Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 33. szám

Budapest, 1883. péntek, márczius 23. TÖRVÉNY 33. sz. Huszonötödik évfolyam. KI CSARNOK. Tartalom. Kormányfelelösség V. — Keresk., polg., és büntetö-jogi. esetek. — A magy. jogászegylet. — Curiai Értesítő. A korniányfelelősség fejlődései Magyarországban. 8ckvarcz Gyula úrtól. (V.) Zsigmond királynak folytonos kóborlásai, pénzdolgábani megbizhatlansága, clandyszerü, de azért nem kevésbbé törvénysértő hóbortjai több tekintetben adtak lökést Magyarország alkotmánya fejlődésének ujiránybavaló terelgetésére. Az 1394-diki országgyűlés emlékezetes e részben azért, mert megszavazta ugyan a rendkívüli adót a török elleni háború költségeire: de elrendelte, hogy a begyülendő adó ne a királyi pénztárba, hanem e czélra kirendelt tüzetes országgyűlési biztosok — esztergomi érsek, pécsi püspök, nádor és István zagóriai gróf kezéhez fizettessék; sőt a rendek, melyek a királyi felségjogot ily módon kihivó határozatot hozták, e határozatban a királynak még csak nevét sem emiitik és magát az okiratot a királyi pecsét helyett, a fönnevezett négy országgyűlési biztosnak pecsétjével pecsételik le. Ennyire sülyedt a királyság tekintélye Magyarországon néhány évvel Nagy Lajosnak sirbaszállta után. Mi történhetett? Honnét e meglepő változás ? Szülőoka azon feudális alkotmánypolitikában keresendő, melylyel az Anjouk nyomorították meg Magyarországot. Míg a trónon erős fejedelmek ültek, mint Róbert Károly és Nagy Lajos: e feudális alkotmánypolitika nem növelhette a bandériális főnemesek befolyását, hatalmát valódi oligarchiává. De azzá lett ez, oly pazar és kóbor szeleburdi kéjencz alatt mint Zsigmond. Pedig, miként uralkodásának későbbi évei mutatják, nem is volt ez a király minden tehetség nélkül, sőt utóbb támadtak - keserű tapasztalatai után — ötletei is, a melyek messzebató reformokat voltak képesek fölavatni a magyar alkotmány történelmében. Ámde mig okulni tanult: a megaláztatások során ment keresztül. O, ki esküszegésre esküszegést halmozott, csakhogy korlátlanul uralkodhassék — nyakaztatott törvénytelenül, prédálta, elzálogosította az ország vagyonát, kincseit jogtalanul, nem tartott törvényes országgyűlést vagy harmincz esztendőn át, utólag egyoldalulag érvénytelennek nyilvánította egy törvényes országgyűlés — a temesvárinak — a koronajószágokra vonatkozó intézkedését, csakhogy Ozol várát elzálogosíthassa, árúba bocsátotta magát a szent koronát, — ő, ki mindezeket oly könnyű vérrel elkövethette, csak azt aratta, a mit vetett: nyilt gúnynyal adott példát az eskü, a törvények lábbaltaposására és ez által hasonló eljárásra hívta föl a saját maga felséges személye irányában az oligarchákat, a kiket szokatlanul fényelgő szerelmi kalandjai által megsértett, de a kik hatalmasbak voltak mint ő. El is csukatták őt a fölkent koronás királyt, mint valamely latrot és fogva tartották tizennyolcz héten át — nem az ország rendéi — hanem egyes magánemberek, egy némely oligarchák, Gara és czimborái, —- a nélkül, hogy a magyar alkotmány letéteményesei biró elé, törvény elé merték volna idézni akár őt bűntettéért, akár azon egyes magánembereket, kik csupán a saját maguk elhatározásából emelik vala föl kezüket a koronás király ellen, hallatlan ünbiráskodási merényletükért. Nem kevésbbé jellemző az a fültétel, a mely mellett az oligarchák a fogoly-királyt szabadlábra, s trónjára, »királyi fényébe, méltóságába visszahelyezik. Mit igért a király e hatalmasoknak, hogy Siklós várából, a Garák családi birtokáról szabadon ereszszék? Ígért nekik feledést ; megaláztatásért, hű czimboraságot, solitnaritást jövendőbeli féktelenségeikkel és a Pápán kelt 1401-diki ünnepélyes manifestumban egyszerűi eg szentesitetíe a fogsága alatt ezen oligarchák és czimboráik által a királyi jövedelmekben és koronajavakban elkövetett rablásokat. A temesvári (1397.) országgyűlésen megerősítette némi módosításokkal az Aranybullát és Nagy Lajosnak 1351-diki decretumát: sőt