Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 44. szám

— 175 — végre, hogy az óvás törvényes kellékekkel nem bir. »A váltó fizetés végetti bemutatását azonban az óvás mint közokirat kétségtelenné teszi; és az óvás elkésése sem»bir alappal, mert a váltó 1881. aug. 8-án járván le, az óvás a Váltótörvény 41. §. végpontja szerint a fizetés napjára következett második köznapon vagyis aug. 10-én is mint a 103. §. engedte határidőn belől felvehető volt »tekintve, hogy a Váltótörv. 45. §-ban foglalt azon rendelkezésnek, mely szerint a felvett óvásról csak a közvetlen előző értesitendő — ez esetben C szerint megfe lelve volt, amenyiben felperes czég közvetlen előzője Goldberger Fülöp a felvett óvásról értesíttetett; a vitatott mulasztás tehát, ha való lenne, csak a viszkeresetijog érvényesítésére birna befolyással. »Végre a váltóóvás a 99. §. kellékeinek megfelel és alperes a váltón levő aláírásának valódiságát nem tagadta. Kir. Tábla 1882. nov. 7. — 4008. sz. a. megváltoztatta s a sommás végzésnek Holczer Samura nézve hatályon kivül helyezésével, felperest keresetével elutasította s 22 frt perbeli s 20 fit felebbezési költségben elmarasztalta — következő indokolással. * Kereseti váltón az intézvényezett lakhelyétől (Nyitra) különböző hely mint fizetési hely megjelölve nem levén, ezen váltó nem telepitett, s igy annak tartalmában előforduló ezen kifejezés »Zalhbar bei der Neutraer Volksbank« nem a telepes megjelölését, hanem csak azon helyiség megnevezését képezi, melyben az intézvényezett lejáratkor a fizetést teljesiteni fogja. Fizetés végett tehát a váltótörv. 102. §. szerint a kereseti váltó a nyitrai népbanknál ugyan, de az elfogadónak lett volna bemutatandó. Miután azonban B. óvás igazolása szerint a kereseti váltónak fizetés végetti bemutatása nem az elfogadónak, hanem a nyitrai népbanknak czéloztatott s az elfogadónak való bemutatás meg sem kiséreltetett, — sem az, hogy elfogadó a fizetés helyén sikertelenül kerestetett volna, az óvásban ki nem tüntettetett — a B. óvást a váltó kibocsátója Holczer Samu alperes elleni viszkereseti jog fentartására alkalmas a váltótörv. 41. §-ban előirt cselekménynek tekinteni nem lehet, mezeknél fogva alperes által az óvás szabálytalanságára állapított kifogásnak helytadni, s felperest ezen alperes elleni viszkeresetével elutasítani stb. kellett Kir. Curia a tszék Ítéletét hagyta helyben. Okok: A kereset alapjául szolgáló nem telepitett váltón azon feljegyzésnek >Zahlbar bei der Neutraer Volksbank« csak azon értelem tulajdonitható, hogy az által az elfogadó egy harmadik személyt jelölt ki, a ki helyette a fizetést teljesitse; a fizetés végetti bemutatás tehát ezen harmadik személynél levén eszközlendő, az óvás ugyanaz ellen helyesen vétetett ki; aminthogy pedig a kivett óvás a Váltótörv. 99. §. kellékeinek megfelel, és az a keresetlevélhez mellékelt feladói vevény szerint a Váltótörv. 45. §. értelmében felperes közvetlen előzője Goldberger Fülöp forgatmányos részére postára adatott: ennélfogva a másodbirósági Ítélet megváltoztatásával — stb. stb.« (1883. márcz. 28. — 84. sz. a.) Büntetőjogi eset. Panaszos károsultak elfogadható bizonyítékot nem állítván elő az iránt, hogy vádlottak valódilag nagyobb összeget vettek volna a pénzcserénél magukhoz, mint a mennyinek átvételére, s károsultak beegyezésével jogosítva voltak; s a gyanuokok, bár súlyosak, az elitélésre elégséges törvényszerű bizonyítékot nem képezvén: a lopás tényálladéka meg nem állapittathatik. Krausz Anna 30 éves morvaországi születésű nő, ki Vélsz Mátyás gymnasta s lókereskedővel él, — és Flórián Jánosné 32 éves cseh comédiásnő s Flórián gymnasta neje lopás miatt a bpesti tszéknél bünvizsgálat alá vétettek. ták és kérték őt, hogy ne szóljon senkinek eljárásukról. — 1882. szept. 