Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 49. szám

Budapest, 1883. Péntek, június 8. 49. u. Huszonötödik évfolyam. TÖMENTMTCSIMÍ: Tartalom. Országgyűlésünk termékenysége. — Jogesetek. — Ügygondnokság. — Jogászgyülés. — Curiai Értesítő. A Törvényszéki Csarnokot — egybekapcsoltan a külön iven adandó Curiai Értesítővel ismét folyamatba tesszük, — miután végre legyőztük az utunkba állott nagy nehézségeket, melyek tőlünk nem függött, s általunk előre nem is láthatott körülményekből s viszonyokból eredtek. Bocsánatot s elnézést kérünk tisztelt közönségünktől az okozott, de inkább mások rovására eső hátramaradásért, — biztosítván, mikép legnagyobb erőfeszitést fogjuk kifejteni, hogy lapunk megjelenésében többé fennakadás ne történjék. — Erre azonban — kimondjuk nyíltan — elkerülhetlen szükséges, hogy a szakközönség részéről melegebb részvéttel, erélyesb támogatással találkozzunk — mert csak ez teheti lehetővé, hogy vállalatunk igen nagy költségei fedeztethessenek. A túlnyomó súlyt a polgárjogi igazságszolgáltatásra fogjuk fektetni. Lapunk ezentúl is hetenként háromszor fog megjelenni — évnegyedenként 3 frfc előfizetéssel. Tisztelettel kérjük eddigi előfizetőinket, méltóztassanak a júniusra eső előfizetési dijat külön vagy egyben a következő évnegyedi előfizetéssel alulirotthoz mielőbb beküldeni. Budapest, június hó (IV. Zöldfa-utcza 1. szám.) Szokolay István. Országgyűlésünk termékenysége. I. E napokban az országgyűlés második ülésszaka is befejeztetett. Kiemeltetett már több részről annak nagy termékenysége a törvények alkotásában, mi nem is vonható kétségbe. Általában új parliamentáris korszakunkat kiválóan jelemzi a jog tömeges s gyors szervezése, a nagy bőkezűség a mindenféle törvényekben. Soha még egy időszakban sem, melyeken különböző rendszer változatokkal átmentünk, — nem voltunk annyi törvénynyel s jogszabályzatokkal elárasztva, mint néhány év óta. Csak az a kérdés: ezen sokak által magasztalt termékenység nem jön-e az alaposság rovására ? Ez a nagy gyorsaság a törvények alkotásában s azok folytonos változtatásában nem jár-e a törvények jóságának s érettségének veszélyeztetésével ? S nem nyujtatik-e ez által a nemzetnek több tápanyag, mint a mennyit megemészteni képes lehet, — miben pedig a törvény sikerének, s befolyásának a jólét és jogrend emelésére — egy lényeges feltétele, rejlik. Es ha áll ez általában minden törvény alkotásról: áll különösen s fokozottabb mérvben a szorosan vett jogi törvényekről. Egy nagynevű európai jogtudós, azon smeretes római mondatot idézvén: Plurimae leges perditissima respublica! igen elmésen és szakavatottan jellemzi az ily gyors s tömeges törvényhozás hátrányait s veszélyeit. A jogszervezési fejlődés jóságának mérvéül — mond — nem az szolgál, hogy mit fogyaszt, hanem hogy mennyit emészt meg. Utóbbi mivelet pedig igen lassú s nehézkes. — Ennek oka ugyanaz, mely az emberi jellem kifejlődésénél nyilvánul, a mely t. i. sokkal lassabban s nehezebben halad előre, mint a szellemi képződés művelése. Azon emberi jellem sajog — az utóbbi képezi a népegyéniség jellemét — melyek folyvást változnak; melyek a szellemi működés arányában örökös mozgalomban vannak, — egyikök sem ér sokat. — Egy bizonyos állandóság és szívósság szolgál mindkettőnél az egészség s erő jeléül. Ha minden nemzedék az elődeitől örökölt törvényeket, mint valami örökös betegséget eldobná s helyébe a velünk született jogot akarná helyezni, akkor a törvény erkölcsi ereje csakhamar gyorsan elfogyna s az örökös rohanásban levő jog az örvény széléhez közelednék. Minél könnyebben, gyorsabban s minél gyakrabban teremtetnek a törvények valamely államban, annál csekélyebb azok erkölcsi ereje