Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 16. szám

fenn nem áll, megtagadható nem volt, a mennyiben többet, mint amennyivel tartozik, sem Harsányi Katalin, sem felperes, mint árverési vevő és engedményesnek fizetni nem köteles. » Minthogy pedig a telekkönyv tanusága szerint ugyanaz nap, midőn alperes ingatlanjára az 1045 frt bekebeleztetett, arra alperes 386 frt erejéig alzálogjogot nyert, de ha nem nyert volna is, joga lett volna azon összeget, mely őt kétségtelenül megillette, beszámítani: és igy bizonyitva van, hogy tulaj donképen Harsányi Katalinnak csak 659 írttal volt adósa: felperes javára tehát csak ez összeg volt megítélhető, mert a 386 frt követelés valódiságát nem tagadta; de az az által becsatolt ('. egyességgel különben is bizonyitva van. j>Azon körülmény, hogy alperes az árverés alkalmával követelését be nem jelentette s nem érvényesítette, hátrányára nem szolgálhat; mert felperes arról, hogy 386 frt erejéig az alzálog fennállott, a nyilvánkönyvből meggyőződhetett s mert alperes nem kötelezhető arra. hogy a vevőket a követelés miben lételére figyelmeztesse. JA mi a marasztalási összegnek birói kézbe történt letételét illeti, erre nézve, habár az elárverezett 1045 frt követelést a 402 frt felperes által lefizetett vételár helyettesíti: a kir. tábla Ítélete mégis helybenhagyandó volt. mert felperes a letételbe beleegyezett.« (1882. decz. 22. — 1629. sz. a.) Jogeset. A szülők által két gyermeküknek tett ajándékozással szemben, a harmadiknak joga van megajándékozott testvéreitől köteles része kiegészítését követelni, ha azok be nem bizonyity'áfc, hogy testvérük örökösödési jogáról lemondott volna akkor, midőn szüleiktől bizonyos házat kapott. K. Molnár Anna Seller Ferenczné — K. Molnár Antal s Jánosé. 1879 májusban a'karczagi tszéknél néhai Molnár János s Bíró Anna utáni örökség iránt pert folytatván — Törvényszék 1881. nov. 3. — 5514. sz. a. néhai Molnár J. s neje Anna hátrahagyott ingatlanjai 5600 frt értékéből felperes törv. osztályrészét 933 frtban megállapította, miből az előzőleg kapott ház ára 500 frt levonatik, —s annak kiegészítéséül kötelezte alpereseket egyetemleg 433 frt tőkét s 1871 — 1879-tőli kamatait felperesnek megfizetni; ingó hagyatékból pedig 233 frtot s kamatait azon esetre, ha felperes becslő esküt tesz le, hogy a szülői után maradt s alperesek által átvett ingóságok értéke 700 frtot kitesz. — Egyébiránt jogában áll kisebb összegben is az esküt letenni. >mert alperesek beismerik, hogy szüleik tulajdonát képezett ingatlanokat az A. átruházási okirat alapján birtokukba vették s tartják; azon állításukat pedig, hogy felperes a közös szülők által még életükben végleg kielégitetett — mivel sem igazolták. — Az id. törv. szab. 7. §. szerint — 62 — pedig felperesnek a közös szülei vagyonból törv. osztályrészének feléhez még végrendelet esetében is joga van; és az A. okirat másnak mint ajándékozásnak nem tekinthető, mivel az átruházás minden viszteher nélkül történt, amennyiben a szülők tartása, ruházása, élelmezése a jövedelemből fedeztethetett: az átruházás tehát felperes jogait törv. osztályrésze kiegészítéséhez az id. szab. 8. §. szerint nem csonkithatja: ennélfogva stb. stb. >Az ingóságokra nézve alperesek feltételesen azért marasztaltattak, mert Bakos s Bodor tanuk által igazoltatott, hogy a közös szülék vitán 4 ló, 4 tehén s más ingók maradtak, melyek átvételét alperesek nem tagadják; azok értéke azonban a tanuk által meg nem állapíttatván: a Bakos tanú szerint 700 frt értékre nézve a becslőeskü volt odaítélendő. Kir. Tábla 1882. febr. 15. — 51715. sz. a. megváltoztatván, felperes törv. örökrészét az esetre, ha becslőesküt tesz arra, hogy az átvett ingók értéke 700 frtot kitett, 549 frtban állapította meg — le nem tétele esetére pedig a szülők összes hagyatékából őt illető törv. osztályrészül 433 frtot itélt meg »mert bizonyitva van, hogy alperesek a szülői igatlanokat az A. alatti lényegileg ajándékozási okirat alapján nyerték; mivel pedig felperesnek még a szülők életébeni kielégítését nem igazolták, kétségtelen, hogy az id. szab. 7. §. szerint felperesnek az őt illető törvényes osztályrészt kiadni tartoznak. »Mivel pedig