Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 41. szám

— 163 — » tekintve, hogy mig az idézett 301. §. a büntetendő testi sértések alapföltételeit megállapítja, a következő 302. §. második bekezdése, továbbá a 303—310. §§. az ezekben külön meghatározott egyes ténybeli ismérvekhez képest, a 301. és 302. §§. rendelkezéseit módositó vagy minősítő rendelkezéseket állapítanak meg«; >tekintve, hogy a B. T. K. 308. §-a a B. T. K. 301. §-ban, valamint a fentebb megjelölt szakaszaiban foglalt rendelkezésektől azon esetre állapit meg eltérő intézkedést, ha a súlyos testi sértés bűntette, esetleg a tettes által nem szándékolt halál többek bántalmazásából származott, és ki nem tudható, hogy ki vagy kik okozták azt<; > tekintve, hogy ezen eltérő szabály épen azon föltevésben találja létokát, hogy több bántalmazás közül nem levén meghatározható, ki legyen a súlyos sértés bűntettét képező eredménynek okozója: ez okból a törvény nem tartotta az igazsággal megegyeztethetőnek, hogy mindazok, akik a bántalmazásban részt vettek, három évig terjedhető börtönnel, esetleg tíz évig terjedhető fegyházzal (306. §.) vagyis ugyanazon büntetéssel büntettessenek, a mely azon esetre van rendelve, a melyben a súlyos eredményen kivül, az ezt okozó tettes is kiderittetett<; > tekintve, hogy a felhozottak következtében a 308. §. rendelkezése kivételes lévén, ez által a B. T. K. 301. §-nak azon alaprendelkezése, mely a súlyos vagy könnyű testi sértés szándékos okozását büntető cselekménynek mondja ki, továbbá a 302. §. azon rendelkezése, mely az emiitett eredmény okozására a megfelelő büntetést határozza meg, nem korlátoztatott tovább, mint a mennyire azt az idézett 308. §-nak külön megjelölt módositó rendelkezése megszorítja*; > tekintve, hogy az imént kiemelt szempont következtében ugy a 301. valamint a 302. §§. szemközt a 308. §-al teljes hatályban maradnak a szándékos testi sértés minden eseteire vonatkozólag, a melyek ez utóbbi szakasz által külön megállapított módositó ténybeli körülmény folytán, ennek külön rendelkezése alá nem esnek « ; >tekintve, hogy ámbár a 308. §. a bűntett vagy vétség elnevezést nem, de csak általában súlyos testi sértést említ, még is az által, hogy büntetésül börtönt határoz, mely a B. T. K. 20. §-ának hetedik bekezdése szerint kizárólag csak bűntettekre alkalmazható, nem hágy kétséget az iránt, hogy ezen szakasz szoros összefüggésben a 301-ik §-al, a testi sértésnek itt meghatározott eredményéhez képest csakis bűntettet képező esetéről intézkedik, kivételes rendelkezésében nem foglalva át és igy teljesen érintetlenül hagyva a súlyos testi sértés, valamint a könnyű testi sértés vétségét«; >tekintve, hogy a 308. §. alkalmazhatása a testi sértés vétségének bármely esetére már az által is ki van zárva, mert mig a 302. §. az esetre is, ha biztosan tudva van, hogy ki az ezen vétséget megállapító eredménynek egyedüli okozója, s e szerint tudva van, hogy ki ezen eredményért egyedül felelős személy, a büntetés 1 évig terjedhető fogháznál és 500 írtnál súlyosabb nem lehet, a mi in concreto a büntetési tétel rendes keretén belül — tehát a 82. §. alkalmazása nélkül is, — annak 24 órai fogházra és 1 frt pénzbüntetésre leszállithatását jelenti; addig a 308. §. esetében — ha az eredmény okozója nem tudatik — tehát az egyes bántalmazók bűnössége részének meg nem határozhatása és igy a bűnösség fokának juristicai szempontból föltétlenül enyhébb esetében, a rendes büntetés 2 évig felemelkedő és 6 hónál iejebb szállítható börtön lenne; vagyis, az enyhébb esetre sokkal súlyosabb büntetés állapíttatnék meg, mint a melyet a törvény a 302. §. utolsó pontjában meghatározott esetnek kivételével a testi sértés vétségének legsúlyosabb esetére megállapíthatónak tart. Ez pedig az egész B. T. K. — ön végig vonuló büntetési rendszernek, a különböző cselekedetek bünösségi béltartalma és azok büntetése közölt a törvényhozói gondolat szerint kifejezett és végig fenntartott aránynak megzavarása az egész B. T. K. alapelvét képező relativitásnak megengedhetetlen felforgatása lenne; »tekintve, hogy az imént kiemeltek folytán a 308. §. külön intézkedés nélkül hagyván a súlyos és könnyű testi sértés vétségének azon eseteit, melyekben az ezt megállapító eredmény, többek bántalmazása által