Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 44. szám

— 174 — melynek tárgya zálogba adott vagy érdemdíjazási javaknak visszabocsátása; —mert a hivatalból alkalmazandó ősiségi nyiltparancsokban megállapított zárhatáridők meg nem szakithatók és meg nem hosszabbithatók; mert továbbá a zálogváltási jognak fenn nem állása az ily esetekben már itélt dologgá is vált és végre azért is, mert a polgári törvénykezési rendtartásnak a perújítás jogát szabályozó intézkedései nem alkalmazhatók olyan ügyekre, melyek nem az általános magánjogi elévülés elvei, hanem különös törvényes rendelkezések alá esnek. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1883. évi márczius 17-én tartott teljes üléséből. 8. szám. „Az 1715. évi -7. törvényczikk rendelkezése mellett elfogadható és figyelembe vehet'ó-e oly szokás és gyakorlat kifejlődése, mely szerint alispán, illetőleg szolgabíró és esküdt-társa előtt alkotott végrendeletek, habár az érintett tisztviselők megyei közgyűlési kiküldetéssel nem birtak is, érvényesen alkotott végrendeleteknek tartandók1?'' (7929/1882. P. szhoz.) Határozat. Az ország valamely részében kifejlődött és perrendszerüleg bizonyított oly szokás, mely szerint 1861. évi július 23-tól az 1816. évi 16. törv. czikk életbe léptéig szolgabíró és esküdttársa előtt megyei kiküldetés nélkül is alkottattak végrendeletek, az ideigl. törvénykezési szabályok 5. §-ának rendelkezéséből folyólag elfogadandó s az ily módon alkotott végrendeletek érvényeseknek tekintendők. Indokok: Tekintve, hogy az ideiglenes törvénykezési szabályok 5. §-a világosan .kimondja, hogy a végrendeletek külső kellékei tekintetében a magyar törvényekben statútumokban s törvényes gyakorlaton alapuló különböző szabályok polgári állásra való tekintet nélkül nemes és nem nemes személyekre egyforma hatálylyal birnak, — ebből önként következik, hogy az ország valamely részében netán fennállott és perrendszerüleg bizonyított oly szokás, mely szerint szolgabíró és esküdttársa előtt megyei kiküldetés nélkül is alkottattak végrendeletek s ezek érvényeseknek tartattak, elfogadandó s az ily módon alkotott végrendeletek érvényeseknek tekintendők. Minthogy azonban 1853. évi május l-jétől az oszt. polg. törvényköny behozatalától kezdve a magyar törvények visszaállításáig, vagyis 1861. évi július 23-ig, a végrendeletek csak ezen törvény értelmében voltak alkothatók az 1876. évtől kezdve pedig csak az 1876: 16. tezikk rendelkezése szerint alkottathatnak; ki kellett mondani, hogy a döntvény csak azon végrendeletekre vonatkozhatik, melyek 1861. évi július 23-tól az 1876. évil6.tczík életbe léptéig jöttek létre s melyekre nézve perrendszerüleg igazoltatott, hogy keletkezésük helyén és idején az érintett s jogszabályt képező törvényes szokás valósággal fennállott. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1883. márczius 17-én tartott teljes üléséből Hitelesíttetett mindkét döntvény az ugyanazon évi ápril 9-én tartott teljes ülésben. A kir. I 'urián e hétre 680 ügy jelentetett be; 267 polgári és 413 bűnvádi; a polgáriak közt van 29 váltó kereskedelmi. —• Mull héten elintézetlenül fenmaradt 11 polgári ügy. Polgári tanácsokban I-ben (6 bíró) 55. — 17-ban (6 biró) 40. — II 1-ba,i (6 biró) Ő0. — IV-ben (6 biró) 43. — V-ben (7 biró) 73 ügyet jelentett be. Bűnvádiakban T-ben (II biró) tlO. — U-ban \ II biró) 181. — Tll-ban (7 biró) 87. — 1 V-ben (7 biró) 85 ügyet jelentett be. •I o g e s e t. Az örökös a neki végrendeletileg Örökségül hagyott ingatlant, melyhez végrendelkező által bizonyos meghatározott összeg kifizetésének kötelezettsége köttetett — elfogadván azon tartozás kielégítését nem teheti függővé attól: ha annak tulajdonjoga nevére kebele-Jetik Buday férj. Nagy Anna képviselve Lamberg Imre ügyvéd által —Kraut Ede s Krisztina Várnay Ernő képviselte alperzsek e. 1000 frt végrendeleti hagyomány kifizetésére a temesvári tszéknél 1882. febr. hóban pert indítván — Törvényszék 1882. aug. 31. — 8010. sz. a. alpereseket kötelezte egyetemlegesen