és súlya; ellenben minél ritkábbak ezen termelések, minél hoszszabb az időköz a fogamzás és szülés között s minél fájdalmasabbak a szülés kínjai: annál erőteljesebb és szilárdabb leend a termék. Azért is a jog csak egy akaraterős népnél haladhat, mert csak egy ily népnél lehet a conservativ s a progressiv erő oly mérvben kifejlődve, hogy nála a jog csak fájdalmak mellett születhessen meg — mire például különösen Anglia és Róma szolgálhatnak. Hogy az ezen idézetben foglalt eszmék, valósággal elvek, melyeknek igazsága iránt kétkedni nem lehet, mikép valósitatnak meg a magyar törvényhozásban, ennek legújabb korbeli története eléggé világosan mutatja — miből azután könnyen levonhatók a következtetések is, úgy jogi, mint nem jogi törvényalkotásunk s műveleteink alaposságára s czélszerüségére. Ha a jelen országgyűlés második, most befejezett ülésszakának termékenységét szemléljük, kitűnik, mikép az alatt 57 törvényjavaslat lett befejezve, úgy hogy 6 függőben maradton kivül a többi szentesítés alá felterjesztethetett. És ezen törvényjavaslatok legtöbbnyire egészen új tárgyra, jogviszonyokra, rendezési miveletekre vonatkoztak. Feldolgozásukra szorosan véve alig jutott több négy hónapnál. Lehet tehát gondolni, hogy mindenikére mennyi tanulmány fordítathatott; a mindenoldalróli vizsgálódásra, a kutatásra, összehasonlításra, az előismeretek beszerzésére mily kevés idő jutott. Csak egy törvényjavaslat képezett kivételt, mely nagy culturális jelentőségű, de nem jogi természetű volt. Ertjük a középiskolai javaslatot. Ez már tiz év óta foglalkoztatta képviselőházunk közegeit; többször tárgyaltatott bizottságai által; az ujabban és ujabban felmerült eszmék s vélemények következtében több izben átdolgoztatott a minister által, s mindig ujabb alakban s tartalommal terjesztetett be; számos évek óta folytonos tanulmányozás, vizsgálódás tárgyául szolgált. Azért is ezen ekkép előállt törvény — habár lehetnek, amit minden emberi műnek hiányai — kétségtelenül 1867 óta törvényhozásunknak egyik legkiválóbb műveletét képezi, melyhez hasonló tőkélyüt igen keveset mutathatunk fel. Ezen eredmény kifolyása azon törvény alkotási eljárásnak, melynek elveit, irányeszméit fent kiemeltük. Az ettől eltérő működés eredményei pedig eléggé nyilványulnak legtöbb törvényeink gyöngeségeiben. Utóbbi napokban kételyek merültek fel bizonyos körökben aziránt: váljon a törvénykezési szünidőről szóló törvény fog-e szentesitetni ? Hiteles forrásból mondhatjuk, hogy az már szentesitetett is, és 0 Exczell. a ministerelnök áltál Bécsből lehozatott kihirdettetés végett. — De azon kételyeknek alapja nem is volt, miután ezen törvényjavaslat szőnyegre hozatala 0 Felségének beleegyezését előlegesen megnyervén, s ezután mindkét ház által letárgyaltatván s elfogadtatván : az többé nem volt sem vissza utasítható, sem vissza vonható. örökösödési jogeset. Az oldalági törvényes örökösödésnek nincs helye, midőn a kiskorú örökhagyó hagyatéki vagyona nem az oldalrokon ágáról, hanem a kiskorú anyjáról szállott ajándékkép a kiskorú Örökhagyóra. Ifj. Sörös A. István — özv. Sörös Jánosné, most férj. Berekallyiné szül. Ikosics Erzsébet e. néhai kiskorú Sörös A. Erzsébet utáni örökség iránt a szegszárdi tszéknél 1879. szept. havában pert indított. Törvényszék 1881. decz. 7. 8769. sz a. következőleg itélt: „Az 1878. jul. 10. elhalt kiskorú Sörös A. Erzse hagyatékában felperes egyedüli törvényes örökösnek kimondatik, —" az öreg apának id. Sörös A. Istvánnak D. alatti végrendelete ezen hagyatékra vonatkozó része érvénytelennek nyilvánittatik s az elhalt kiskorú 1612 frt. tőke s kamataiból álló hagyatéka felperesnek oldalági örökösödés czimén odaitéltetik ; tar-