Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 48. szám

kezés folytán, magán vagyoni jogkörben előidézett kárának megtérítését nem valamely társulat, hanem maga az államkincstár ellenében követeli, az idézett §. intézkedése alkalmazást nem nyerhet; hanem miután fenforgó esetre a törvény sem a kereset megindítását nem tiltja, sem kivételes eljárásról nem intézkedik: felperes keresetét közvetlenül a rendes biróság előtt, hová a kártérítési igények rendszerint tartoznak, — megindítva jogosítva volt. Kiv. Curia. köv. végzést hozott. »tekintve, hogy azon zárgát, a melyből felperes kárát származtatja, saját előadásaként is Csongrád városa érdekében s a tiszai védgátak fentartása czéljából emeltetett; »miután az illyetén árvéd munka okozta károk felett az 1871: 40. t. cz. 30. §. szerint az alispán van hivatva határozatot hozni, és csak azután kereshet birtokon kivül orvoslást a törvény rendes utján, az ki az alispáni határozatban meg nem nyugodott, > ennélfogva mindkét alsó birósági végzés megváltoztattatik; az alperesi kifogásoknak hely adatik; felperes kártérítési keresetével első sorban az illető alispánhoz utasittatik, s a kereset neki vissza adatni rendeltetik. (1883. ápril 12. — 0228. sz. a.) Jogeset. iPerujitás kérdésében. Az ujabb sommás keresetnek czélja nem az levén, hogy a régebbi rendes kereset felett hozott ítélet indoka megdöntessék: az ujabb kereset perújítás jogorvoslata nélkül is támasztható. Baja város közönsége — Spitzer Károly e. 2948 frt 72*/2 kr. iránt a bajai jbiróságnál sommás pert indított. Járásbíróság 1881. aug. 10. — 5716. sz. a. felperes kereshetőségi jogát megállapítván alperest a kereseti összegben 1866tóli kamataiban s 36 frt perköltségben marasztalta; •»mert felperes az előbbi keresetében nemcsak a jelen haszonbéri, hanem több más összeszámolás folytáni követelését is egyesitette, mellyel azonban 1875-ben jogerejüleg elutasitatott. Nem áll tehát semmi annak útjában, hogy az ez ideig külön keresettel még nem érvényesített haszonbéri követelését most a jelen keresettel érvényesítse. »Az ügyérdemet illetőleg — alperes marasztalandó volt, mivel az A. szerződés tartalmát nem tagadván, beigazoltnak veendő, hogy ő felperes várostól 6 évre vitás földeket haszonbérelt évi 5276 frt s 73 frt ispitály járulékért, mi ket egyenlő részletben april és szeptember 1-én volt fizetendő, Beismeri, hogy az állítólag 2!/2 évig élvezett haszonbérletért 310 frt 66 krral tartozik, de tagadja, hogy ezen 310 frtot, ugy a harmadik év második felére eső 2638 frtot s kamatjait megfizetni tartoznék, mert felperes az A. szerződés ellenére a bérleti idő lejárta előtt a bérlett földeket örökáron eladván, s őt a bérletből jogtalanul elmozdítván, — szerződésszegést követett el s őt megkárosította, mihez járul, hogy a vá— 190 — ros részére szállított téglákért 2 éven át az neki adós maradt, s kölcsönösen egymásnak a kamatokat elengedték.« »Ezen kifogások azonban figyelembe nem vétethettek; mert alperes az A. szerződés 2. pontjában kijelölt határidőkben a haszonbért le nem fizette, mert felperesnek a 4. pont. értelmében joga nyílt a bérleti viszonyt megszüntetni — közömbös levén, hogy azután felperes a tulajdonát képező földekkel mikép rendelkezet stb. stb. Kir. Tábla 1882. aug. 23. — 32190 sz. a. megváltoztatta, felperest keresetével elutasította s 27. frt. perköltségben marasztalta ; zmei't valónak bizonyult azon alperesi állítás, hogy felperes jelen kereseti követelését, bár más követelésekkel együttesen még 1869. évben a volt bajai tszék előtt érvényesítette és hogy ezen keresetével 1875. évben jogérvényesen elutasíttátott. Minthogy pedig érdemileg már elbírált követelés iránt csak perújításnak van helye, — de uj kereset helyt nem foghat: ennélfogva felperes jelen helytelenül indított keresetével elutasítandó stb. volt. Kir. Curia a tábla ítéletét megváltoztatta s az első bíróságét hagyta helyben, felperes keresetét perújítás nélkül is érvényesíthetőnek nyilvánítván, s a kir. táblát az ügy érdemleges elbírálására utasítván, — következő indokokból: >Való