Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 41. szám

— 162 — hozott fel, a mely miatt hivatolt ny. pa­rancs 9. §-ának a peres öröklési jog el­enyésztére vonatkozó rendelkezése jogos alkalmazást nem nyerhetne. (1883. márcz. 28. — 7928. sz. a.) Jogeset. Az adóstarsák közül mindegyik rend- . szerint csak a maga részeért felelős, és szer­ződésekből az egyetemleges kötelezettséget en­nek világos kitétele nélkül következtetni nem ' lehet. Az, hogy adósok egy harmadik személy i beváltatlan Ígéretei s biztatásai által indíttat­ták a kölcsönszerződés aláírására, a hitei ib' irányában nem érvényesíthető, s ez irányá­ban elvállalt tartozásuk alól őket nem menti fel, s ők csak megtévesztőik ellen léphet­nek fel. Nagyszebeni takarékpénztár —Branea Simion s társai e. 1815 irt 15 kr. kölcsön összeg fizetésére a nszebeni tszéknél pert folytatván — Törvényszék 1881. szept. 1. — 6021. sz. a. alpereseket a keresetben, kamataiban s 60 frt perköltségben elmarasztalta — és pedig egyetemlegesen, tmert alperesek beismerték, hogy az A. adóslevelet aláirták, s azon kifogásuk, hogy tévedésbe ejtettek volna, figyelembe itt nem jöhet, mert nem is állítják, hogy felperes ejtette őket tévedésbe, vagy abban részt vett volna; — ugy az sem, hogy a kölcsönpénz kezeihez nem lett leszámolva, mert alperesek már az adóslevél aláírása­kor jól tudták, hogy az nem lesz nekik kiadandó, hanem a szerdahelyi görög temp­lom felépítésére lesz fordítandó. > Különben a kamathátralék iránt folytatott perben a követelés ellen kifogást nem is tettek; ugy a felperesi zálogjog át­kebelezéze ellen sem éltek jogorvoslattal. Kir. Tábla (Marosvásárhelyen) 1882. jan. 27. — 3553. sz. a. helybenhagyta a tszék ítéletét; >mert tanuk bizonyítják, hogy alpere­sek előtt tudva volt, mikép a szerdahelyi — építendő templom részére 2000 frt köl­csön volt felveendő felperestől, és ők ezen pénzért mint adósok adóslevelet irtak alá; miért a hitelezővel szemben mint illyenek felelősök.* Kir. Curia az egyetemleges marasz­talást illetőleg mindkét alsó bir. ítéletet megváltoztatta és pedig nem felebbező al­peresek irányában is, és alpereseket egyen­lő részekbeni fizetésre kötelezte. Indokok: Mert habár az A. adóslevél a németül nem tudó alperesekre nézve nem felel meg teljesen a pert 168. §-nak;de annak tartalma, illetve a kölcsönszerződés létrejötte és jogszerű fennállása különben is bizonyitva van, mert alperesek magok a kölcsönszerződés létrejöttét akként adják elő, hogy a szerződést azért irták alá, hogy arra a szerdahelyi templom épités folytat­hatása végett kölcsön vétessék fel; midőn pedig e czélból a kölcsönszerződést az épí­tés intézőinek hozzájárulása nélkül önként csak magok irták alá: nyilvánvaló, hogy a kölcsönadó takarékpénztár irányában mint valódi adósok ők váltak kötelezettekké s felperes tpénztárnak csak ő irányukban lehet kereseti joga — s ha való is az, hogy alperesek harmadik személy beváltatlan Ígéretei s biztatásai által indíttattak a szer­ződés aláírására: ez nem menti fel őket a felperes irányában elvállalt tartozás alól, hanem csak arra ád jogot, hogy az ellen, kinek részére kölcsönt vettek fel viszkere­settel éljenek, — illetve állítólagos megté­vesztőik ellen a maga utján fellépjenek. » Minthogy azonban több adóstárs kö­zül rendszerint mindegyik csak maga ré­szeért felelős, és szerződésekből egyetemle­ges kötelezettséget világos kitétel nélkül következtetni nem lehet, —az A. alattiban pedig az egyetemlegesség kikötve nincs: ennél fogva alperesek személyükre nézve a megitélt összegben csak pro rata voltak elmrasztalandók — kiterjesztetvén ez vala­menyi alperesre, mivel jelen peres kérdés a pertársakra nézve csak egységesen dön­tethetik el s így az alsó bir. ítéletek tör­vény szerint valamennyi pertárs nevében felebbezetteknek tekintendők* (1883. márcz. 27. — 7(77. sz. a.) >Kir. Curia azt hivatalból visszauta­sította ; >mert az 1881: 60. tcz. 255. §-sa az 1868 : 54. tezikknek a biztosítási intézke­désekre vonatkozó §§-nak hatályát meg­szüntette a nélkül, hogy az átmeneti intéz­kedéseket magában foglaló 256. 