Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 42. szám

— 166 — anyjuk haláláig (1871 ig), anyjuk ]halála után pedig mint egyébb szülői vagyonon ugy ezen ingatlanságon is a testvérek: Ferencz (a felperes) Julianna (I. r. alperes) s János illetve annak örökösei (II. r. alperesek) megosztoztak, az osztály a részek kihasitásával s birtokba vételével tényleg foganatositta tott is, és azóta illető részeiket midnyájan folyvást békésen birtokolták. — Szabó Ferencz s Nagy Gábor vallomásával bizonyítva van különösen az is, hogy az osztály megtörténtét a kérdéses ingatlanra nézve a községi elöljáróság előtt a földadó — nyilvántartási könyvbe való bejegyzés végett maga felperes is beismerte. Ezen felül az osztály megtörténte megerősíttetett még Varga G. Bertók L. s Varga M felperesi tanuk vallomásaival is. »Mindezen bizonyítékok alapján tehát teljesen begyőzötteknek tekintendők alperesek azon kifogásai; hogy a, a kérdéses ingatlannak Varga Zsigmondtól megszerzése voltaképen már az 50-es években, és pedig az addig osztatlanul kezelt szülői vagyonból és nem egyedül felperes részére, hanem a Varga Sándor-féle család javára történt; b) hogy alperesek nem önhatalmú foglalás utján, hanem az összes érdekeltek közt létrejött osztályegyesség alapján s igy felperesnek beleegyezése, illetve saját ténye alapján is jutottak a kereseti ingat- i lan birtokába és c) hogy felperes nem jóhi-! szemüleg járt el, midőn mindezeknek da- J czára, felhasználva azon körülményt, hogy a korábbi szerzési jogügylet telekkönyvileg foganatosítva nem volt, utóbb egy uj szerződést egyedül maga nevére állíttatott ki, és annak alapján a tulajdonjogot egyedül maga nevére kebeleztette be. > Minthogy pedig oly esetben, midőn a birtoklás a tulajdonosnak saját tényén alapul, vagy a telekkönyvi tulajdonjog megszerzése nyilván roszhiszemünek bizonyult, a telekkönyvi tulajdonos sem követelheti a birtokot és ily körülmények a telekkönyvi tulajdonos ellen kifogásképen is érvényesíthetők: felperest keresetével, a nyilvánkönyvi állás daczára is, jóllehet alperesek a tulajdonjognak részükre való megítélése iránt e perben viszonkeresettel nem éltek, elutasítani stb. kellett. (1883. ápril 4. — 1168. sz. a.) Parliament köréből. A keresztény és izraelita között, valamint az országon kívül kötött polgári házasságról szóló törvényjavaslatot ma vette tárgyalás alá a képviselőház igazságügyi bizottsága Horváth Lajos elnöklete alatt. Literáty Ödön előadó, politikai és juridikai szempontból méltatja a javaslatot. A politikai oldalát ezen kérdésnek már az 1867. évi XVIII. tcz. megoldotta akkor, midőn az izraelitákat minden polgári jogokra egyenjogositotta, — már pedig a polgári jogok egyik legfontosabbika az, — hogy az állani alattvalói egymással szabadon léphessenek házasságra. — A jelen törvényjavaslat azon hiányt van hivatva pótolni, mely az 1867. évi XVIL tezikkben mutatkozik az által, hogy az ország egyen jogositott izraelita polgárainak a részükre megadott jog gyakorlásához az eszközöket nem adta meg — s igy bár régóta meghozatott a törvény, ezen legfontosabb polgárijog gyakorlásától mai napig is megfosztva vannak. — Itt tehát eminens szükség forog fenn arra nézve, hogy a polgári házasság, mint ezen jog gyakorolhatásának egyedüli eszköze — törvénybe igtattassék. Ezen szükség azonban az állam keresztény alattvalói irányában fenn nem forog, mert azok egymással házasságra szabadon léphetnek s igy egyelőre a kötelező polgári házasságnak átalánosan való behozatalát indokoltnak nem tartja. De van a törvényjavaslatnak egy másik fontos intézkedése is és ez az országon kivül kötött polgári házasságok érvényességének elösmerésére vonatkozik. — Ez szintén szükséges, mert a jelenlegi állapotok már egészen tarthatlanokká lettek, — mert gyakorlati esetek állanak előttünk, — melyekben a házasság érvényességének el nem ösnierése folytán, a házasságból származott gyermekek törvényes származásuk s abból folyó családi és örökösödési jogaiktól megfosztattak. — Ezen tehát segiteni kell, ezt a szükség parancsolja. A baj nem abban rejlik, hogy a házasság kötése egyházi jogszabályok által van meghatározva, — hanem bajnak tekinti a házassági kérdések tekintetében fennálló egyházi bíróságok competentiáját, —mely ma, midőn az minden államban megszüntetve lett és még csakis mi nálunk áll fenn — egészen abnormisnak mondható, és épen azért fenntartja a tárgyalások befejezésére azt, hogy — az egyházi biróságok illetékességének megszüntetése