Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 44. szám

Budapest, 1883. péntek, ápril 20. 44. sz. Huszonötödik éyfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom. Esküdtszék. — Curiai polg. dönt. — Jogeset. — Bünt. eset. — Perorv. kori. — Curiai Értesítő Az esküdtszék kérdéséhez. Dr. Neumann Ármin ur véleménye.*) Az esküdtszéki intézmény szóvevői hazánkban ez intézmény czélszerü voltát, absolut hasznavehetőségét sérthetetlen dogma gyanánt hirdetik. A nyilvánosság és szóbeliség mellett az esküdtszéki intézmény azon sarkalatos tétel, melynek csalhatatlanságában vakon hinni kötelesség. A haladás és szabadelvüség nevében reclamáltatik ez intézmény, melynek ellenzői már eleve el lehetnek rá készülve, hogy obscurans hirüket fogják költeni. Mindez azonban nem hátráltathat bennünket, hogy abbeli meggyőződésünknek nyilt kifejezést kölcsönözzünk, miszerint azon kérdés, vájjon az állandó biróság vagy az esküdtszék felel-e meg jobban a büntető jogszolgáltatásnak, eldöntöttnek még semmi esetre sem tekinthető; hogy a lelkesedés, melylyel ez intézményt évtizedek előtt fogadták, elpárolgott s nyomába a társadalom minden rétegét átható scepticismus lépett. A porosz igazságügyminiszter ama mondása: az esküdtszéki biróság élete alkonyára hajlik, lehet túlzott, de tagadhatlan, hogy a higgadt megfontolás nagyon is megzilálta azt a nymbust, mely ez intézményt évtizedeken át körülragyogta és hogy Hume azon mondása, hogy ez az emberi szellem legdicsőbb vívmánya, még azon országban is, a hol legjobban bevált, ma már anachronismusnak tekinthető. Lehetne-e szemet hunyni azon tény előtt, hogy az esküdtszéki intézmény az emberiség szolgálatában egy nagy és magasztos missiót teljesített ? Ez intézmény megváltott bennünket azon bilincsekből, melyekbe az államhatalom önkénye vert, s az absolutismus féktelen, tomboló áradásából megmentette számunkra a jog szentségének eszméjét. Montesquieunek a hatalmak megosztásáról kiadott jelszava alatt, pajzsára emelte a franczia forradalom; s ama mainzi központi vizsgáló bizottsággal szemben, mely az angol csillagkamarának és az úgynevezett magas bizottságnak egy hajszálnyit sem engedett, Németországban is a szabadság hajnalpirja gyanánt üdvözöltetett. S lehetett-e máskép fogadni hazánkban, ha ama politikai perekre gondolunk, melyek Kossuth és Wesselényi nevével állanak kapcsolatban. A népies elem bevonása a jogszolgáltatásba mindenütt a reactió elé dobott keztyü gyanánt, a szabadság palládiumának tekintetett! Hogy magas politikai missiója mellett, mintjogszolgáltatási eszköz is bevált-e, *) Előadva a székesfehérvári Ügyvédi kamarában. — az több mint kétséges. Már magában azon körülmény is, hogy gyakorlati alkalmazását a continensen mintegy a birói hatalom ellen intézett bizalmatlansági actusnak fogták fel, a két elem üdvös összemüködését lényegesen megnehezítette; már azon tény, hogy az esküdtszék bizonyítási szabályokhoz nem kötve, egyes-egyedül u. n. conviction intime-jét követhette, oly teljhatalmassággal ruházta fel, mely a perhorrescált állami mindenhatóságnak egy hajszálnyit sem engedett. A népelem ezen sic volo, sic jubeo hatalmának, — mely a törvényt puszta árnyékká való degradálással fenyegette, — korlátozásáról kellett gondoskodni s azért a jog és ténykérdést elválasztották egymástól, azaz dualismust teremtettek ott, hol a dualismus a dolog természetével össze nem egyeztethető. Harmonikus együttműködésről, a két különböző elem kölcsönös vegyi áthatásáról, a mi a jogszolgáltatás érdekének egyedül felelhetett volna meg, ily körülmények között szó sem lehetett; a két tényező gépies egymásmelletti volta pedig mindenik működését megbénította. Hiába utalnak bennünket