Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 39. szám

Budapest, 1883. yasárnap, ápril 8. 39. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom. Kormáriyfelelöség fejlődése. — Kisajátítás. — Jogesetek. — Bünv. eljárás tervezete. — Bűnt. jogeset. — Curiai ÍXesitő. A kormányfelelösség fejlődése Magyarországban. Schvarcz Gyula úrtól. VII. Az 1445-diki országgyűlés egybehivásának módozata ismét arról tanuskodhatik, hogy nem volt meg a jogfolytonosság még ily fontos államjogi kérdésben sem,— a magyar alkotmány fejlődésében. A király meghalt, de az országgyűlést nem a nádor hivta egybe, hanem némely főpapok és bárók Székesfehérvárról. Rendkívül népes, nem képviseleti, de tisztántömeges országgyűlés volt ez, a melyen megjelentek nemcsak >Magyarország főpapjai, bárói, katonái (! ), nemesei, de városai is, sőt még mindezeken felül annak (Magyarországnak) egyéb összes lakosai.* (Regnicolae.) Hogy történhetett ez? Hisz ugyancsak ez 1445diki decretum 19 dik pontja hivatkozik, még pedig ha nem is éppen mint alkotmányos törvényre, de mindenesetre mint immár törvényerővel fölruházott határzatra, a főpapoknak és báróknak Székesfehérvárott kelt, s a várakba behozott, rablásra vetemedő idegenek dolgában hozott határzatára. Tehát a főpapok és bárók — a köznemesség s a városok nélkül — törvényhozói jogot vindicáltak maguknak és gyakorolták is azt? Igen, helylyel-közzel ezt is megtették, s ez esetben pedig teljességgel sikeresen. Az érdekek nagy kapcsolata biztosította most a sikert e vakmerő kezdeményezésüknek; és a magyar alkotmányosság — daczára már sok százados fönállásának még mindig annyira nem birta magának a törvények uralmát biztosítani, miszerint ez daczára az Albert királyi nádori törvényének, minden nehézség nélkül m egtörténhetett. A nádor ugy látszik minden egyeben inkább, csak azon nem törte a fejét, hogy hogyan váljék be magas tiszténél fogva az alkotmány őréül. — Különben ez a nádor, ez a Héderváry Lőrincz nem mindennapi ötletekkel járt éppen terhesen. Egyenesen azon tűnődött, hogy lehetne a magyar királyságot — köztársasággá, mégpedig nem is egygyé, hanem olyan foederativ alapon, mindjárt hét különálló köztársasággá átalakítani. Voltak ez ötletnek a nádoron kívül egyéb hívei is. Bitang oligarchák, csakhogy annál biztosabban rabolhassanak és rakonczátlankodhassanak, le akarják rázni magukról a királyság jármát és föderativköztársaságot akarnak létrehozni Magyarországon a tizenötödik század közepén! Avagy talán nemesebb volt a rugó, mely az ő vad erejöket egy ily eszmény felé hajtja vala? Az a körülmény, hogy minden áron a hetes számra akarták e foederativköztársaságot fektetni, egy kissé gyanús. A hét törzsnek, a hét vezérnek emlékét kegyelettel ápolni: ez tiszteletre ébresztő honfiúi lelkületről tehet tanulságot mindenha; ámde a tizenötödik század közepe táján, midőn már annyi európai művelt elem fölszívása folytán Magyarországon egy egészen uj társadalom képződött, a hetes törzsszerkezetnek, vagy csak egyátalán a hét vezérnek emléke kapcsában akarni fölépíteni egy foederativ államot: ez nem kevésbé ad kiáltó szegénységi bizonyítványt ez oligarchák jogérzékéről, emberszeretetéről, politikai érettségéről, mint az alánczolata a szűnni nem akaró féktelen rakonczátlanságnak, törvénytaposó erőszakoskodásnak, rablásnak, a melyekkel ugyancsak ez oligarchák silány önzésök emlékét az utókor előtt kidomborítják vala. És most e gőgös oligarcha republikánusok és nagyhatalmú, történelmi nevű zászlósurak és egyúttal kevés kivétellel megannyi legyőzhetetlen országos rablókapitányok mégis elkövetnek egy oly lépést, mely csaknem demokratiai vívmányt látszik magában hordani. Értem azon bevégzett tényt, miszerint ők — a főurak — Székesfehérvárról 1445-ben az országgyűlésié nemcsak az ország főpapjait, báróit, nemeseit hívják vala meg, hanem még az ország katonáit és nem-nemes regnicoláit is! Közelebbről