Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 15. szám

GO Büntető jogeset. Vadászati kihágás. A vadászati kihágás tétiyálladéka törvény szerüleg helyre tan állítva, ha a vadaszteriileli felügyelők, kiknek részére a ierülefö.rlni vadászjegyeket vállallak, nem a gazdáik társaságában s nem is azok engedélyével vadásztak. Bruszt Mihály és Schneider Jakab ellen vadászati kihágás miatt a ráczkevi jbiróság előtt bünfenyitó' eljárás tétetett folyamatka, melyben a kir. tábla által elrendelt pótvizsgálat befejezte után — a jbiróság 1878. május 22. — 684. sz. ítéletével vádlottak az idegen területen s a haszonbérlők engedélye aaélkfil űzött tilos vadászat kihágásában bűnösöknek kimondattak s egyenkint — fele részben a községi szegények, felében a haszonbérlők javára — 100 frt birságban marasztaltattak — az nem fizetés esetén 20 napi fogságra levén változtatandó — a tanuzási s tgyébb költségek fizetésére is köteleztetvén ; — „mert a kifogás nélküli, megbitelt tanuk Blahanek s Kladek egybehangzó vallomásával igazoltatott, mikép vádlottak a tökölei határban a haszonbérlők távollétében s tudtokon kivül többször vadásztak; mit azok felhivott tanúi meg nem czáfoltak ; Maly György azon vallomása pedig, mintha a haszonbérlők nekik távollétükben a vadászást megengedték volna, szemben magok a haszonbérlők vallomásával semmi bizonyítékot sem képez. Az végre, mintha panaszlottak kiegyeztek volna a panaszlókkal, figyelembe nem jöhet, minthogy arra nézve panaszosoktól semmi bizonyítékot sem tudtak felmutatni. A kir. tábla 1878. okt. 7. — 2^792. sz. a. az első ítéletet a büntetés mértékére nézve megváltoztatta, és 1-sŐ r. vádlottat 70 másodrendűt 50 frt. — esetleg 14. — 5. napi fogsággal helyettesítendő birságban marasztalta, — egyebekben hhagyta következő indokolással: KA büntetés mérséklendo volt, mert azáltal, hogy a vadászat bérlői panaszlottnkat cseléd-vadászati jeggyel ellátták, — önmagok nyújtottak alkalmat a tilos vadászatra; és Schneider eddigelé hason kihágásért még nem nem volt fenyítve, reá csak az 1872: VI. tez. 21. §-ban előirt első fokú büntetés volt alkalmazható. A legf. ítélőszék — Schneider J. büntetését 15 frt birságra leszállította, — egyebekben a kir. tábla Ítéletét helybenhagyta. Indokok: „Tekintve, hogy azon körülménynél fogva, miszerint panaszlók a panaszlottak részére, nemugyan mint a másodbirósági ítélet indokaiban tévesen állitatik, az 1875:22. tcz. 11. §-szában körülirt cseléd — hanem a becsatoltakból láthatólag a 9. §-ban jelzett vadászati jegyeket váltottak — oly viszony állott fenn közöttük, melynek természetéhez képest a panaszlottak mint a panaszlók vadászterületi felügyelőik csakis gazdáik társaságában vagy azok engedélye mellett vadászhattak : rend. 16. §. szerint pedig az adóhivatalba, Ez alaponnómelyek ugy okoskodnak: ha az albiró utóbbi rendelet ellenére átvette a pénzt, azt nem hivatalosan vette át, s igy sikkasztást nem tett hivatalos minőségben. Burchardt pedig szabálytalanul adta at, denem sikkasztotta el a igy sikkasztás esete nem forog fenn. „s tekintve, mikép panaszlottnak abbeli állitásáty mintha az 1877:aug. 20-áu 'ártott vadászatra őket a panaszlók hívták volna meg, a tanuként felhivott Hajdzsáu György nemcsak nem igazolja, hanem inkább azon alapos vélelmet támogatja, hogy az emiitett meghívás nem az aug. 14-ki, hanem az ugyancsak saját tanujok Schisler M. által emiitett aug. 14-ki vadászatra vonatkozik, — mint a melyben gazdáikkal együtt vettek részt: „annálfogva vádlottak ellen az általuk 1877. aug. 20-án elkövetetett és az 1872: VI. tezikk 21. §-szában jelzett vadászati kihágás tényálladéka tör vény szerüleg belyre van állítva. „De minthogy a panaszlók abbeli állításukra nézve, mintha panaszlottak többször is követtek volna el az Ö* területükön hasonló kihágást, nemcsak az állítólagos esetek számát, hanem még azok idejét sem határozták meg, — holott, különösön az utóbbi körülménynek határozott tudata nélkül az 1872: VI. 41. §-ra való tekintetből — a panasz birói figyelembe nem is vehető j azért voltak panaszlottak csakis egyrendbeli kihágásban marasztalhatók s ahhoz képest Schneider J. büntetése is, ki addig még büntetve nem volt — alább szállítandó." (1879. jan. 7.-— | 10346. sz. a.) Ügyvédi kamarákból. A kassai ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, hogy J á s z a y Ferencz kassai lakos ügyvéd, elhalálozása folytán, a kamara lajstomából kitöröltetett, s irodája gondnokául Kruzslyák József kassai ügyvéd neveztetett ki. A székes-fehérvári ügyvédi kamara részéről köz hirré tétetik, miszerint Tóth István a sz. -fehérvári és Oszvald Dániel pápai lakos ügyvéd, a kamara lajstromából önkéntes lemondás folytán kitörültettek; ellenben Szüts Andor ügyvéd, Sz.-Fehérvár lakhelylyel ugyanabba folytatólag fölvétetett. Semmitöszéki tanácsok február 25-töi. I. Tanács. Elnök; az országbíró Mailáth György, Birák: Soltész, Manoilovich, Barta, Grallu, OberschalL Ií. Tanács. Elnök: Pe rezei Béla ; Birá k: Beke, Masierevic, Elekes, Csóók, Erdélyi. III. Tanács. Elnök' Tóth Lőrincz; Birák: Láday, Mersics, Nagy Samu, Lehoczky, Sánta. IV. Tanács. Elnök: Soltész; Birák: Vértessy, Szloboda, Osvald, Bauchofer, Kiss. V. Tanács. Elnök: Vértessy, Birák: Babos, Pápayr Németb Miklós, Lacza. Bejelentet el l összesen: 551 ügy — ezek közt 8 a legf. ítélőszék] 11 a kir. táblák ellen; és li kereskedelmi semm. panasz. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetésiár: helyben és vidékre egész évre 8 frt., fél évre 4 frt. negyedévre 2 frt osztrák értékben. — Szerkesztői szállás: Belváros Lipót és Havasnutcza szögletén 6.m. I. em. Buda-Pest, 1879. Nyomatott KOCSI SÁNDOR-nál muzeum-kőrut 10. sz.