Angliára. Ott ez intézmény 600 éven keresztül az angol társadalom szokásai, szükségei szerint fejlődött, idomult és oly politikai és társadalmi viszonyokban gyökerezik, melyek számára máshol a talaj előkészitve nincs. Helyesen jegyzi meg erre vonatkozólag Desoer belga iró, hogy minden ország viszonyainak megfelelő normal-jury, melyet minta gyanánt lehetne felállítani, nem létezik. Angliában, — mint Tippelskirch is kifejtette, •— a király mindig a néppel együtt és a nép által uralkodik; ebből toborza hatalma viselőit. A korona által kinevezett sheriff a nép előkelőiből minden sessióra megválasztja az esküdteket, mi által az esküdtek mintegy a korona legfelsőbb birói hatalmának kifolyását képezik. Az esküdteket a népből választják, mert kellő számú birói karral nem rendelkeznek. Minden egyes polgár át van hatva az esküdtszéki szolgálat kötelességétől, mert különben a birói kar szaporítása által reá rovandó nagyobb anyagi terhet volna kénytelen viselni. Angliában tehát nem a hatalmak megosztása elvének köszöni eredetét az esküdtszéki intézmény, mint Francziaországban, hanem itt az egységi elvet látjuk képviselve, melynek üdvös együttműködés és kölcsönös bizalom a következménye. Az esküdtek nem csupán a ténykérdésre szőritkoznak, hanem a jogi kérdést is eldöntik s nem kizárólag természetes jogérzetük szerint, mely egyéni benyomások által annyira befolyásolható, ítélnek; mert önkényüknek régi bevett bizonyítási szabályok (rules) üdvös korlátokat szabnak; azonkivül a tapasztalás bizonyítja, hogy a jogtudós elnök jogoktatásának magukat csaknem mindig alárendelik. Nem is érintve ennélfogva az ellenvetéseket, melyek angol részről az esküdtszéki intézmény ellen ennek daczára felhozattak, és legújabban a »Times*-ben is praegnans kifejezésre találtak, valamint a competentiája folytonos megszorítására irányuló törekvéseket: az Angliára való hivatkozást, a saját lényegesen elütő társadalmi és politikai viszonyainkra való utalással mellőzhetjük, ezek annyira különböznek amaz ország viszonyaitól, mint a mi önkormányzatunk az angol selfgovernementtől, melynek keretébe az önkéntes, fizetés nélküli rendőrügynökök (specialconstabler) intézménye, mint természetes valami, bele volt illeszthető. (Folytatjuk.) A kir. Curia döntvényei. (Polgári ügyekben.) 7. szám. „Megújíthatja-e a zálog-, illetőleg érdemdijazási javak visszaváltása iránt indított pert az alapperbeli pervesztes felperes az ősiségi nyiltparancs 22. és 23. §§-ban (az erdélyi részeket, Közép-Szolnok, Kraszna, Zaránd megyéket €s Kővárvidéket illető ősiségi nyiltparancs 21—25. §§-ban) meghatározott zárhatáridők letelte után isf1 (3554/1882. P. számhoz.) Határozat. Az 1852. évi november 29-iki, ugy az 1853. évi május 22-i ősiségi nyiltparancsok rendelése szerint indított és folytatott, felperes elutasításával jogérvényesen befejezett zálogváltási perekben az ott jelölt zárhatáridök letelte után perujitási keresetnek többé helye nincsen. Indokok: Miután már az ősiség eltörléséről szóló 1848. évi XV. tczik felfüggesztette mindazon perek folyamatát, melyek az ősiségi viszonyokból vették eredetüket, utóbb az ideiglenes törvénykezési szabályok által érvényben tartott ősiségi nyiltparancsok világos intézkedései szerint végképen elenyészettnek nyilváníttatott a zálogváltási jog maga, ha az ott jelölt határidők alatt folyamatba nem vétetett. Annyival inkább elenyészettnek tekintendő ezen visszaváltási jog azon esetben, ha felperes keresetével már jogérvényesen elutasittatott; mert az érintett, törvény erejével bíró rendelkezésnek más értelem nem tulaj donitható. mint az, hogy a jelzett zárhatáridők eltelte után egyáltalában semmi oly kereset nem érvényesíthető, l