Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 35. szám

Budapest, 1883. péntek, márczius 30. 35. sz. Huszonötödik érfolyam, TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom. Bpesti Ügyv. kam. jelent. — Jogeset. — Illetös. összeütközések. — Bünt. esetek. — Eendelet. — Curiai Értesítő. A budapesti ügyvédi Kamara jelentése 1882. évi működéséről. Ezen a legjelesb jogászaink közé sorolható számos szakférfiút magában foglaló Kamara részéről — nyolczadik évi működésére vonatkozó jelentése most terjesztetett elő. Sok tanúságot foglal magában mind a jogszolgáltatás bajait, mind az oly szomorú ügyvédi állapotokat illetőleg, melyek a jogélet tényezőinek figyelmét méltán magokra vonták, s a legkomolyabb eszmecsere s vitatás tárgyaivá lettek minden körben — kivévén egyedül magát az igazságügyminiszteriumot, hol épen az ily dolgok iránt semmi érzék, semmi részvét sem mutatkozik. Ezen kitűnő szakjelentésből közöljük a következőket: Mi a jogszolgáltatás terén felmerült mozzanatokat illeti, örömmel jelezzük: hogy anyagi magánjogunk codificatiója az egybehívott szaktanácskozmány buzgó munkálkodásával befejezéséhez mindinkább közeleg, és hogy a büntető perrendtartás előadói javaslata már legközelebb szakbizottság által tárgyalandó lévén, e téren is egy fontos alkotás befejezéséhez közeledik. Sok tenni valónk marad azonban még hátra; törvénykezési rendtartásunk ismét csak ideiglenes átalakuláson ment át és ezzel a szóbeliség és közvetlenség behozatala ismét elcdáztatott, telekkönyvi intézményünk korszerű reformjára nézve még csak az előkészítő lépések tétettek meg és egy egész sora a modern jogrend követelte kisebb-nagyobb fontosságú reformoknak is még létesitését várja. Az ügyvédség állapotát illetőleg a helyzet, melyet ismételve és csak legutóbbi jelentésünkben is éles, de élethű vonásokban ecseteltünk, és a melynek tarthatlanságát a nyolczadik magyar jogászgyülés is meggyőzően igazolta, — semmiben sem változott. Felszólalásaink a kivánt eredményre nem vezettek, az ügyvédi kérdés megoldására egy lépés sem tétetett, az ügyvédrendtartás óhajtott módositására, a kar életérdekeinek biztosítására egy év leforgása alatt az igazságügyi kormányzat ugy látszik nem is gondolt, de a panaszok és sérelmek fokozódtak, a gyanúsítások, a roszakaratu ferdítések, melyekkel az ügyvédek tekintélye nyíltan és nyilvánosan folyton és szüntelen megtámadtatik, rendszeresen ismétlődtek; támaszt, reményt csak az ügyvédi kar önérzetében és becsületes törekvésében találunk, mely üldöztetése daczára sem csügged és melynek kitartása előbbutóbb diadalra vezetendi ügyünket. Lankadatlan buzgalommal folytatjuk a küzdelmet, mely kell, hogy végre valahára sikerre vezessen, hiszen nem hiu ábrándok, nem önző czélokért küzdünk, egy magasztos, egy nemes czél eléréseért fáradunk : a magyar igazságszolgáltatás reputatiójának helyreállításáért, mely egyik legfontosabb tényezőjének, az ügyvédi karnak czélzatos becsmérlésével és lenyügözésével vesztének indult. Egész szigorral igyekezünk karunk erkölcsi tisztaságát sértetlenül fenntartani, és igy emelt fővel védhetjük jogainkat is, mert nem rajtunk múlik, ha ezen törekvésünk egyes esetekben czélt nem ér. Törekvéseink ez irányban leggyakrabban a felsőbb hatóságok részéről alkalmazott commiserationalis eljárás által hiusittatnak meg. Csak a legújabb időben is két ecclatans eset bizonyította, hogy a kamarák az ügyvédi tisztesség iránt a legfokozottabb fogékonysággal birnak, és hogy a felsőbb hatóság tisztán criminalisticus szempontok merev alkalmazása által az ügynek egyáltalán nem használ. Bármennyire szabadkozott már a kamara egyes tagok felvétele ellen, a legfőbb ítélőszék azok felvételét elrendelte, és ime már két esetben bebizonyult, hogy a kamara felfogása jogosult volt, és hogy ennek felsőbb hatósági ignorálása a legkárosabb következményekkel járt, és fegyvert szolgáltatott az ügyvédi kar ellenségei kezébe. Az 1874. 