Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 14. szám

54 nem lehetett már saját mulasztásuknál fogva sem. —Mert az eladó tartozik ugyan a vevőnek szavatossággal az eladott dologért 3-ik személyek oly igénye ellenében, mely az adásvételi ügyletet megelőző viszonyokból származtattatik; de viszont tartozik a vevő is az eladónak azzal, hogy ezt az előtte ismeretlen igények felmerültéről annakidején értesítse. És ha ezen értesitóst a vevő, midőn az módjában állott elmulasztja s ez által ő maga fosztja meg az eladót annak lehetőségétől, hogy az eladott dolgot mások igénye ellenében megvédje: ily esetben az eladót, ki különben a dolgot kellő értesítés után megvédeni kész is, képes is lett volna, szavatosság vagy épsn nem térbeli, vagy nem terheli azon értéken túl, a melybe került volna neki a dolog megmentése. „Már pedig jelen esetben a felperesek — mint magok beismerik — eleve értesültek a kérdéses háznak uj árverésre lett kitűzéséről, de erről nem értesítették alpereseket, a kikről ők magok sem állítják, miszerint tudták volna azt, hogy jogelődük Paul Sándor az első árverési vételárt megfizetni elmulasztotta, és hogy e miatt a ház ujabb árverés alá fog kerülni. — És azt sem lehet fel; tenni, hogy az uj árverésről értesült alperesek a házat megmenteni saját érdekük ellenére vonakodtak, vagy hogy azt megmenteni képtelenek lettek volna, — ők —kiknek épen felperesek ellenében 18.001) frtnyi, felében két hét múlva lejárandó követelésük volt, s a kik elvégre jogelődüket Paul Sándort is szavatosságra vonni jogosítva érez, hették. „Másrészről bizonyos az is, hogy a két oldalú szerződés felbontását csak a jóhiszemű fél követelheti; mert a törvény s jogintézmények nem részesitik oltalmukban a nem jóbiszemüt. — Ámde a perbői kiviláglott tényekkel szemben, jelesen azzal, hogy felperesek az uj árverésről alpereseket eleve nem értesítették, hanem engedték a házat saját ügyvédjök, % legtöbbet igérő Murinyi Endre által megvétetni, s az árverés után is, midőn Murinyi a házat nekik az árverési vételáron felajánlotta, ők ezen ajánlatot visszautasították s arról alpereseket, kiknek ők a vételárból még 18,00'J írttal tartoznak, megint nem értesitették, hanem engedték megtörténni, hogy M. azon házat Adlernek adja el: ezekkel szemben felpereseket az ő egész eljárásukban nem lehet jóhiszemüeknek tekinteni, — nem kivált azon körülmények között, melyekkel ők a szerződésnek reájok nézve már az uj árverés előtt terhessé váltát a persorán begyőzni igyekeztek, s a melyekből következtetni kell, hogy felperesek nagyon is érdekökben állónak látták a szerződés megszüntetésére alkalmat találni. „Mindezeknél fogva felpereseket nemcsak elutasítani, de a perr. 251. §. alapján a perköltségekben is marasztalni kellett." (1879. jan. 22. — 12507. sz. a.) Váltó-kereskedelemjogi döntvények. A kezességi ügylet a kereskedelmi üzlet folytatásához tartozónak tekintetvén^ a kereskedelmi illetőséghez tartozik, habár az egyenes adós csőd alatt áll is. Ad. P r i n s amsterdami bej. kereskedő — az „Austerlitzsche Oelfabrik E. Austerlitz" győri bej. czég — illetve annak jelenlegi tulajdonosa Austerlitz Henrikné szül. Kohn Regináé.— 103, 295 frt 39 kr. fizetésére a győri tszék mint keresk. biróság előtt 1878. sept. 5. pert indított. A kereset Austerlitz Henriknek, az olajgyár üzlet előbbi tulajdonosának adott pénzkölcsönből eredt, mi az üzlethez szükségelt repcze vásárlásra forditatott. — Austerlitcz EL üzletét nejére átruházta, ki azt be is jegyeztette s férje azután csődöt mondott. A nő azonban kinyilatkoztatván, mikép Prins egy krajczárjának sem lehet elveszni — a készfizetői kezességet magára válalta. És a kereset ezen jogalapra van fektetve. Alperes kifogásolta az illetőséget, különösen, mert felperessel sohasem volt üzleti összeköttetésben; férje az állítólagos kezesség vállalásk or már megszűnt kereskedő lenni bukása folytán, a jótállás folytán tehát keresk. ügylet nem is keletkezhetett; és a kezes mindig a főadós e. folyó per bíróságának illetősége alá tartozik, az anyaper pedig a csődbíróság előtt folyik stb. stb. A keresk. tszék illetékességét megállapította 1878. nov. 23. — 12976. sz. a. végzésével - következő indokokból: „Alperesi érveié-*, hogy az egyenes adós e. csőd per levén folyamatban, a kezességi kereset is oda tartoznék — alaptalan, miután a csődbiróság hatásköre egyedül a bukott elleni perre terjed ki; és ellenkező bizonyításának hiányában, a kezességi ügylet, a keresk. üzlet folytatásához tartozónak tekintendő stb. stb. Alperes semm. pan*szszal elt. A Semmitőszék azt elvetette; „mert a bej. kereskedő e. intézett mindazon keresetek, melyek az elj. rend. 5. §. keretéből kizárva nincsenek, a tszék mint keresk. biróság köréhez tartoznak; a kezesség válalása pedig az érintett § beli keresetek köréből tekintettel a ker. törv. 200. 261. §^?-ra — nem levén kizárva, -— a tszék keresk. bírói minőségének megállapítása miatt emelt panasz alaptalan." (1879. febr. 13. — 1805. sz. a.) Azon szabály, mely a végrehajtás megkezdhelésénck idejét meghatározza, minden érdekelt jogainak megóvására szolgálván, fellétlen kötelező — melytől a végrehajtást szenvedő beleegyezése folytán sem lehel eltérni. A váltó eljárásban engedett előterjesztés jogával nemcsak a végrehajtást szenvedő, hanem mindenki élhet, ki a végrehajtási cselekvény állal magát megkárosiloltnak találja. Fischer József — Gonrád Mór e. 1100 frt váltótartozás iránt abpesti tszék előtt perelvén, alperes e. a végrehajtás elrendeltetett és foganatositatott. Ez ellen egy másik foglaltató Löbl Róza előterjesztést adott be, melyet a tszék 1878. okt. 25. — 79200. sz. végzésével elutasított azon indokolással: miután végreh. szenvedett a 8 óra előtti foglalás ellen előterjesztéssel nem élt, feltételezendő, hogy a korábban eszközölt foglalás a végreh. szenvedett beleegyezésével foganatositatott, — ennélfogva a kiküldött (végrehajtó) a foganatosításkor szabálytalanságot nem követett el, miért is az előterjesztés elntasitatik, annyival is inkább, mert a panaszolt szabálytalanság miatt csak is a végreh, szenvedett élhetett volna előterjesztéssel. (Elnök: Tóth, refer. Simon.) Löbl R. semm. panaszára — A Semmitőszék a tszék fenti végzését megsemmisitette s utasította, hogy Löbl R. előterjesztésének figyelembevétele mellett uj végzést hozzon; „mert a törvényerejű Ügyv. szabályok azon rendelkezése, mely a birói végrehajtás megkezdhetésének idejére vonatkozik, és nem egyedül a végreh. szenvedő, hanem minden érdekelt jogúinak megóvására szolgál — feltétlenül kötelező;