a ránk szállott hézagos szövegből olyasmi világlik ki, mintha ezen országgyülésbőli decretumában a III. András 1291-diki türvényczikk 31-dik pontjának elemeit az 12 22-diki Aranybulla 14-dik pontjának elemeivel lett volna egybeolvasztandó. * A nádor pedig, az országbíró, a bárók és várispánok, a kik a király által rájok ruházott hivatalt nem "keltőén viselték, s nem különböztetik meg vármegyéjök népét, a nemeseket és más állapotú embereket, ha ez rájok bizonyosodik « Itt megszakad a szöveg, és hogy mit vala mondandó a hiányzó rész ? Ez csak sejtelmek tárgya lehet. De legyen bárhogy, már e kifejezés »nem különböztetik meg a nemeseket és más állapotú emberekett elárulja, hogy itt kormányfelelősségi törvényről a III. András által inaugurált jogtágitó alapon szó sem lehet. Hanem sajátszerű, hogy épen ez a Zsigmond, kinek ereiben a kasztszellemből táplálkozó német lovagi vér foly vala a maga egész hagyományos fönhéjázásában, — sajátszerű, mondom, hogy épen ezen brandenburgi Zsigmond alatt nyert a ma gyar megyerendszer oly horderőt, oly jelentőséget, oly jogkört, a melynek hallá tára örömkönybe lábadnak ugyan még a XIX. század második felében is a typikus, pipáé magyar táblabíró politikusok szemei, de a mely jelentőséget, jogkört a magyar megye az Árpádok alatt soha, de soha távolról sem birt megközelíteni. íme, okmányok állanak előttünk, melyek kétségen kivül helyezik azt, hogy az 1405-diki országgyűlésen alkotott törvény, Zsigmond király I. Decretum-a, utólag, miután már azt a rendek elfogadták, utólag mondom, a megyék jóváhagyása, megerősítése alá terjesztetett — a király által. Ez történt 1405ben. Később pedig (1435.) a honvédelmi törvény tárgyában, még mielőtt a javaslatot az országgyűlés elé terjesztette volna, e javaslatot előbb a megyék gyűlései elé terjesztette, és csak azután, hogy ezek a javaslat fölött már nyilatkoztak volt, vitte az országgyűlés elé. Tehát a megyéket Zsigmond király a törvényhozás részeseivé tette és ugyan közvetlenül — az imént felhozott példák szerint: de közvetve is, az által, hogy képviseleti alapon levén meghiva a megyegyülések által választandott követek személyében az országgyűlésre a köznemesség: a törvényjavaslatoknak előzetesen a megyegyülések által történendett tárgyaitatásával a megyei követek számára adandott utasítási jog magvát is Zsigmond király hintette el a magyar alkotmányos életben először. Valljon honnét egy ily messzeható kezdeményezés ? Bizonyára nem a magyar nemzeti géniusz követelményeinek alapos és odaadásteljes tanulmányozásából, nem a történelmi jogból merítette azt Zsigmond király: mert a magyar nemzeti géniusz sem az ő korában, sem az ő koráig leszármazott történelmi jogban nem árnyékolt előre ily gyökeres reformvonásokat. Nem ; Zsigmond létrehozta ugyan e messzeható reformot, úgyszólván megalkotta azon magyar vármegye intézményét, mely még késő századok múlva is bálványa maradt a magyar köznemesség conservativ politikusainak: ámde midőn Zsigmond király ezt tevé, csak épannyira volt saját elméleti érdeméből reformer, mint I. György angol király, a ki a cabinet solidaritását csak annak folytán hozta létre, hogy nem tudott a maga minisztereivel érintkezni; mert — nem tudott angolul. A törvényhozás azon decentralizatiója, mely Zsigmond rendszabályai folytán — minden történelmi előzmény, a nemzeti géniusz minden sarkalló hagyományos követelménye nélkül, igy egyszerre csak egész váratlanul beleszövődik a magyar alkotmán) jogba és ott azután a legkülönfélébb viszontagságok közepette is idővel megfészkeli magát annyira, hogy a jelen században a conservativ magyar politikusok ugy imádják azt mint az ősi, hamisitlan magyar géniusznak kristálytiszta emanatióját , — mondom, a törvényhozás e decentralisatiója nem magyar fő találmánya. Megvolt az Európa több {államában, meg különösen a német birodalomban és ennek oly tartományaiban is, a melyek minden tekintetben távol feküdtenek a magyar géniusztól, — pl. megvolt a törvény-