Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 41. szám

Budapest, 1883. péntek, ápril 13. 41. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom. Ártatlanul elitéltek'ikártalanitása. — Jogesetke — Perorvoslatok. — Curiai bünt. döntv. — Jogász egylet. — Curiai Értesítő Az ártatlanul vádoltak vagy elitéltek állami kártalanítása (Vége.) Lassan-lassan az újkori humanizmus ezen jogos követelménye a különféle államok törvényhozásának tagjaiban is elismerésre talált, miután 18 schveiczi canton ez irányban törvényileg is gondoskodott s igy tett a würtembergi törvényhozás is. E kérdés azután a nehezen haladó jogtudósok szemeiben is kegyre tett szert. A német Heinze, Wahlberg, Nissen, Köstlin, Jaques és Stenglein népszerűvé tették ezen kérdést Németországban is, és hozzátehetjük, hogy dr. Geyer abbeli munkálata nem keveset fog hozzájárulni ahhoz, hogy az államok az ártatlanul elitéltek s vádlottak kárpótlásáért valamit cselekedjenek. Dr. Geyer értekezését, különösen jellemzi az, hogy ő az állami kártalanitás elvét a legnagyobb minutiositással kivánja alkalmaztatni. O egyáltalában nem reflectál arra, ki a hibás abban, hogy valaki szenvedett, elég hogy ez az állam autoritása mellett történt. »Ha< mondja >az elitéltnek a már elszenvedett vizsgálati fogság büntetésében betudatik, mi történjék azzal, ki ártatlanul szenvedett vizsgálati fogságot, mért ne kapjon ez kárpótlást?* És mi magunk részéről a legőszintébben beismerjük azt, hogy mi, daczára annak, mikép az ellenkező nézeteket méltatjuk, tökéletesen megtéritve vagyunk dr. Geyer előadásai és argumentácziója által, mely bár a legszentebb meggyőződés által van diktálva, mégis szerény egyszerűséggel csupán a tények constatálását czélozza. Határozottan követeli Geyer azt, hogy a ki a biró által felmentetett, többé ne tartathassák vétkesnek — és követeli azt, hogy a bűnvádi felmentő ítélet világosan akként szóljon, hogy a vádlott ártatlannak nyilvánittatik, mondván: »Die Zulássigkeit einer blossen Freisprechung von der Instanz war ja eines der schwersten Gebrechen des altén Untersuchungsprozesses.« Mert ha néha felmentetik olyan valaki is, ki talán vétkesnek nem nyilváníttathatott; habár a törvényszék róla és tettéről ellenkező nézetet táplált, ugy dr. Geyer szerint a kártalanitás mégis megadandó ez esetben is, mert szerinte nem oly veszélyes koczkázat az, ha egy vétkes kártérítésben részesül, mint ha egy ártatlan elitéltetik. Azt hisszük e nézetet a tisztelt olvasó és minden szakember is helyeselni fogja. Geyer apodictice azt kivánja, hogy minden felmentő ítélet egyszersmind ártatlannak nyilvánító Ítélet is legyen, s azt hisszük, nem követünk el jogtalanságot, ha ez elvnek hazánkban való alkalmazását is kérjük, azon latin tantétel szerint melyet dr. Geyer idéz: quilibet praesumitur bonus, donec probetur contrarium! Azon esetre vonatkozólag, ha valaki saját hibája folytán lesz gyanússá s igy ő maga az oka, hogy feltűnő és gyanút ébresztő magaviselete folytán vizsgálat és vád alá kerül — tehát az állam közegeit törvénytelen eljárással nem vádolhatni — dr. Geyer azon nézetben van, hogy a kártalanitás még ekkor is megadandó, kivéve azon esetet, hogy ha valaki önként vádolja magát, csak hogy fogságra kerüljön, vagy mint már előfordult, maga által elkövetett bűntetteket költ, hogy herosztráti dicsőséget arasson stb. stb. Ilyen mint a dolog természetéből folyólag kártalanításra alkalmatlan eseteket kivéve a kártalanitás még akkor is jár, ha valaki szándék nélkül gyanússá tette magát s ártatlannak találtatott. A szándék hiánya, ez azon criterium, mely ha beigazoltatik vagy a per folytán kiderült, a kártalanítási jogot kétségtelenné teszi. Kimutatja továbbá szerző azt is, hogy financziális okokból nem