okoztatott és nem tudható ki, hogy ki vagy kik voltak ezen eredmény okozói — ezen mellőzés indoka abban található, hogy a testi sértés vétségének büntetése már a B. T. K. 302. §. szerint a 24 órára leszállítható fogház levén, és igy a 301. valamint a 302. §§. a fejezet következő rendelkezései által külön nem módosított vagy nem minősített eseteire is hatályban levén: a 301. §. föltétele esetében a vétségnek megfelelő büntetésre — tekintettel a 302. §-ban meghatározott büntetési tétel maximumára és minimumára külön rendelkezés szükségesnek nem találtatott ; > végre tekintve, hogy a többek altali bántalmazásból származó testi sértés azon eseteire nézve, melyekről a B. T. K. 308, illetőleg 306. §§. külön nem rendelkeznek, a B. T. K. 301. és 302. §§. alkalmazása összefüggésben a B. T. K. 70. §-ával, már maga a tettes-társ fogalmából is következik mindazon egyének ellen, kik a testi sértés cselekvő-bántalmazó alanyai voltak, habár nem is állapitható meg mindegyik cselekvő cselekedetének azon külön része, melylyel az az eredmény okozásához járult. >Mindezeknél fogva a m. kir. Curia bűnügyi tanácsainak teljes ülése vonatkozólag a 8220/1872. B. szám alatti esetre határózatilag kimondja: T>hogy a többek bántalmazásából származó súlyos testi sértés vétségére, ha nem tudható ki, hogy ki vagy kik bántalmazó cselekedetének volt eredménye a sérülés, nem a B. T. K. 308. §-a, hanem annak 302. §-a alkalmazandók Kelt Budapesten, 1883. évi február hó 5-iki büntető teljesülésben. Hitelesíttetett az 1883. évi február hó 26-án tartott büntető teljes ülésben. 14. szám. >A. B. T. K. 343. §-a esetében magánféZ részéről emelt indítvány visszavonása, tekintettel a B. T. K. 115. és 116. §§-aira, a hivatalból üldözendő közreműködőkre is kiterjed-e ?« Határozat. >Tekintve, hogy a B. T. K. 115. és 116. §§-ban foglalt rendelkezések egymással szoros összefüggésben vannak s azért helyesen csakis együttesen és egymásra való tekintettel értelmezhetők; »tekintve hogy a B. T. K. 115. §-a két külön és önálló intézkedést tartalmaz, melyek elsője szerint oly esetben, midőn valamely törvénysértés 'elkövetésével többen működtek közre s a bűnvádi eljárás megindítása valamennyi ellen csak a magánfél indítványára inditható meg: az indítványnak ezek egyike elleni előterjesztése, az eljárásnak valamennyi elleni megindítását vonja maga után, — a másodika szerint pedig akkor, midőn a közreműködők közt olyanok is vannak, kik ellen az eljárás hivatalból indítandó meg: a magáninditvány elmulasztása, a bűnvádi eljárásnak az utóbbiak elleni megindítását nem akadályozza; >tekintve, hogy a bűnvádi eljárás megindítására szükséges magán-indítvány elmulasztása és az előterjesztett indítványnak megengedett visszavonása (116. §.) a büntetés megszűnésére nézve egyenlő hatálylyal bír, s azért fogalmilag mindkettő egyenlő tekintet alá esik; > tekintve, hogy ebből következőleg a magánfél indítványát csak azon mérvben vonhatja vissza, melyben annak előterjesztésére is van jogosítva: olyan bűnvádi eljárásra nézve tehát, mely (mint rendszerint lopás miatt) a közhatóság hivatalos -vádja folytán tétetik folyamatba, a sértett magánfél esetleges indítványának visszavonása ép oly kevés befolyással bír, mint fölösleges előterjesztésének elmulasztása; »tekintve, hogy ehez képest a B. T. K. 116. §. azon rendelkezése, mely szerint > 115. §. esetében az indítványnak a közreműködők egyikére nézve történt visszavonása az eljárás megszüntetését eredményezi/a többiek ellen is a magánfél akaratától teljesen független hivatalos vád folytán megindított eljárásra alkalmazást nem nyerhet, s azért nyilvánosak a 115. §. első bekezdésének esetére szorítkozik; »tekintve végre, hogy ezen felfogás helyességét azon körülmény is erősiti, hogy a 116. §. fenemiitett rendelkezése a 115. §-nak csak egy esetére vonatkozik, holott e szakasz nemcsak kétségbe vonhatlanul két eset iránt intézkedik, hanem intézkedései egyszersmind egymástól annyira eltérnek, miszerint azok mindkettője a 116. §-nak egyes számban tartott dispositiója alá épen nem foghatók: mindezeknél fogva a m. kir. Curia bűnügyi tanácsainak teljes ülése vonatkozólag a 9847/1882. B. sz. alatti esetre határózatilag kimondja: >hogy a B. T. K. 343. §'<* esetében, magánfél részéről emelt indítvány visszavon