ugyan, hogy a bajai tszék előtt 1869. évben indított rendes kereset nek tárgyát azon haszonbéri hátralék is képezte, a mellyel alperes a földekért állítólag tartozásban van; minthogy azonban felperes ama rendes keresetét nem egyedül a haszonbéri hátralék, hanem több és különböző jogczimekből származtatott — őszesen 11839 frt. 29 ^kr. követelése iránt, és pedig összeszámolás alapján indította; és azon perben azért lett pervesztes, mert az összeszámolási tényét bebizonyítania nem sikerült; a jelen keresetet pedig egyedül 2948 frt 77'/, kr. haszonbéri hátralék iránt, nem összeszámolás, hanem a haszonbéri szerződés alapján tette folyamatba; »minthogy ezekhez képest a jelen sommás keresetnek czélja nem az, hogy az 1869. évi rendes kereset felett hozott ítélet indoka megdöntessék: > ezeknél fogva felperes jogosítva levén, perújítás jogorvoslata nélkül is uj keresetet indítani: a másod biróság ítéletét megváltoztatni kellett.« {1883. april. 17. — 8148. sz. a.) ahhoz átküldötte, az azonban magát ille téktelennek nyilvánította. Ez okból az ügy a Curia elébe terjesztetett. Kir. Curia a jbiróságot mondotta ki illetékesnek; T>mert az 1881: 59. t.-cz. s különösen ennek 6. §-a is érintetlenül hagyta az 1868. 54. t.-cz. 47. §-át, mely szerint a perújítás kivétel nélkül azon első foly. biróságnál indítandó meg, melynél az alapper tárgyaltatott és elintéztetett; levén a perújítás nem cgyébb mint folytatása az alappernek, c (1883. ápril 10. — 1141. sz. a.) Illetőségi összeütközés. Az előbbi perrend 41. §-a érvényében fentartatván, a perújítás jelenleg is kivétel nélkül azon els'ó biróságnál indítandó meg, melynél az alapper tárgyaltatott s elintéztetett. Velcsov Margit — Rákov Péter e. telekkönyvi sértés iránt a uagy-szent-miklósi jbírósághoz mint telekk. hatósághoz újított keresetet adott be. Járásbíróság ezen ügyet az 1881 : 59. t.-cz. 6. §. értelmében a nagy-kikindai tszék hez tartozónak találván, az ügyiratokat A m. kir. igazságügyminiszter és a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek rendelete. ÍA főpapok hagyatékóra vonatkozólag.) (Vége.) 25. §. Azon összeirás, illetőleg leltár, a melylyel a javadalom törzsvagyona és a javadalmi értékek, valamint felszerelvények az elhunyt főpapnak a javadalomba lépésekor átadattak, valamint a 23. §. értelmében elkészített és netaláni egyéb kimutatások, végre a javadalom élvezetének ideje alatt, a javadalomra vonatkozólag kibocsátott királyi vagy miniszteri rendeletek képezik azon okiratokat, a melyek alapján a törzsvagyon és a javadalmi utód részére ingyen visszamaradó tárgyak és felszerelvény tettleg elkülönittetnek, a javadalmi értékek és felszerelvények kiegészítettnek, és az előleges valamint a végleges leszámolási okiratok elkészíttetnek. 26. §. Az elhunyt által élvezett javadalom törzsvagyonának és illetve állandó felszerelvényének elkülönitésére, — továbbá a javadalmi értékeknek kiegészítésére nézve mindenben a Kollonich-féle egyezmény és az annak alapján kiadott szabályrendeletek az irányadók. Ennélfogva: 1. azon tárgyak, a melyek a javadalomnak törzsvagyonát, illetve állandó felszerelvényét képezik, ugyanazon mennyiségben és értékben különitendők el a tömegből, a milyenben azok az elhunyt főpapnak a javadalomba lépésekor átadattak vagy a javadalomban léte alatt megszereztettek, és 2. clkülönitendők a tömegből azon tárgyak, a melyek az emiitett egyezmény és szabályrendeletek értelmében az utódnak, illetve a javadalomnak ingyen maradnak. 27. §. Ha az előző §-ban emiitett elkülönzés alkalmával az tűnik ki, hogy a törzsvagyonból vagy állandó felszerelvényből egynémelyek részben vagy egészben hiányzahak: akkora miniszteri biztos az elkészitett összeírások, leltárak és kimutatások alapján számba veszi és az elhunyt hagyatékának terhére írja: 1. mindazon összegeket, a melyek a törzsvagyonból, illetve az állandó felszerelvényból hiányzó tárgyaknak megszerzésére szükségeltetnek. Ezen összegek vagy az egyszer s mindenkorra meghatározva levő, vagy ilyenek nem létében a javadalom környékén fenálló árak szerint állapittatnak meg.