tekintve azonban a dolgot nem lesz nehéz megértenünk, miszerint nem valami jogegyenlőségért buzgó érzék vezette az országgyűlést önhatalmilag egybehívó oligarchákat, midőn ők a törvényhozás nagy munkájábani részvételre a nem-nemes regnicolákat is fölhívták: hanem tisztán azon számítás, hogy majd ez utóbbiak tömegé bői könnyen sikerülend nekik egy vagy más módon a százados sérelmek által elkeseritett köznemesség igényei ellenében szö vetségestársakat toborzaniok. Az országgyűlés egybejött: a köznemesség a városok segélyével megválasztotta — föltételesen — Lászlót, Albert ki rály hátramaradt gyermekét királylyá: de minthogy ezt Frigyes császár még ki nem adta, tehát az oligarchák vágya teljesült Az ország ideiglenesen hét kapitányságra osztatott; mindegyiknek élére egy-egy nagyhatalmú főúr állíttatott, kik hogy voltak-e a gyermek király távollétében, egyátalán alávetve valamely központi kormányhatalomnak? Ezt a történetbuvárlat mindeddig nem volt még képes földeriteni. Az 1446-ki országgyűlésre újból meghivattak a főpapokon, bárókon, nemeseken kívül a nem-nemesek is, de most már csak a birtokosok. Ezen országgyűlés kormányzót választott — a király nagykorúságáig — a központi kormányhatalomnak, sőt — némelyek leszámításával — a királyi felségjogok gyakorlására. A választás a homályos eredetű hősHunyady Jánosra esett. Jellemzők azon korlátok, melyek közé ez országgyűlés a kormányzó hatalmi körét szorította. A fősúlyt most is az adományozási kérdésre fektették. A kormányzó 32 teleknél többet ne adományozhasson. (10) Ha a kormányzó a meghatározott módozat szerint már adományozott valakinek, annak többé ne adományozhasson. (11) Az érsekségeket és főbb abbasságokat ne osztogathassa tanácsosainak megkérdezése nélkül. (6) A nyolczados törvényszékek tartása alkalmával mindig legyen vele 2 főpap, 2 világi főúr, 6 nemes az országbírón és nádoron kivül: különben pedig legalább is 1 pap, 1 báró és 2 nemes képezzék tanácsát; ezekkel együtt hallgassa ki az országlakosok panaszát; s ügyeiket ezek tanácsával intézze el. Ámde a kormányzó mellé rendelt ezen tanácsosokon kivül választhat magának a főpapok, bárók és nemesek közül annyit és olyakat, a hányat és a minőket czélszerünek lát. (7) A kormányzó és a tanácsosok fizetést húznak, hogy mennyit? Ezt két főpap és két báró, kik ismerik a király jövedelmének állását,fogják meghatározni. (8) És ismét minden országos hivatal betöltője letétetni és a tiszt újból kiosztatni rendeltetik! >E jelen gyűlés alatt minden báró tegye le azon hivatalt, melyet visel, és minden ellenmondás nélkül bocsássa azt más főpapok, bárók és országlakosok rendelkezése alá.« (3) Megsemmisítette ezen decretum azon botrányos szövetkezetek (ligák) és kötések érvényét is, a melyeket az államhatalom nyilt gunyjára nagybefolyásu főurak, — főpapok nem kevésbé mint bárók — szoktak vala egy idő óta már hit alatt kötni — önző czélokra — akár az állami jogrend megbontására is — egymással. A törvények uralmát mind ez nem birta lehetővé tenni. Maga Hunyady János, a fölesketett kormányzó követett el több oly dolgot, a minőt a decretum értelmében épen nem lett volna szabad sem magának elkövetnie, sem mások által elkövettetni engednie. Nem volt szabad a liga-kötés; és mégis már 1450-ben maga Hunyady János a kormányzó kötött ilyet Grara Lászlóval és Ujlaky Miklóssal. A kormányzó jóhiszeműségét ezért nem fogja kétségbevonni a történelem; de igenis kell, hogy jelezze az államtudomány búvára éppen a hős Hunyady Jánossal szemben azon viszásságokat, a melyek abból következnek, ha egy a művelődésnek már bizonyos fokára emelkedett államéletnek élére oly férfiút állítanak, a ki — minden egyéb nagy érdemei mellett — képzettség tekintetében jóval alatta maradt egyéb politikai tényezők képzettségi színvonalának. Hunyady János nemzeti hős volt a szó legnemesebb értelmében, ámde szellemi neve lése el lőn csaknem teljesen hanyagolva