a kereseti tőkét, perkezdéstöli kamatjait s 50 frt perköltséget megfizetni, T>mert néhai Kraut János B. végrendeletében körülirt örökséget alperesek elfogadták — a tárgyalási jkönyv tanúsága szerint — azzal reájuk hárul a végrendelet 4. pontjában foglalt kötelezettség is, hogy felperesnek 1000 frt hagyományt azért fizessenek; mert a temesvárbelvárosi 164. sz. ház 1li részében közösen örökösödtek ; a végrendeletben határozottan körülirt feltételt alperesek előnyükre csak akkor s annyiban módosíthatnák, ha abba felperes beegyezett volna — mit alperesek nem igazoltak; ellenben a temesvári ház J/4 részéből s egyebekből álló örökséget elfogadták, — a végrendelettől eltérőleg pedig a fizetést egyoldalulag önmaguk javára meg nem változtathatják; »tehát őket a kereseti tőke s járulékaiban elmarasztalni kellett, és pedig egyetemlegesen, mert a végrendelet mindkettőjüket az örökség elfogadásából kifolyólag kötelezte a fizetésre. »Alperesek további védekezése miszerint hagyaték letárgyalása előtt felperesi kereset időelőtti lenne — alaptalannak tekintendő, s figyelmen kívül hagyandó volt; mert alperesek akkor midőn ők az örökséget mint örökösök javukra, a hagyomány kifizetésének kötelezettségét pedig terhükre felperes jelenlétében elfogadták, — a hagyatéki ügy tárgyalásától eltérő külön jogügyletre léptek a hagyományos felperessel; és a kötés ideje a fizetés napjául azon okból tekintendő, mivel a fizetés idejére nézve alpereseknek halasztás nem adatott; felperes tehát őket a hagyatéki tárgyalás eredményének bevárása nélkül is beperelhette. Kir. Tábla 1882. nov. 28. — 47517. sz. a. indokaiból helybenhagyta. Kir. Curia következőleg itélt. »A kir. tábla Ítélete az ügyérdemben azon változtatással, hogy alperesek kötelesek a nékik hagyományozott Temesvár belvárosi 162 sz. ház egy negyed részéből vagyis ezen házból nyerendő örökségük erejéig felperesnek a kereseti összeget s e per kezdetétőli 6°/0 kamatait megfizetni, illetve tűrni hogy felperes magát mondott háznak alperesekre eső íji része értékéből végrehajtás utján is kielégíttethesse — helybenhagyatík — a perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok: A 15. végrendelet 8 pontja szerint alpereseknek a temesvár belvárosi 162. sz. ház !/4 része örökhagyó által külön hagyományként azon meghagyással hagyományoztatott, hogy tartozzanak a 4. pontban felperes javára rendelt 1000 frtot kifizetni, miből kétségtelenül kitetszik, hogy ezen meghagyás alpereseket csak az esetben terhelheti, ha ők a nekik hagyományozott ház !/, részét örökségül elfogadták, — és csak ezen házrészbőli örökségük erejéig: mert a meghagyás csak a hagyományozott házra vonatkozik. > Minthogy pedig alperesek a házra vonatkozó hagyományt elfogadták — az ahhoz kötött 1000 frtnyi összeg kielégítését nem tehetik függővé attól, ha annak tulajdonjoga nevükre kebeleztetik » minélfogva a tábla ítéletét az ügyérdemben ezen változtatással kelvbenhagyni stb. — kellett — nem lehetvén helyt adni azon kérelmének, hogy alperesek mint az ö egyenes adósai köteleztessenek a kereseti összeget kiűzetni: mivel az 1000 írtra vonatkozó nieuliairvás csak a haervományozott ház elfogadásával levén összekötve, —• alperesek egyébb vagvonukkal nem felelősek.* (1883. márcz. 27. — 1310. sz. a.) Víiltójogi eset. A nem telepitett váltón előforduló azon kifejezésm k: Zahlbar bei der X. X. Volksb i nk c csak azon értelme levén, hogy az által az elfogadó fizetés teljesítésére maga helyett egy harmadik személyt jelölt ki: az óvás ezen harmadik személy ellen helyesen vétetik ki. Nyitrai Népbank — Holczer Samu váltó elfogadó e. 2400 frt fizetésére a nyitrai tszék mint váltóbíróság előtt pert indítván — Törvényszék 1882. jun. 15. — 821. sz. a. sommás végzést hatályában fentartván, alperest a kereseti összegben, kamataiban s 26 frt perköltségben elmarasztalta ; >mert alperes kifogásaiban azt hozza fel, hogy a kereseti váltó fizetés végett be nem mutattatott, hogy az óvás elkésve vétetett fel s a felvételről nem értesíttetett;