Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 39. szám

>2. Felperesnek bő bizonyitási tér engedtetett arra, hogy állítólagos kára mennyiségét tanuk vagy szakértőkkel bebizonyíthassa. Azonban részint azon ténye illetőleg mulasztása által, hogy a helyszínén meg nem jelent és szakértőjét nem hozta magával, részint a megjelent s kihallgatott tanuk vallomása, valamint a hivatalból megtartott bírói és szakértői szemléről felvett jkönyvek által, — a kereseti tények s állitások valódisága nem, hogy bebizonyitatott volna, de sőtt megczáfoltatott; tehát a felperesileg követelt kárösszeg legkisebb részében nincs bizonyítva. Kir. Tábla 1882. május 16. — 13314. sz. a. azon változtatással hagyta helyben, hogy a perköltséget 300 frtra mérsékelte indokain felül még azért is. »mert — a perelhetőséget illetőleg — a D. E. okiratokban érintett szóbeli szerződések palástolt albérleti szerződéseket képeznek, mint hogy pedig a bérszerződés szerint az albérbeadás határozottan kizáratott, — felperes amenyiben kereseti kárkö • vetélését azon különbség megtérítésére irányozta, mely a bérszerződés értelmében fizetendő s a D. E. alattit kiállítók által ígért haszonbér között mutatkozik, ezen alapon kereseti joggal nem bir. Kir. Curia következőleg ítélt. >A kir. tábla ítélete a személyes perelhetési jogra s perköltségekre nézve az abban felhozott indokokból, — a kereset főtárgyát illetőleg pedig helybenhagyatik azért: ymert az első bíróság által felhozott azon okokból: hogy a bérlők sem az 1875. évi adót sem az 1876. első negyedére járt 1000 frt haszonbért nem fizették s az épületek kijavításának elmulasztása által alperesnek 1716 frt. kárt okoztak; alperes a haszonbéri szerződés 7 pontja szerint jogosítva levén a haszonbérletet megszüntetni ebből következik, hogy felperes a haszonbérlet megszüntetése miatt kártérítést nem követelhet, minthogy a kártéritési kereset jogalapját annak a kitől a kár megtérítése követeltetik, jogellenes cselekvése vagy mulasztása képezi; már pedig fenforgó esetben alperes szerződésszerű jogával élvén cselekvését jogellenesnek tekinteni nem lehet.« (1883. febr. 28. — 1218. sz. a.) örökhagyó végrendelkezése foglaltatik, tudomása van is; ő azonban azt mint tanú alá nem irta; tehát az 1876-ki törvény kellékeivel nem bir; sem azon törvény 37. §. c. pontjának, mely szerint a régibb végrendeletek a törvény életbe léptétőli 1 év alatt közjegyzőhöz leteendők — elég nem tétetett. Kir. Tábla 1882. jan. 31. — 37607. sz. a. megváltoztatta s felperest keresetével elutasította, >mert a végrendelet az 1878. febr. 16. elhalt Marton Dávid által még 1872. készíttetvén, alaki kellékek tekintétében az akkor érvényes jogszabályoknak megfelel, minthogy azt sajátkezüleg aláirta s azonfelül 3 illetve 4 tanú által is ünnepélyesitette, >mert a hagyatéki iratokból az is kitűnik, hogy örökhagyó végrendeletét még az 1876-ki törvény keletkezte előtt 1872. a kunszentmiklósi jbiróságnál letéteményezte, annak tehát a közjegyzőhözi ujabb letétele szükséges sem volt, *mert ily körülmények mellett a korábbi szabályoknak megfelelőleg alkotott s az akkor a végrendeletek őrzésére hivatott jbiróságnál letett végrendelet az 1876 : 16. t.-cz. 37. §. c. p. értelmében alaki szempontból érvényesnek tekintendő. Kir. Curia a tábla ítéletét hhagyta azért: "~ Jogeset. Örökhagyó végrendeletét még 1812. évben 4 tanú előtt aláírván s azt előttük élőszóval végakaratának nyilvánítván, és igyazl816. törvény szabályainak is megfelelvén; annak érvényessége sikeresen meg nem támadható. Nagy Bálintné szül. Márton Eva — Ilorgay Gergélyné szül. Marton Zsófia s özv. Márton Dávidné szül. Csősz Zsuzsa e. néhai Márton Dávid 1872. jan. 19. tett végrendeletének érvénytelenítése végett a kecskeméti tszéknél 1878. évben pert indított — Törvényszék 1881. juli 12. — 4631. sz. a. érvénytelennek kimondotta a végrendeletet ; tmert azt csak 3 tanú dr. Varga I. Kocsis P. és Kovács I. irta alá mint tanu. Dr. Helle irta ugyan a végrendeletet, tehát annak tartalmáról s arról, hogy abban des közgyűlése f. hó 15-ére van kitűzve s szónok értesülve van, hogy bizonyos oldalról formai kifogást kívánnak tenni a közgyűlésen, jelesül, hogy a közgyűlés nem tárgyalhatja az esküdtszéki kérdést, mert a kiküldött szakbizottság, melynek a kör enunciátiója véleményezés végett kiadatott, még nem tett jelentést. Ezért s nehogy esetleg ilyen puszta formai ok miatt ott, hol az ország csaknem valamennyi kamarái erélyesen felszólalnak s petitionálnak a törvényhozáshoz s a kormányhoz az esküdtszék behozatala mellett, ép a főváros ügyvédi karának votuma hiányozzék, szónok indítványozza, hogy a bizottság az esküdtszék behozatalának kérdésében hozott határozatot külön és sürgősen terjeszsze a kamara válaszmánya elé, hogy az már a f. hó 15-én leendő közgyűlés előtt feküdjék. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Ezután élénkebb vita fejlődött a felett, hogy vájjon már most az esküdtszék melletti határozat egyszerűen, vagy pedig az esküdtszék mihamarábbi behozatala mellett szóló érveket is feltüntető indokolt jelentés kíséretében terjesztessék-e a választmány elé. Az határoztatott, hogy tekintettel a felterjesztés sürgősségének indokoltságára s az idő rövidségére, csak a határozat közöltessék. Ezután szót emelt az előadó Friedmann Bernát, ki nagy vívmányokat lát a >mert a végrendeleti záradék szerint | tervezet általános határozmányaiban ugy az utóbb aláirt valamennyi személyek bizonyítják, hogy Márton Dávid a végrendeletet előttük aláirta s annak tartalmát végakaratának nyilvánította, ennélfogva dr. Helle János ép ugy mint a végrendelet túlsó lapján aláirt, további 3 személy végrendeleti tanúnak tekintendő. Minthogy eszerint a végrendelet mind a tanuk számára, mind az ünnepélyessitési záradék tartalmára nézve az 18 7 6 : 16. t.-cz. kívánalmainak megfelel: ennélfogva a tábla a fenálló jogállapottal, mint a külföldi eljárási törvényekkel szemben. Szerinte a károsult fél jogköre liberálisan van szabályozva s kellő egyensúly biztosítva az ügyészi önkény ellenében. Az illetékesség szabályozására helyes intézkedéseket tartalmaz a tervezet; a védői jogokat, mondhatni, megteremti. Kifogásai ezen 92 szakaszban foglalt szabályok ellen a következők: Alaki tekintetből az a megjegyzése van, hogy a javaslat a » magánvádló« joitéletét ez okból hhagyni kellett annál in- gairól tüzetesen a XVIII-ik fejezetbenrenkább, mert a különben is feleslegből alkal-j delkezik, holott ennek materiája inkább ilmazott tanuk által igazolva van, hogy a | lenék az általános részbe, mint a perrendzáradék a valóságnak megfelel s hogy Már- j tartás végére, az igazolás és távollevők elton Dávid az e czélra meghívott 4 tanu előtt leni eljárás közé. Szükségesnek tartaná, élőszóval kijelentette, hogy a végakaratát tartalmazza.« (1883. febr. G. — 3314. s. végrendelet a.) A bűnvádi eljárás tervezete a bpesti ügyvédi kamarában. Itt a szakbizottság ápr. 5. Funták Sándor elnöklete alatt ülést tartott, melyben azon tervezet fölött a részletes vita megkezdetett, és pedig először is az általános határozatok felett, Dr. Sik Sándor a tervezet részletes tárgyalását megelőzőleg indítványt terjeszt elő. A szakbizottság ugyanis állást foglalt a mellett, hogy korszerű bűnvádi eljárás csak esküdtszéki alapon szervezhető, shatározatilag kimondta, hogy a kamarai közgyűlésnek a budapesti ügyvédi kör esküdtszéki peticziójához való csatlakozást ajánlani fogja. Azonban e határozatot a bizottság nem közölte a kamara választmányával, hanem fentartotta a jelentést amaz időre, midőn majdan az egész tervezetről adandó vélemény kész lesz, a mi talán egy év, talán két év múlva lesz. A kamara renhogy az általános rész útmutatásokat adjon a tényleges szolgálatban levő katonák és az exterritorialitás jogával bírók és hozzátartozóik iránti eljárásról. A részletekben következő módosításokat indítványoz: A 18-ik §-hoz, mely a határidők számításáról rendelkezik, beveendőnek tartja: »hogy azon idő, melyet az ilető beadvány postán tölt, a záros határidőkbe be ne számíttassák. « A 19. § hoz, mely az eljárási törvény alapján kiszabandó pénzbüntetések átváltoztatásáról rendelkezik, felveendőnek tartja, hogy a bíróság oly esetekben, midőn arról győződik meg, hogy a pénzbüntetés behajtása valakinek vagyoni romlását okozhatná, a marasztaltnak kérelmére is átváltoztathatja azt szabadságvesztés büntetésére. A 36. §-hoz köv. módosítást indítványoz : »a) hogy a törvényszéknek joga van követelni a kiadatást szorgalmazó hatóságtól az emelt vád valószínűsítésére szolgáló bizonyítékok közlését is, b) hogy a kiadatás kérdése felett a törvényszék kontradikto-