Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 15. szám

Budapest, 1879. kedd, február 24. 15. szám. Huszonegyedik évfolyam. Jog:-helyzetünk tekintettel a lefolyt évre. (Folytatás. — Lásd lapunk 4-ik számát.) Azon tapasztalat, melyet a lefolyt év igazságszolgáltatási adataiból menthetünk, az igazságügy orgánumai iránti kedvezőbb vélemény kifejlődésére ismét kevéssé kedvező. Már pedig (mi igazságszolgáltatásunk javulásának európai színvonalra emelkedésének lehetőségét mindenek felett az orgánumoknál ker<ssük, melyek a törvénykezés kezelésére hivatvák. — Mi az igazságügy ezen tényezőjét fölébe helyezzük mind a törvényeknek, mind jogi rendszereknek, mert legyenek bár ezek legtökéletesebbek, üdvös hatásukat mégis csak az azokat végrehajtó közegek jóságától, ba^znavehetőségétől feltételezhetjük. És a lefolyt év tanúságai nem olyanok hogy akár a bíróságok iránti hitet s bizalmat eddiginél magasb fokra emelhessék^ — akár a törvénykezés többi közegei feletti véleményünket — az előhaladás szempontjából kedvezőbbé alakithassák. Utóbbiak közül különösen az ügyvédi osztály működéséből folyvást elszomorító, majdnem aggasztó tanúságot merítünk. Annál ezen időszakban is még mindig túlnyomó azon szerencsétlen irány: minden alkalmat felhasználni, sőt hajánál fogva elői ántani, egyrészt a perlekedésre, a perek szaporítására, — másrészt a perorvoslatok elégséges s alapos ok nélküli alkalmazására; mire — elismerjük — sok tápanyagot nyújtanak törvényeink s bíráink gyöngeségei, — de nem elégségeset az ügyvédség nemesb hivatásával való uralkodó visszaélésekre. Es ez — mi a legszomorúbb — nem is engedi a jogérzet jellegének kifejlődését. — Kivéve a kiveendőket, munkálataikon még mindig veres fonalként láttuk keresztül húzódni: a hoszadalmasságot feleslegesszószaporitást, üres, nem szakszerű okoskodásokat, — másrészt azon ősi: megrögött szokást: mindent tagadni, a, világos tényeket is kétségbevonni, sőt merét-zen elferditani; mihez még a szigorú pontosság, s lelkiiameretes gondosság hiánya is járult — kifejezést találva a számtalan megjelenési ;s,határidő mulasztásokban. : Addig pedig, mig ily ügyvédségi állapotok lesznek túlnyomók, s mig a tudományos szakképzettség nem fog*-, lala.ndja el a rabulistica helyét : sikeresen gyökeres jogi reformokra gondolnunk sem lehet. -.-A-. */.•!-; <•.. .; í< Nem is emlitve a morális süllyedés e részbeni roppant akadályát, melyet a nagy fényűzés, élvsóvárság, anyagi telhetetlenség von maga után,'s melynek a- lefolyt1, évben is számosb feltűnő áldozatait kellett registrálni. De — a mult év adatai után — biróságainkról sem ítélhetünk kedvezőbbén. — Kétségtelenül még alsó ihivóságainknál j^, találkoztunk munkálatokkal, melyek válbatnáuák, — miért nem egy-, szer láttuk, hogy ítéletük, szemben a felebbviteli ható-ág ítéleteivel, lettek helybenhagyatva. — De mindez csak kivétel, — a nagyobb rész, fent mint lent, ellenkező következtetésre és szakjellemzésre jogosit. És pedig fóleg azon okból, minthogy a lefolyt évben is megújult, s folyvást tartott felsőbb forumunkon is azon sajnálatraméltó törekvés: minél többet referálni, az év végén minél nagyobb elintézési számot producálni. Ez annyira megy, mikép e napokban egyik legfelsőbb bíróságunknál, egy tanácsban, nem egészen másfél óra alatt 65 ügyreferáltatott. Ezen gyakorlatot mi valódi szerencsétlenségnek tartjuk a felsőbb judícatura terén, s azért nem hagyhatunk fel annak folytonos ostromlásával. Ez többé nem érdemleges, hanem számszerű jogszolgáltatás. És minthogy ez csak a kisebb ügyek, — tehát rendesen a szegényebb sorsuak rovására történhetik: általa a vagyonosság gyűlöletes kiváltságosságaálapitatikmeg. Ezen tömeges r e f e r á d a szomorú kifolyásaiban a szegények s gazdagok, vagy vagyonosok közt a jogterén leküzdhetlen válasz falat állit fel; valódi kasztrendszet teremt, melyet az úrbéri és nemesi bíróságok rendszerének eltörlésével megsemmisültnek képzeltünk. — Az nemcsak a jóformán úgyis puszta ábrándok közzé sorolható jogegyenlőség proclamálásával, de magával a jogérzettel sem egyeztethető össze — mert az a vagyonnak egyedárus patrocinálása. De azonfelül ezen gyakorlat legyózhetlen akadálya a tökéletesb judicatúrának is, melyet a legfelsőbb fórumnak okvetlenül képviselnie kellenék. — Az azon sietés, elhamarkodás, s felületesség mellett, mit a tömeges referáda szükségkép feltételez, merő képtelenség. Azért képeznek csak ritka kivételt itten is az alapos készültségü, a tudomány vívmányait felkaroló, a vitás jogkérdések mélyébe beható referádák, milyeket egy Czorda, egy Balázsy, vagy másfelől egy Babos, s M'an o \\ o.v'ics állítanak elő. Srr,el^ellfene törekednünk,—ily qualificatióval kellene ellátni legfels^b biróságainkat; mert különben nem is érthető, miért tartassák fenn oly nagy s költséges apparátussal a legfelsőbb fórum. i, .Észleleteinket s tapasztalatainkat — a lefolyt évről — jövő alkalommal, folytatólag közlendjük. A Senimitöszék teljes tanácsülés! döntvényei < • A Jan. 21-ki piénumban. Éhben következő kérdések kerültek szőnyegre s nyerték elvi jelén tőség'ü elintézést:' ;I. .Van-e - a ^emmitősí'.ék arra.hivatva, hogy a magyarországi; hirc^ egyes, •ügyekbeni illetékességük 15