Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 48. szám

Budapest, 1883. vasárnap, ápril 29. 48. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom. Esküdtszék. — Jogeset. — Jogeset. Per, kérd. — Illet, összeütközés. — Főpapok hagyatéka. — Curiai Értesítő (Í7, f A t. cz. Szokolay István úrral a „Törvényszéki Csarnok" kiadása fölött kötött egyezségünk jelen számmal lejár. Miután nincs tudomásunk arról, hogy a lap hol fog folytattatni, az előfizetőkkel szemben vállalt kötelezettségünkre nézve kijelentjük, miszerint előfizetési pénzeik le nem járt részét előfizetési idejük lejártáig visszatartjuk, s ki nem élégittetésük esetén posta utján bérmentve visszaküldjük. Budapest, 1883. april 29. Kiváló tisztelettel Az „Athenaeum" r. társulat hirlap-kiadó hivatala. A „Törvényszéki Csarnok" további megjelenése iránt a kellő lépéseket megtettük. Az esküdtszék kérdéséhez. Dr. Neumann Ármin ur véleménye. (Vége.) Igaz, — fejezi be jeles értekezését — hogy a magyar állameszme egyre jobban izmosodik, mindazonáltal senki sem fog bennünket sötétlátással vádolni, ha azt mondjuk, hogy állami életünk tükörsima felszíne alatt, folyton ezer meg erer államellenes aspiratió folytatja üzelmeit, s csak a kedvező alkalomra, az adandó jelre vár, hogy a rombolás müvét nyiltan megkezdje. Polyglott államban, hol kilencz különböző nemzetiség képezi a lakosságot, hol az államnyelvet, — valamennyi nemzetiséget összefoglalva —• csak a lakosság fele beszéli; hol az összlakosság 58 százaléka nem magyar, és több mint 40 százaléka oly nemzetiségekhez tartozik, melyeknek kebelében a pánszláv és dákoromán tendentiák titkos bujtogatók által folyvást ápoltatnak: azt hisszük, óvatosan kellene nyúlni oly kísérlethez, melynek sikeres megoldásával semmi tapasztalás bennünket nem biztat; megeshetnék, hogy az elnyomott nemzetiségi aspiratióknak újra utat uyitnánk; megeshetnék, hogy a nemzetiségi szenvedélyek az igazság szent csarnokait dögleletes kigőzölgésükkel megfertőztetnék. Az ez időszerinti magyar társadalmi viszonyokból merített motívumok ép oly kevéssé biztatók mint a politikaiak s a sajtóbiróság terén nálunk szerzett tapasztala tok szintén csak lesújtók. A gentry, egykor képviselője az állameszmének, hanyatló félben van és a polgári elem, noha szűk körében, munkás és törekvő, még nem oly tényező nálunk, hogy az állam jogeszméjét valósithatná; a laikus elem pedig egyáltalában nem jutott még ama politikai műveltség birtokába, mely egyedül képesít arra, hogy a törvény szentségét és a közrend sérthetlensegét kellőleg méltányoljuk; ezen elemben hiány zik még azon általános áldozatkészség és odaadás, melyet a közérdek a törvénv ural mának megerősítése szempontjából köve tel. Még nem terjedt el kellőleg a népben ama jogérzet, mely egyedül képesít arra, hogy az erkölcsök magasztos jelentőségét felfoghassuk. Ilyen körülmények között nyilt meg nálunk az esküdtszék behozatala iránti mozgalom! A tapasztalat, melyet a sajtóesküdtszéki eljárás terén szerezni alkalmunk volt, a kádi biráskodását majdnem példaszerűnek tünteti föl, mert mig utóbbinál legalább alkalmunk akad néha az Ítélet leleményességét csodálni, addig a sajtóesküdtszék verdiktjén, mely tárgyi és alanyi tényálladék fennforgásának kimondásából a bűnösnek ártatlan voltára bir következtetést vonni, — az ember csak elbámul. A sajtószabadság ez által nálunk majdnem zsarolási szabadsággá fajult el, monopóliummá, mely