kell az ártatlanok kárpótlásának elve alkalmazásától visszarettenni, mert azon esetek, hol valaki ártatlanul elitéltetik, nem oly gyakoriak s mert végre épen ezen törvény fogja azt előidézni, hogy a vizsgálati fogság s a vizsgálat egyáltalában nem fognak oly hoszszura nyúlni sőt a perbefogás se fog minden óvatosság nélkül bárki ellen és bármikor alkalmaztatni. Mi a fináncziális aggályokat ott, hol egy állampolgár becsületéről van szó, teljesen hiábavalóknak tartjuk s kívánjuk azt, hogy a magyar törvényhozás a legszélesebb alapon alkalmazza a kártalanitás elvét, valamint nem kételkedünk affelett se, hogy szakférfiaink is felkarolják az ártatlanul vádoltak s elitéltek kártalanítása princzipiumát, hogy bíráink minden fék nélkül ne alkalmazzák bármikor a vizsgálati fogságot! E rendszabály által emelkedni fog bíráink lelkiismeretessége s ezzel együtt reputácziója! Ezen rövid ismertetés után dr. Geyer füzetkéjét azon őszinte óhajjal tesszük le, hogy lelkes küzdelmét a jóért mennél előbb kövesse a győzedelem. Friedmann Arthur. Jogeset. A telekkönyvi kiigazítási kereset régi örökségi igény alapján támasztatván: az ősiségi ny. parancs szabályai itt is alkalmazandók, és pedig különösen a 9. §. ertelntében az öröklési jog elenyésztésére vonatkozólag. Szarnék András — Ilornyácsek Márton s neje Sajka Katalin ellen nyitrai tszéknél telekköny kiigazítási keresetet támasztott. Törvényszék 1881. decz. 17. — 9195. sz. a. felperest keresetével elutasította s 44 frt 50 kr. perköltségben marasztalta; és az elrendelt s eszközölt feljegyzésnek kitörlését elrendelte; >mert felperes kiigazítási keresetét anyjának Szarnék Hornyacsek Katalinnak Hornyácsek Ádám utáni öröklési igényére alapítja. » Azonban Hornyácsek Ádám az anyakönyvi kivonat szerint 1846 jan 15. elhunyván s felperes jogelődjének — édes anyjának — öröklési igénye ugyanakkor, tehát a helyszinelést megelőzőleg keletkezvén, azóta jelen per meginditásáig vagyis 1879. apr. 26-ig 32 év telt el; >s habár egyrészt (való az, mikép öröklési igények telekk. kiigazítási per utján érvényesíthetők, — másrészt önként következik, mikép ily esetben |az öröklési jog ellen felhozott kifogások is figyelembe veendők. »Alperesek részéről pedig az öröklési jognak 32 év alatt beállott elenyészésánek kifogása felhozatott s ezen kifogás begyőzöttnek tekintendő. > ennélfogva az elenyészett öröklési igényre fektetett kiigazítási keresetet elutasítani kellett. Kir. Tábla 1882. jun. 27. — 14613. sz. a. helybenhagyta következő indokolással : »Jóllehet telekkönyv kiigazítási kereset mindaddig támasztható, mig a birtok a helyszínelés alkalmával tulaj dznosként felvett személy vagy annak örököse nevén áll; s ennélfogva alpereseknek, kik a helyszínelés alkalmával jutottak a telekkönyvbe, ez iránybani kifogásuk alappal nem bír ; minthogy azonban felperes az anyja szül. Hornyácsek Katalin jogán néhai Hornyácsek Ádám utáni örökséget igényel, s a telekkönyv kiigazitását ez alapon szorgalmazza, — Hornyácsek Ádám pedig maga felperes által felhozott halotti bizonyítvány szerint 1846. évben elhalt, és felperes anyja örökségi igényét az osztrák polg. tkönyv hatályba lépte napjától számítandó egy év alatt nem érvényesítette, ezen igénye az ősis. pátens 9. §-nál fogva elenyészett; erre állapított keresetével tehát felperes elutasítandó volt annál inkább, mert kétségbe nem vétetett, hogy a birtokban alperesek voltak.* Kir. Curia következőleg itélt. >A másodbiróság ítélete indokolásánál fogva s azért is helybenhagyatik; »mert a fenforgó telekkönyv kiigazítási kereset örökségi igény alapján indíttatott ; az ősis ny. parancs tehát, melynek szabványai hivatalból is figyelembe veendők, — alkalmazandó volt; miután felperes persorán semmi oly körülményt nem