iránt beadandó törvényjavaslat előterjesztése végett határozati javaslatot terjesszen elő s azt elfogadásra ajánlja. Tekintve a kérdés juridicai oldalát, miután a javaslat intézkedései egészen megfelelnek azon jogszabályoknak, melyeket nálunk a gyakorlat a Józsefi pátens nyomány törvény erőre emelt, a javaslatot általánosságban elfogadásra ajánlja. Pauler Tivadar röviden ajánlja elfogadásra a javaslatot, mint mely az adott viszonyok között egy érezhető szükségnek van hivatva megfelelni. Hódossy Imre méltányolja az előadó által emiitett indokokat és czélokat, de azt hiszi, hogy a javaslat nem felel meg a czélnak. A javaslat szerint házasságra lé-1 pendő feleknek szembe kellend azállaniok mind azon előítéletekkel és tényezőkkel, j melyekkel a kormány megküzdeni min mer. A javaslat csak arra alkalmas, hogy compromittálja magát a polgári házasságot. Hivatkozik az osztrák »Noth-Civilehej-re, mely csekély eredményt képes felmutatni. j A kormány nem rontá le a javaslathoz csatolt indokolás consequentiáit. Csak az általánosan kötelező polgári házasságot lehet behozni, minden más házasság olyan lesz, melytől mindenki fázni fog. A javaslat az individuumra akarja róni a nagy harezot a saját felekezetével, s maga a hatalmas törvényhozás kerüli e harezot, hagyva az individuumot magára. Utal Francziaországra, hol hatalmas a katholicismus és még sem jutott senkinek eszébe a polgári házasság intézményét megdönteni, pedig ez ország tömérdek politikai és társadalmi áramlatokon ment ke-' resztül. Nekünk sokkal nagyobb szükségünk van az általános kötelező polgári házasságra, mint Francziaországnak. Hivatkozik afra, hogy van a képviselőháznak egy határozata, mely a kormányt utasitja javaslatot terjeszteni be a kötelező polgári házasságról. Ezt a kormánynak meg kellene tartani. A javaslatot általánosságban sem fogadja el részletes tárgyalás alapjául. Végül felszólitandónak tartja a kormányt, hogy a külföldön érvényesen kötött házasságra nézve törvényjavaslatot adjon be, melyben a bíróságokat kötelezni kellene, hogy azokat és következményeit törvényeseknek ismerjék el. Matuska Péter jóllehet nagyban és egészben osztja az előtte szóló fejtegetéseit, elfogadja a javaslatot, mert egy gyakorlati szükségnek van hivatva megfelelni. A mi a Hódossy által emiitett előítéleteket illeti, szóló ebben is egy érvet lát a javaslat mellett, mert hozzá kell szoktatni az állam polgárait fokozatosan, hogy szálljanak szembe az előítéletekkel, melyek jogosulatlanok. Azt nem ellenzi, ha a bizottsági jelentésben kifejezés adatnék annak, hogy e törvény ideiglenes és nem sokára a kötelező polgári házasság behozatalának kellend bekövetkezni. Körösi Sándor elismeri, hogy a házasságkötés módjainak és az elválás okainak egy államban törvényileg azonosan szabályozottaknak kell lenni. Erre nézve a legtökéletesebb forma: a kötelező polgári házasság. Azonban számba kell venni a létező akadályokat. Magyarországon az állam még mindig nincs szigorúan elválasztva hatalmas kath. egyháztól s ezen tényezővel ilyen törvény alkotásánál okvetlenül számolni kell. Szóló sokkal örömestebb fogadott volna egy javaslatot a kötelező polgári házasságról, mely a végczél kell, hegy legyen, de hát mint ut- és réstörőt, elfogadja a tárgyalás alatti javaslatot is, mely előbb-utóbb az általánosan kötelező polg. házasságra kell hogy vezessen. Ha nem kaphatja meg most egyszerre az egészet, elfogadja a javaslatban a részt is. Mandel Pál hive a polgári házaság eszméjének és nem osztja az ellene felhozott érveket. A magánjogi codificatió állapota Németországban még nagyobb zavarban van mint nálunk és mégis 85. §. elég volt a polgári házasság behozatalára. Matuska ellen felhozza, hogy ha alkalmasak lesznek közigazgatási hatóságaink arra, hogy előttük köttessenek a javaslatban szem előtt tartott házasságok, akkor általában sem lehet alkalmazhatóságukat tagadni. Mégis elfogadja a javaslatot mint részét az egésznek, mert számolni akar a nyilvánult aggodalmakkal és mert nem ellenkezik a polgári házasság intézményével. Kéri Hódossyt és társait, hogy a szabadelvüség elvei mellett küzdve, ne veszélyeztessék a szabadelvüség legfőbb követelményét, a jogegyenlőséget, melynek igenis sérelmes állapotán segitene a javaslat. Szégyenletes, hogy hazánkban, a szabad eszmék classicus földjén, a házassági jogban házassági akadályt találunk a vallások különbözőségében, a minő Európa egyetlen culturállamában többé nem létezik. Utal a sok vallásváltoztatásra, mely