módot ad arra, hogy segítségével a becsület tiszta pajzsa büntetlenül nyomdafestékkel bepiszkoltassék. Szakbiróságaink, — ha ítéleteik nem is állják ki mindig a tüzpróbát — a fentihez hasonló monstruozitásokat napfényre még sem hoztak, e mellett nem szabad szemen kívül hagyni, hogy eddigi bűnvádi eljárásunk a jogszolgáltatási ügymenetet feltűnően és nem előnyösen befolyásolta, mig a vádelv, a szóbeliség, a bizonyítékok szabad méltatása és a védelem szabadabb állása, mely intézkedéseknek elébe nézhetünk, helytelen Ítéletek burjánozásának mindinkább elejét fogják venni. Semmiféle bálványimádás! ez legyen jelszavunk oly kérdéseknél, melyek legszentebb érdekeinket érintik s nehezen kivívott és fentartott bírósági szervezetünket veszélyeztetni képesek; el a transfusióval, mely viszonyainkra bomlasztó elemek magvát hordja magában. És azért a bűnvádi eljárási-javaslat tudományos és szellemes szerzőjének szavaival fejezzük be véleményünket. »Az esküdtszék nem czél, hanem az igazságos törvénykezés biztosításának egyik eszköze és módja. E biztosítás elérhető más módon is. És minthogy az esküdtszék felállítása nálunk legyőzhetetlen akadályba ütközik: rendes bírósági intézményünk fejlesztésében, garantiai fokozásában kell keresnünk és föltalálnunk a jó törvénykezés biztosítékait.« Jogeset. Valamely város érdekében s a tiszai védgát fentartása czéljából emelt zárgát által okozott károk megtérítése az 1871 • 40. t. cz. értelmében első sorban közigazgatási uton az alispán előtt érvényesítendő, — s csak azután kereshető orvoslás a törvény rendes utján birtokon kívül. Desseívffy Ottó — M. E. Jogügyek igazgatósága által képviselt m. kir. államkincstár e. 5439 frt kár megtérítése iránt 1882. márczius hóban kecskeméti tszéknél pert indított. Alperes kifogásolta a tszék birói illetőségét, j Törvényszék 1882. juni 5. — 4455.' sz. a. végzésével a kifogásokat elvetette s t tszék illetékességét megállapította; »tekintettel egyrészről arra, mikép maga alperes sem állítja, hogy a mennyiben ezen ügy birói útra tartozik, akkor nem ezen tszék lenne illetékes; másrészt arra, hogy az 1871 : 40. t. cz. 30. §. által sincs kizárva a törvény rendes utja a kártérítési igényekre nézve, sőt világosan fenn van tartva, »azon kérdés pedig, hogy a kincstár a miniszteri biztos cselek vényeiért felelős-e, vagy felperes követett-e el mulasztást az által, hogy igényét annak idején a közig, hatóságoknál be nem jelentette s kárát azoknál fel nem vétette s nem érvényesítette; az ügy érdemére tartozik s esetleg befolyással birhat arra, hogy felperes kárkövetelése nem enyészett-e el: de felperes azon jogát, hogy rendes kártérítési keresetét bíróság által biráltathassa el — meg nem szüntetheti. Kir. Tábla 1882. okt. 3. — 37847. sz. a. hhagyta; >mert igaz ugyan, hogy az 1871 : 40. t.-cz. 30. §. szerint az árvédelmi költségek s a védelemre felhasznált anyagok menynyiségének, valamint a védmunkálatok által okozott károk értékének megállapítása s kiegyenlítése első sorban közigazgatási útra tartozik; minthogy azonban a törvény ezen intézkedése kizárólag csak oly költségekre, anyagokra s károkra vonatkozik, melyek valamely ármentesitő vagy vizszabályozó társulatot terhelnek, s melyeknek megtérítése valamely ármentesitő és vizszabályozó társulat ellenében igényeltetik: kétségtelen hogy jelen esetben, hol felperes a közérdeket képviselő államkormány által, kormány hatalmi rendel-