a hagyatéki ingatlanok értékéből, az örökösök számához képest felperest a szülők életében kapott 500 frt értékű ház becsértékének leszámításával 433 frt — a becslő eskü letételével pedig az ingók értékéből 116 frt illeti: annálfogva összes jutaléka 549 frtban volt megállapítandó, s le nem tételével utóbbiakra vonatkozó igényével elutasítandó. Kir. Curia következőleg itélt. »Mindkét alsó bír. ítélet részben megváltoztatik s alperesek végrehajtás terhe alatt feltétlenül köteleztetnek felperesnek apai s anyai törvényes örökrészül 600 forintot, 1874 aug. 22-tőli 6°/0 kamatait s 90 frt perköltséget megfizetni. Azon esetre továbbá, ha felperes becslőesküt tesz arra, hogy a szülei által alpereseknek átadott ingóságok 700 frtot megértek: alperesek kötelesek további törv. örökrész fejében még 116 frt. 66 kr. s kamatait megfizetni stb. Indokok: Az A. a. átruházási okirat tulajdonképen ajándékozási ügyletet tartalmaz; mert a tartás s eltemettetés azon kötelezettsége, melyet abban alperesek a szüleik irányában elvállaltak s a melynek ők fedezetét is a kapott vagyon jövedelmeiben ugyanakkor átvették — visztehernek nem tekinthető. — Másrészről ugyanazon átruházási okirattal elajándékozottaknak kell tekinteni a keresetileg elősorolt ingóságokat is, mert amidőn abban az átadó szülők azon akaratukat fejezték ki, hogy alperesek tartsák el őket a tulajdonul átadott gazdaságból, melynek vitelére ők hajlott koruknál s beteges állapotuknál fogva már képtelenek, s a midőn alperesek a gazdasághoz tartozott lábas jószágot s felszereléseket is tényleg átvették: nem lehet feltenni, hogy ezen ingóságok tulajdonát az átadók magoknak fentartani akarták légyen. »Ezen ajándékozással szemben követelheti felperes a megajándékozott alperesektől az ő kötelearésze kiegészítését az id. törv. szab. 8. §. értelmében. Mert nem bizonyították be alperesek, hogy örökösödési jogáról felperes lemondott volna akkor, midőn apjától a házat kapta. Ezt ugyanis Zsiros János tanú, ki a lemondást szóval sem emliti, nem tanúsította, sőt vallomása azt sejteti, hogy felperes a házon felül neki kinált 100 frtot, épen azért nem akarta elfogadni, mert ezen összeg felvételével le kellett volna mondania örökösi jogairól. — Balog András tanú pedig azt, amit hallomás után tud, nem a felperestől hallotta. >A mi már most a kötelesrész megállapításánál számba veendő vagyont illeti, —• az A. alattival átadott ingatlanokat a szakértők többsége 6500 frtra becsülte, amely összeg azonban felperes belenyugvásával szemben 6100 frtra szállítandó le. — Ehhez hozzáadva a felperesnek átadott ház 500 frt értékét, lesz a számbaveendő ingatlan vagyon értéke 6600 frt s ebből felperest kötelesrészül megillető 1j6 tesz: 1100 frtot, amiből ismét az átvett ház fejében 500 frt levonandó. — így felperes kötelesrésze 600 frttal volt feltétlenül megitélendő — amint az első biróság is megítélte. Kiházasitás czimén felperes törvényes osztályrészébe semmisem volt betudható, mert alperesek az ő kiházasitásának költségeit öszszegszerüleg elő sem adták. »Hogy alperesek a keresetben elősorolt ingóságokat is átvették, ezt eltekintve több tanú támogató vallomásától, bebizonyitottnak kell venni az által, hogy ők a válaszilag kinált főesküt sem el nem fogadták, sem vissza nem kínálták. Azok értékére nézve pedig, miután az most már máskép nem bizonyítható, felperesnek becslő esküt kellett ítélni. — Kamat az anya halálától ítéltetett meg,* mert alperesek addig, mig anyjokat tartották, jóhiszemüleg birtokolták az egész apai s anyai összesitett vagyont.« (1882. dec. 7. — 4131. sz. a.) Kereskedelmi jogesetek. A keresk. törvényben foglalt büntetőjogi szabályok alkalmazást nem nyerhetnek oly részvénytársaságra, illetve biztosító vállalatra, melynek czége törvénynek megfelelően még bejegyezve nincs. A prágai »Slavia< biztositótársulat (bank) turócz-sz.-mártoni főügynökségének czégbejegyzési ügyében — Törvényszék (Beszterczebányán) 1882. febr. 25. — 777.sz.a.nevezett bank turóczsz.-mártoni főképviselőségét, — miután igazolva van, hogy Turócz.-Sz.-Mártonban képviselőséget tart 1881. év óta, mely a biztosítási ügyletekkel részben önállóan foglalkozik; továbbá, hogy könyveiben