24. napján egy zacskóba 106 frt megolvasott aprópénzt rakott, melyet a pénzcserélésre megjelent vádlottak elé kitöltött éi miután vádlottak 17 frt ezüstpénzt s 1 frt rézpénzt kicseréltek s a váltásért 2 frt 75 kr. dijat lefizettek — eltávoztak: a pénzt újra megolvasta, mikor is 17 frt 20 kr. hiányát tapasztalta; s ekkor meglopatása miatt a rendőrségnél panaszt emelt. Joó Eleknek vádlottak ellen károsittatása miatt gyanúja állítólag csak akkor támadt, midőn Biegelbauerné által tett panaszról értesült és tudomására jöttek azon körülmények, a melyek közt a lopás elkövetettnek feljelentetett. »A vádlottak ellen folytatott vizsgálat s tárgyalás folyamán kiderítetett ugyan, hogy vádlottak a károsok által megjelölt időben azok üzletében megfordultak és azoknál a pénzcserét eszközölték. »Ámde tekintettel arra, hogy vádlottak tagadják azt, mintha a pénzcserélés alkalmával több pénzt vettek volna magukTorvényszék 1882 nov. 7. Ítéletével vádlottakat a Joó Elek s Biegelbauer Jó- uoz>mmt a mennyiért egyenértéket és meg zsefné hentesnő kárára elkövetett lopás bűntettében (333. 334. §§.) bűnösöknek nyilvánította s 1 — 1 évi börtönre stb. Ítélte — kötelezvén részint a polgári per uton felszámítandó, részint 17 frt 20 krban megállapított kárösszeget egyetemlegesen megfizetni. — Joó Elek kárát 500 frtra teszi, de ez nem bizonyittatott — elfogadandó azonban, hogy az 50 frtot meghaladhatott. Kir. Tábla — vádlónak s kir. ügyész felebbezésére 1883. jan. 8. helybenhagyta azért is; mert semmi valószínűséggel sem bir, s igy fel sem tehető vádlottak azon előadásának valósága, hogy nekik valaki 20°/0 magas jutalmat adott volna azért, hogy ezüst pénzeket váltsanak be papirosért s hogy ezen csere oly rejtélyes módon, s minden ok nélküli titkolódzás mellet, minden tanú kizárásával, mindig csak az utczán négy szem közt történt volna. Kir. Curia mindkét alsó bírósági Ítéletet megváltoztatta s vádlottakat felmentette ; Indokok: Joó Elek hentesmester s neje Biegelbauer Józsefné panasza szerint vádlottak a károsoknál 1882. évi július végétől szept. 25-ig — illetőleg szept. 10-től 24-kéig majd minden nap, gyakran napjában kétszer is oly czélból jelentek meg, hogy károsok üzletében papir pénzt 1868. 1872. évi, vagy koronás verésü 10—20 kros ezüst pénzre váltsanak fel. D Károsok a pénz cserélésre minden alkalommal készek voltak annyival inkább mivel abból reájuk anyagi haszon háramlóit az által, hogy vádlottak minden beváltott összeg után 10—20°/0 dijat fizettek. » Biegelbauer Józsefné károsnak azonban hentes üzletében jövedelmének csökkenése azon időtől fogva, mióta vádlottak hozzá jártak, — és az is feltűnvén, mikép vádlottak magukat üzletében igen gyanúsan viselték — ha valaki más ugyanakkor az üzletbe jött, a pénzcserélést abbankagyegyezés szerinti dijat tettleg fizettek. »Tekintve továbbá, hogy sem Joó Elek és neje sem Biegelbauerné az egyenérték kifizetésével kiegyenlítettnél nagyobb összeg elvételét s eltulajdonítását nem látták s igy azon a jelen esetben egyedül elhatározó tényre, hogy vádlottak valódilag nagyobb összeget vettek-e magukhoz, mint a mennyinek átvételére, az általuk fizetett egyenérték és felváltási dij, — valamint a Joó Elek és neje beegyezése következtében feljogosítva voltak — elfogadható bizonyítékot nem hoztak fel. »Áma körülmények pedig, miszerint vádlottak Kara Katalin gyümölcsárusnőnél 10 s 20 kros ezüst pénzekből álló 20 — 30 egy izben 60 frt összeget 10 °/0 dij mellett papírpénzre váltottak, és ez által alapot szereztek károsoknál bűnös üzleteik folytatására; továbbá hogy vádlottak pénzcserélési eljárásuknak alapos indokát előadni nem tudták; a hivatkozott megbízó személyiségét, a kinek érdekében állítólag nyereséges jutalmazás fejében eljártak — megnevezni nem tudják; Krausz Anna a vele házasságon kivül együtt élő Velcz Mátyás, továbbá Flórián Jánosné vádlott a férje előtt állítólagos megbízásukat titokban tartották; megbízójukkal nem lakásukban, hanem az utczán találkoztak, végül egyebek közt Posafel Róza Biegelbauerné 13 éves nevelt leányának azon vallomása, hogy naponta látta vádlottakat üzletükbe menni, s ott volt akkor, midőn a 17 frt 20 kr. hiánya felfedeztetett s hallotta egy alkalommal Flórián Jánosné oldalán a pénzcsörgést, midőn eljárása közben kezeit kendője alá hátra tette: vádlottak ellen nyomós gyanuokokat képeznek ugyan, de azok elitéléséhez szükséges jogos és törvényszerű bizonyítékot, — s ekként a lopás bűntettének tényálladékát meg nem állapítván: vádlottakat felmenteni kellett. < (1883. april 7. — 2146. sz. a.)