 frt előfizetéssel. Tisztelettel kérjük eddigi előfizetőinket, méltóztassanak a júniusra eső előfizetési dijat külön vagy egyben a következő évnegyedi előfizetéssel alulírotthoz mielőbb beküldeni. Budapest, június hó (IV. ZÖldfa-utcza 1. szám.) Szokolay István. Orsaággyülésünk termékenysége. II. Annak, ha a törvényhozás rövid idő alatt nagy tevékenységet fejt ki, nem egyedül az a következménye, hogy a törvények alaposságában hiányok; a reformok, codificationális intézkedések érettségében visszamaradás, a szerkezetben gyöngeségek fognak felmerülni, — oly jelenségek, melyek általában minden emberi műnél előfordulnak, mely elhamarkodva hozatik létre. Nem csekélyebb súlyú ily törvény alkotási működésnél azon következmény, mikép annak hatálya alatt a törvényhozásban a jogszükségletek, s a társadalmi fejlődés igényei által elészabott, feltüntetett sorrend alig tartathatik meg. Ily törvénytermékenyitési iránynál túlnyomó azon törekvés: minél többet s minél gyorsabban produkálni. Ez uralja a törvényhozás egész terét s annak közegei más érdekekkel nem igen törődnek. Nem is igen törődhetnek már az idő korlátai miatt sem, melyek közé van szoritva minden emberi működés. Ennek kifolyása azután az, hogy a munkálatok tömegében épen a legszükségesebbekről megfeledkeznek s lehetővé teszik, hogy a pusztán hasznos, de kevésbé szükséges javaslatok háttérbe szorítják a sürgősebbeket ; az opportunitás kérdései elsőbbséget nyernek és a társadalmi szükségletek várakozásra kényszeríttetnek. Ezen visszás, legkevésbé sem indokolható, de a törvényhozó hatalom méltóságával sem egyeztethető eljárásnak nem egy tényével találkozhattunk az imént lefolyt parliamentáris időszakból is. Ilyen különösen az, mely az ügyvédségi törvényjavaslat sorsát illeti. Köztudomású dolog, mikép a jelen ügyvédi rendszer tökéletlenségét, fentarthatlanságát maga az igazságügyi kormányzat is elismervén, már számos év előtt terjesztett be arra vonatkozó reform-javaslatot. Ez bizottságilag vizsgálat alá vétetett és alapos, sokoldalú kritika segélyével le is tárgyaltatott. — Ezentúl azonban teljesen feledékenységbe ment. Nem kutatjuk ezen háttérbe szorittatás okait; nem kérdezősködünk azon érdekek után, melyek ily reform létesítésének mellőzését kivánják; hanem azt egész biztossággal konstatálhatjuk, mikép ezen eljárás által a törvényhozási szükségletek egyik legégetőbbike szenved hátramaradást. Másod, harmadrendű jelentőséggel biró tárgyaknak elsőbbség adatott a legközelebbi ülésszakokban is ezen nagyfontosságú reform felett. Alig van ugyanis megoldandó állami feladataink között jelenleg olyan, mely nagyobb figyelmet, sürgősb segélyt igényelne, mint épen az ügyvédség kérdése. Nem arról van főleg szó s nem is lehet egyedül arról, mint az elfogultság s mindenféle balitéletek szeretik terjesztgetni, hogy az ügyvédi osztály anyagi jólétre emeltessék, mi utóvégre is leginkább a magán munkásságtól s képzettségtől függ, — vagy hogy keresettel, hivatali állomásokkal láttassanak el, mi közvetlenül nem lehet tárgya az állami hatalom gondolkodásának. Az állami feladat lényege itt abban öszpontosul, hogy azon osztálynak, mely a biróság mellett a jogszolgáltatás főtényezője, jogai biztositva legyenek s e jogpaizs alatt, szemben minden hatalommal, függetlenségét, önállóságát fentarthassa, — mi természetszerűleg a jogvédelem s ezzel a jogérvényesítésnek is nélkülözhetlen feltétele. A jelen állapot pedig ezen fontos állami érdekeket legnagyobb mérvben veszélyezteti. Azon alárendeltség, melyben létezik jelenleg ügyvédségünk, nemcsak szemben az állami hatalom közegeivel, hanem még a perlekedő felek irányában is — a függetlenséggel teljesen összeegyeztethetlen; azon precariufl helyzet, melyben létezik, jogai érvényesítésére nézve az önállást jóformán kizárja. Az innen kifolyó bajok naprólnapra égetőbbek; az ügyvédi állapotok azok miatt majdnem elviselhetlenek és a törvényhozó testület még is elnézi, megengedi — a tömeges törvényalkotás közepette, hogy a szükséges orvoslást nyújtható javaslat érdemleges tárgyalása egy ülésszakról a másikra maradjon — elintézetlenül, törvény esités nélkül. De vannak számos több tárgyak is, melyek a sürgősebbek, fontosabbak közé tartoznak, de a gyors s tömeges törvényalkotás lázas sietségében elfelejtetnek, mellőztetnek. Ilyen a jogszervezet másik lényeges tényezőjének — a bíróságoknak érdeke is. Itt is minden oldalról szükségeltetnének reformok — szinte a biztos s alapos jogszolgáltatás érdekében — de a sok mindenféle alárendelt jelentőségű tárgyak között nem jut rá idő, vagy nem is gondolnak azok szőnyegre hozatalára s létesítésére. Ily mulasztások szükségképi kifolyásai azon törvényhozási eljárásnak, melyet a tömeges s gyors törvényalkotás jellemez. Jogeset A házastársak által kiállított kölcsön szerződés sem általuk sajátkezüleg írva, sem tanuk állal elösmerve nem lévén s így a perrendben előirt kellékeknek meg nem felelvén] midőn egyikök — a hátramaradt özvegy — az aláírások valódiságát nem vonta agyart kétségbe, de a kölcsönösszeg leszámolásának tényét általában tagadásba vette: a hitelezőt terheli a bizonyítás kötelezettsége a kölcsönösszeg leszámolására, illetve a kötelezettség fenállására nézve. Steinberger Jakab — özv. Ruzsák Lajosné szül. Gyöngyösy Natália úgyis mint néhai Ruzsák Lajos egyedüli örököse e. 700 frt fizetésére illósvai jbiróságnál pert folytatván — Járásbíróság 1881. jul. 2. 1002. sz. r. alperest a kereseti összegben, kamataiban és 35 frt perköltségben elmarasztalta. „Mert a kereseti kötvény Ruzsák Lajos által levén irva és aláírva, az néhai Ruzsák Lajos irányában kellő bizonyító erővel bírónak tekintendő (perr. 167. §. a. p.) — de annak tekintendő alperesnő ellenében is, mert a kötvénynek általa lett aláírását nem tagadta'