Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 10. szám

Budapest, 1879- péntek, február 7. 10. szám. Huszonegyedik évfolyam. Jogeset. A honvédség számára, bizonyos időre és pénzösszeg előlegezése melled la hiányai helyiségek bér eltetlén hi akkép, hogg a bérbeadó állal teljesítendő törlesztésbe, a laktanya használatáért esedékes es szabályszerű szálasolási illetékek beszámitandók; a szerződésben azonban aziránt, hogy a laktanya mennyiben legyeit elfoglalva, intézkedés nem tétetvén, s igy a bérfizetés alapjául a tényleges élszálasolás szolgálván^ — következik: mikép azon esetben, ha az elszálásolás hiány zikt ennek idejére bérbeadó fizetést bér fejében nem követelhet, és kártérítést nem igényelhet, — midőn a honvédelmi miniszter a szerződésben nem mondott le azon jogáról, hogy a honvédcsapatokat közszolgálati szükségekből bárhova áthelyezhesse. Arad városa képviselve tiszti ügyésze által — a Kincstári jogügyek igazgatósága által védett, m. kir. államkincstár e. 1876. évben 600 frt kártérítésre az aradi tszék előtt pert indított, melynek letárgyalása után •— a tszék 1877. decz. 12. — 18104. sz. a. felperes nek 550 frtot itélt meg; mert: A kereset melletti A. okmány valódisága s az, hogy eme okmány tartalma mind Arad város közönsége, mind a honvédelmi minisztérium részéről annak idején elfogadva lett, alperesileg kétségbe nem vonatott. — Ezen okmány teljes bizonyítékot szolgáltat arra nézve, liogy a város s honv. minisztérium közt egy kölcsön ügylet s egy bérlet jött létre, melynek egyidejű vagy egymásra vonatkozással való megkötése a törvény által gátolva nincs. „Ezen okmány 1. pontjában világosan ki van téve, hogy Arad város a 60—61. sz. házát nemcsak a honvédzászlóalj, hanem a lovasszázad keret s ennek lovai elhelyezésére is, a honv. ministeriumnak 10 évre átengedi, és pedig 4. pontjaként 10 évi bérletre. Bérfejében járnak az elszálásolási illetékek. — Minthogy igy elhasználhatlan dolog meghatározott fizetésért bizonyos időre használatul átengedtetett, — kétségtelenül bérleti ügylet jött létre. „Az A. okmány értelmében köteles voltfelperes azon házat 146 főnyi legénységre s istálóját 35 lóra berendezni, ezenkívül 5 szobának, század és zászlóalj raktárnak ugyanott elégséges helyet adni. — Az, hogy felperes e kötelezettségeinek eleget tett, alperesileg kétségbe nem vonatik. „Míg egyrészt felperesre nézve ezen kötelezettség fennállott, — ez egyszersmind a használat terjedelmére nézve is mérvadó, t. i. hogy azon helyiségek egészen alperes kincstár részéről bérbe vétettek, és pedig nemcsak a honvédgyalogság számára, hanem mint világosan kitér* van, a honvéd lovas keret és lovai elhelyezésére is.0 , „Ezekszerint tehát alperesnek nem áll jogában felperestől azon bérille'ményt elvonni, mely ót a honvédlovas keret s lovai részére berendezett helyiség után illeté. Azon körülményből, hogy a honv. ministeriumnak jogában állott a lovasságot, mely egyideig a kérdéses helyiségekben elhelyezve volt, másfelé áthelyezni, — nem következik, hogy jogosítva volt eme helyiségeket oly értelemben használatlanul hagyni, hogy félperes az A. okmány 1. pontja értelmében czélbavett elszálásolási jövedelmétől elessék — épenúgy, mintha valaki valamely lakot bórbevesz, nem szabadulhat a bérfizetés kötelezettségétől azáltal, ha a lakba be nem hurczolkodik. — A B. kétségbe nem vont okmány szerint a 300 frt bér elsősorban nem a szórlövegek elhelyezésérei tekintettel lett megállapítva, hanem abban világosan kimondatik, hogy a lovasság elhelyezéséért évenkint 300 írtban megállapitatik s ezen bér a szórlövegekre is alkalmaztassék. „Ezeknélfogva a kártérítési kötelezettséget ki kellett mondani, s mivel a lovasságért évenkint 300 frt járt, a kártérítés mennyiségének alapjául azt kellett elfogadni.— Tekintve azonban, hegy a keresetben maga felperes elismeri, hogy a helyiségek 1874. febr. végétől 1875. decz. végéig s igy nem egészen 2 évig áltak üresen, az csak 1 év 10 hóra 550 írtban volt megítélhető. — Kártérítési összeg után kamat nem járván, stb. A kir. tábla 1878. sept. 2. — 9386. sz. a. azelso Ítéletet felhozott indokaiból és még azért is hhagyta; mert felperes a 3. sz. a. csatolmánnyal igazolni kivánt körülményt tagadásba vévén, ennek ellenében alperes azt, hogy az 1874—1875. években a lovasság által odahagyott helyiségekbe gyalogság lett volna beszálásolva, hogy ezen beszálásolt gyalogság után esedékes hálópénz a többiekkel együtt felszámitatott s fizettetett volna — nem bizonyitotta, s az állítólag felszámított s fizetett hálópénz összegét számszerűleg ki nem mutatta." A legf. ítélőszék mindkét alsó bir. ítéletet megváltoztatván, a perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett, felperest keresetével elutasította. Indokok: „Az A. alatti kötvény 1-ső pontjából kitűnik, hogy a honvédelmi ministerium felperes városnak az aradi 401. sz. telekjkben felvett 60 s 61. sz. házakra 10,000 irtot előlegezett, s viszont felperes ezen ingatlanokat a honvéd zászlóalj s lovas század keret s ez utóbbi lovainak elhelyezésére 10 évre átengedte; — kitűnik továbbá, hogy a honvédelmi kincstár által engedélyezett 10,000 frt kölcsöntőkét a 4-ik pont szerint felperes évenkint 1C00 írtjával tíz év alatt köteleztetett viszszafizetni, — oly módon, hogy a laktanya használatáért az esedékes szállásolási illetékek, a mint azok időnkint, a felszerelvények s egyéb szolgalmányokhoz képest a szállásolási illeték fejében megállapitatnak, — a törlesztési összegbe lesznek betudandók azzal, hogy a mutatkozó hiány Arad városa által utólagos negyedévi részletekben a honvédzász'ófilj pénztárába befizettssék. 10