34. tcz. egyes szakaszainak sajátszerű szerkezete is alkalmat nyújt egyébiránt controvers felfogásra és a felvétel körüli ellentétes eljárásra. Kamaránk például a törvénynek a fegyelmi büntetések törvényes hatályát szabályozó 102. §-át szigorúan értelmezve, a fegyelmi jogérvényes Ítélettel felfüggesztett ügyvéd felvétele ellen még akkor is a 3. §. tilalmát látja fennforogni, ha a felfüggesztés ideje ugyan lejárt, de a büntetésnek a törvényszabta három évi hatálya még meg nem szűnt. Felsőbb hatóságaink azonban e részben más nézetben vannak; igy legújabban egy concret eset alkalmából a kir. Curia a kamara elutasító határozatának megváltoztatásával folyamodót, ki az előbbi székhelye szerinti illetékes kamara által jogérvényesen egy évi felfüggesztésre ítéltetett, és az egy év lejárta után ugyan, de a büntetés három évi hatályán belül itt felvételét kérelmezte, — a kamara ügyvédi lajstromába felvétetni rendelte, mert sze rinte »az ügyvédi rendtartás 102. §-ának olyszerü értelmezése, milyent annak az ügyvédi kamarai választmány tulajdonit, nemcsak azon jogi alapelvvel, mely szerint bármi büntetés a birói ítéletben meghatározott időn túl ki nem terjeszthető, hanem különösen a 70. §. 3-ik pontjának azon intérkedésével világosan ellenkezik, mely szerint a felfüggesztés leghosszabb tartama egy évre állapíttatott meg, holott a kamara értelmezése szerint a felfüggesztésnek az ítéletben kijelölt ez esetben egy évi tartamon felül minden esetben még további 3 évre kellene fenntartatnia. < Mi részünkről a 102. §-ban a fegyelmi büntetés erkölcsi hatályát látjuk körvonalozva, és ha ennek a felvételek alkalmából sem lenne suly tulajdonitható, akkor ezen szakasz rendelkezése irott malasztnál nem egyéb, mert kihatása épen semmi sem lenne; ez nem lehetett a törvényhozás czélja, midőn ezen szakaszt a törvénybe felvenni szükségesnek tartotta és ezzel a kamaráknak az ügyvédi kar jól felfogott érdekében discretionális hatalmat is adott. fípen a felvételek körül kell pedig, hogy a kamarák ezen discretionális hatalmukkal éljenek, mert a tisztesség fogalmát a paragrafusok Procrustes ágyára vonni nem lehet és mert a tisztesség féltékeny megőrzése legelső sorban az ügyvédi kar érdeke, mely karnak képviselői: a kamarák, eddigelé kétségtelenül igazolták, hogy a tisztesség fokozásával akarják és tudják is fokozni a tekintélyt, és igy a kart előbbutóbb is azon magaslatra fel fogják ismét emelni, mely azt megilleti. Az ügyvédi kar és az igazságszolgáltatás érdekében szerkesztett felterjesztések közül a következőket emeljük ki: Egyik a budapesti ügyvédi körrel egyetértve, a fővárosi és különösen az V. kerületi kir. járásbíróságok személyzetének elégtelen voltából származó bajok megszüntetésére volt irányozva; a második szintén a budapesti ügyvédi kör hasonkérvényével kapcsolatosan: a végrehajtási eljárásról szóló törvénynek az adó, illeték és egyéb az adók mintájára beszedendő kincstári követelésekre való kiterjesztését szorgalmazta, kiemeltetvén, hogy: »a végrehajtási eljárásról szóló 1881. LX. t. cz. kétségtelenül szem előtt tartotta azon czélt, hogy a jogok végrehajtás utján való érvényesítésénél a soknemü különböző eljárás megszűnjék, hogy a végrehajtási eljárásban mindennemű jog és követelésnél a végrehajtató jogai helyes érvényesülésének biztositéka mellett, védve és biztosítva legyenek a végrehajtást szenvedőnek, valamint más érdekelt harmadik személyeknek jogai is.« »E czél azonban csak hiányosan éretett el, midőn épen azon nagyszámú végrehajtásokra nézve hagyatott meg továbbra is a kivételes eljárás, melyek szerint az egyenes és közvetett adók és az egyes adók módjára beszedendő kincstári követelések hajtatnak be.« »A végrehajtási eljárásról szóló törvény czélja és oka, határozottan megkövetelte volna és megköveteli, hogy a végrehajtási eljárás egyöntetűségén épen ott ne