Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 14. szám

„mert ebből következőleg tarthatatlan a végzésben kifejezett azon nézet, hogy a panaszttevő által kifogásaid vett végrehajtás a végreh. szenvedő beleegyezésével reggeli 8 óra előtt is érvényesen foganatosítható volt; „mert továbbá az e. f. tszék nem tekinthetett el attól, hogy a mennyiben a végreh. jkönyvekben mindkét foglalás 8 órakor megkezdettnek állíttatik, azok egyikének okvetlenül valótlanságot kell tartalmaznia, miután minden kétségen kivül áll, hogy a végrehajtók a végre hajtás helyén nem találkoztak, hanem ott egymásután jelentek meg. „s mert végül téves azon nézet is, mintha a fenforgó esetben csak a végrehajtást szenvedő élhetett volna előterjesztéssel. — A váltó elj. rend. értelmében ugyanis az előterjesztés a végrehajtási cselekvény elleni közvetlen felebbvitelt pótolja; ehhez pedig mindenkinek, ki azon -cselekvény által magát megkárositottnak találja, kétségbevonhatlanul joga van." (1879. febr. 13.—1928. sz.a.) A kereskedelmi illetőség meg nem állapítandó, ha a kereseti követelés nem értékpapír megszerzési ügyletből származik, hanem kárlérilési igényt képez, mely onnan keletkezeit, mert bizonyos részvények letételével bizlosiloll váltó kibocsátó, a vallót kifizetni kénlelenitetvén, a biztosítás ellenére azon részvényekből utólagos kielégítési nem nyert. Neuman Izsák — Spitzer Dávid e. két daTab nyitrai népbank részvény kiadása, vagy értéküknek— .245 írt 60 krnak megfizetése iránt 1878. aprilban a nyitrai tszék mint keres k. bíróság előtt pert indított — abból származólag, mikép Spitzer 3 876-ban felszólította felperest, hogy egy Hülverth féle 260 frtos váltót, melyen ö forgató leend, kibocsátókép irjon alá, állítván, hogy biztosítékul két nyitrai részvény van letéve — miről A. a. Írásbeli nyilatkozatot is adott. Az elfogadó időközben — 15 frt törlesztése után — elhalt s a váltót felperesnek kellett beváltania. A tszék 1878. decz. 5. — 22807. sz. végzésével ^alperesi kifogásoknak helytadva magát illetéktelennek mondotta ki. Felperes semm. panaszt adott be. A Semmitőszék azt elvetette; „mert habár az e. f. bíróság azon kifejezett nézete, mintha a közforgalom tárgyát képező papírok megszerzése csak oly esetben képezne keresk. ügyletet, midón az a keresk. üzlet körében létesült, — határozottan téves, s a keresk. törv. 258. §. 3. pontjának abbeli rendelkezésével, hogy az emiitett papírok megszerzése mindenkire nézve, és pedig még akkor is feltótlen keresk. ügyletnek tekintendő, ha a megszerzés nem történt továbbadási szándékkal, — egyenes ellentétben áll, — elvolt mindaz-által a semm. panasz vetendő azért: „mert a kereseti követelés nem származik értékpapírok megszerzési ügyletből, hanem tigyanaz oly kártérítési igényt képez, melyet felperes, mint váltó kibocsátó, ^alperes mint rendelvényes irányában azért vél köztörvé nyi úton érvényesíthetni, mivel alperesnek az általa kibocsátott, s állítólag be is váltott váltó összegért utólagos kielégítést ígért, — ezt azonban nem teljesítette. „Hogy pedig a kielégítés bizonyos részvények értékéből lett volna nyújtandó, melyeket alperes valamely közelebbről meg nem jelölt 3-ik személytől e végre átvett volna: ez az ügylet természetén mitsemváltoztat, s a fenforgó szoros értelemben! kártérítési keresetet értékipapirokkali üzletre át nem alakítja.0 (1879. febr. 13. — 2459. sz. a.) A valló hitelező, szemben az adós lagadásáonl nem bizonyítván, hogy bizonyos elveszeti és a megsemmisítési végzésben körülirt váltón előforduló elfogadói aláirt tőle származott, s igy valódi lett volna^ — keresetét megítélni nem lehel. Szabó Julianna bpesti lakos—S ze rb Gr y ö r g y ugyanottani lakos e. 200 frt váltó tartozás fizetésére 1878. sept. 18. a bpesti váltó tszék előtt pert indított, melynek okt. 7-én történt jkönyvi tárgyalásánál beismerte alperes, hogy egy 200 frtos váltót aláirt, s hogy a megsemmisítési végzésben körülirt váltó kelet s lejáratra nézve az általa aláirt váltóval körülbelül hasonló; azt pedig, hegy más hason váltót elfagadóként aláirt, nem igazolta — a váltó tszék 1873. okt. 11. — 77657. sz. a. ítéletet hozott, melyben felperest keresetével elutasította s 12 frt 75 kr. perköltségben marasztalta következő i ndokolással: „Alperes tagadván, hogy az 1878. május 3. kelt megsemmisítési végzésben körülirt s felperes által saját rendeletére kibocsátott váltót elfogadói minőségben aláirta volna s csak azt ismervén el, hogy egy 200 frtos elfogadványt, melyen a kibocsátói aláírás kitöltve nem volt, irt alá; ,,miután alperes ezen tagadásával szemben felperes azt, hogy a megsemmisítési végzésben körülirt s a kibocsátói aláírással is ellátott elveszett váltón előforduló: Szerb György-féle elfogadói aláírás valódi lett volna, épen semmivel sem bizonyította — sőt bizonyítani meg sem kísérletté; ,,ennélfogva felperest igazolatlan keresetével stb. stb. A kir. tábla 1878. nov. 19. — 4439. sz. hhagyta indokaiból az elsó bíróság ítéletét. A legfőbb ítélőszék a kir. tábla ítéletét hagyta helyben felhívott indokaiból.4' (1879. február 3. — 62. sz. a.) Semmitöszéki döntvények. Az eljáró bíróság előtt, a felek közt létrejött, s végrehajtás alapjául vett egyességben elintézett kérdésekre nézve kereset indítva nem levén, — az egyesség az ügy bírája előtt létrejöttnek nem tekintethetik. Lehoczky Mihály —Lehoczky Tamásé, sommás visszahelyezés, illetőleg egy csűr közös használatának megszüntetése iránt végrehajtást tett folyamatba, mely az illető bááni jbiróság által foganatositatott is, — mi ellen alperes semm. panaszt adott be. A Semmitőszék a neheztelt végzést, s végreh. eljárást megsemmisítette; (297. §. 1:18. p.) „mert a kereset tárgyát sommás visszahelyezés képezvén, a közös harználat végleges megszüntetése, és más a kereset tárgyát nem képező kérdések iránt 1878. jan. 26. létrejött egyesség a perr. 345. §. f. pontjának meg nem fel, — miután az eljáró bíróság előtt kereset,: az egyességben elintézett kérdésekre nézve indítva nem levéti, az egyesség az ügybirája előtt létrejöttnek nem tekinthető ; „mert sem a felzet, sem az arra hozott végzésben a végrehajtás tárgya kellőleg megjelölve nincsen, — a kiküldött eljárása pedig teljesen eltér az egyesség tartalmától is; s végre — „mert az egyesség 4. pontja oly intézkedést, mely végrehajtás alapjául szolgálhatna, egyátalában nem tar*?l