257. §§. a folyamatban levő kifogási ügyekre nézve kivételt állapitanának meg. Hatályát vesz­tette tehát az 1868: 54. tcz. azon intézke­dése is, mely ily ügyekben a másodbiró­sági végzés ellen további felebbezést enge­dett meg; ezt tehát annál inkább visszauta­sítani kellett — >mert a másodbiróság az első bíróság végzését helybenhagyta, — két egybe­hangzó végzés ellen pedig még az 18 68: 54. tcz. 295. §. szerint sem volt további felebbezésnek helye.* (1883. márcz. 28. — 1477. sz. a.) A kir. Curia döntvényei. (Bűnügyekben.) 12. szám. Perorvoslatok korlátozása. Az 1868-ki perrendnek a biztosítási intézke­désekre vonatkozó szabályai hatályon kivül helyeztettek a nélkül, hogy a folyamatban levő kifogási ügyekre vonatkozólag kivétel állíttatott volna fel. Ily ügyekben tehát a má­sodbirósági végzések ellen előbb használhatott felebbezés ki lett zárva. Vagyonbukott Bogdánovits Vilihald s Virgil volt kincstári haszonbérlők csödper­ügyelöje Kovács Ágoston — Schvimmer Mór s társai e. 103,802 frt 52 kr. erejéig a nagybecskereki tszéknél biztosítási végre­hajtást eszközöltetett, melyre vonatkozólag alperes részéről kifogások adattak be. — Tárgyalás befejezte után — Törvényszék 1881. okt. 26. — 5474. sz. végzésével alperest kifogásaival eluta­sította s 50 frt perköltségben marasztalta; >mert alperes a biztosítás alapjául szolgált okmányok valódiságát meg nem czáfolta, s a veszélyesztetés iránt felhozott állitások valótlanságát kimutatni meg sem kisérelte. Kir. Tábla 1882. nov. 20. — 51323. sz. a. helybenhagyta; >mert a végrehajtás tárgyát képező követelés valódisága a becsatolt bírósági végzésekkel támogattatik, melyekben a végrehajtást szenvedettek a csődtömegből illetéktelenül felvett s addig 41950 frtban megállapított összegek megtérítésére köte­leztettek; és azon végzések jogerőre emel­kedvén, a lejárat is kimutattatott. A köve­telés veszélyeztetése pedig valószínűvé té­tetett már a kir. tábla által helybenhagyott végzésnek azon intézkedése által, mely szerint perügyelő utasíttatott, hogy azon esetre, ha alperes a megtérítendő összeget 15 nap alatt le nem fizetné, ellene a törvé­nyes lépéseket azonnal indítsa meg — mi ellenében kifogásoló azt, hogy a követe­lés már előbb zálogjogilag fedezve volt — nem igazolta.* — Kifogásoló alperes részéről felebbezés használtatott. „Bűntettekre vagy vétségekre kiszabott pénz­büntetésnek szabadságvesztés büntetésre való átváltoztatása esetében tekintettel a B. T. K. 53. §-ra 1 frttól 10 frtig terjedő Összeg he­lyett csak egy vagy több napi szabadságvesz­tés büntetés állapítandó megf~ Ha tározat. Tekintve, hogy bűntettek és vétségek eseteiben csakis az ezekről rendelkező B. T. K. szabályai lehetnek irányadók és al­kalmazandók* ; >tekintve továbbá, hogy a B. T. K. 53. §-ban minden kétséget kizárólag kife­jeztetik, hogy a kiszabott pénzbüntetések­nek behajthatlansága esetében a szabad­ságvesztés büntetésre való átváltoztatás meghatározásánál 1—10 frtig terjedő ösz­szeg helyett egy nap számitható*: >a m. kir. Curia bűnügyi teljes taná­csa vonatkozólag az 1882. évi 12,222/1882. B. szám alatti esetre határozatilag ki mondja* : „hogy büntettek és vétségek eseteiben a kiszabott pénzbüntetések az 1878. évi V. t.cz. 53. §-a értelmében a törvény határain belül és a fennforgó körülményekhez képest 1 frttól 10 frtig terjedöleg 1 vagy több napi szabad­ságvesztésbüntetésre át változtathatók.'' Kelt Budapesten, 1883. évi február hó 5-ki büntető teljes ülésben. Hitelesítte­tett az 1883. évi febr. hó 26-án tartott bün­tető teljes ülésben. 13. szám. „ A többek bántalmazásából származott súlyos testi sértés vétségére a B. T. K. 308. §-a al­kalmazható-e, vagy sem f" Ha tározat. > Tekintve, hogy a B. T. K.-nek a sú­lyos testi sértés büntette, illetve súlyos és könnyű testi sértés vétsége ismérveit meg­határozó 301. §-a szerint a cselekmények egyik lényeges alkatelemét az képezi, hogy az okozott sérülés és az elkövetett cse­lekedet között okozati összefüggés forog­jon fen*;

Next

/
Thumbnails
Contents