Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 93. szám

370 1860-ban de még 186«?-ban is mikor Trisch részére Sulyovszki életjáradéka már lefoglaltatott, az egyház követelései, az életjáradékrai foglalás által biztosithatók lettek volna s azt alperes az ügyvéd által teljesítetni elmulasztotta: de ez alapon 8em volt alperes kártérítési kötelezettí-ége megállapítható; mert a Schönféle követelésből —az 1000 frt alap. tőke behajtása iránt az egyház tanács 1800-ban B. szerint ekkép intézkedett, hogy ez a Szirmai örökösöktol, a lesznói birtokból vétessék meg, — miért is alperes B ügyvédének a Snlyovszki életjáradék lefoglalását jóhiszemüleg mellőzni lehetett. A Schön-féle követelésre vonatkozó M, egyesség elfogadása, illetve halgátag jóváhagyása miatt szinte nem kötelezhető kártérítésre; mert nem bizonyitatott, hogy az által az egyház kárt szenvedett vo'na; mert az, hogy Sulyovszki a Tric^féle foglalást megelőzőleg, a Schön elleni követelését az egyházra törvényes alakban átruházta — igazolva nem levén, — s alperes csak azt ismervén be, hogy e kötvény a Trits-féle végrehajtáskor nála letétben volt, — kétségtelen, hogy e kötvény megtart hatása a foglalás után kétesnek tekintethetett, s ennélfogva Horváth K. tanácsára, alperes a kötelezvénybeli érték fele részének biztosítását jóhiszemüleg fogadhatta el. „A. további mulasztás pedig e kötvénybelí értékre nézve nem alperes, hanem Trits irányában állapítván követelést — az alperes elleni kártérités követelésének alapjául nem t-zolgálhat." A legf. ítélőszék mindkét alsó bir. ítélet megváltoztatásával alperest 14 94 frt ?>0 kr. töke s 186 K juniustóli kamatai R 154 frt 22 kr. perköltség fizetésére kötelezte. Indokok: „Az ágostai evang. hitvallás egyházi szsrkezetének 84. s köv. §§-szaiból kifolyó kötalessége lev^n az egyházi felügyelőknek, hogy a gondozásuk s -feííigye létük re bízott egyházak tőkéinek b'ztositását s gyümölcsöztetését, kellőleg eszközöljék, és ellenőrizzék,— az egyházi gyűlés s felsőbség c részbeni törvényszerű intézkedéseinek végrehajtásáról gondoskodjanak: kétségtelen hogy alperes is a parduti ág. ev. egyházi világi felügyelői hivatalának 1837. évben történt elfoglalásával, ezen kötelességek teljesítését hasonlókép átváb lta; hogy ennélfogva kötelessége vo't Sulyovszky Teréz, S ;irmay Mihályué A. B. alatti 1000 f,t s 423 frt 20 krnyi pp. alapitványainak biztosítására is, az egyház gyűlés s különösen a NB. alatti 1860. jun. 24 — 26-ig teljéi tett Canonica visiiátió intézkedése szerint felügyelni. „E részben azonban me.lőzte a kötelesszerü gondosságot,— mellőzte különösen annyiban, mennyiben az egyház ügyvédeit kellő időben u szükséges biztosítási intézkedések megtételére reá nem szorította, — szükség esetében más ügyvéd helyettesítéséről nem gondoskodott,— jóllehet Sulyovszky G-us/.táv végrendeleti örökös és első színvonalon közvetlen adós könnyelmű életmódja, s a követelés veszélyeztetése előtte mint közel rokon es Sulyovszky Gr. ;J00 frtnyi életjáradékának kiszolgáltn'tja előtt annyivalinkább ismeretes volt, mert ezen életjáradéknak évi 500 frtra való leszállítása iránt nevezetlel maga szerződött, — tehát a végrehajtási egyik alapnak Cbökkenté>ét maga eszközölte; és jóllehet mind a Sulyovszky G. életjáradékát s azonfelül a Schön Isidorfé e 100 ) frtnyi adóslevelet, mint végrehajtási alapokat saját kezeiben tartotta; „még akkor is mikor 1863-ban Sulyovszky alperes tudtával és épen az alperesnél is levő alupokra Fries Albert, Fekete Apollónia, Franki B. részéről 8000 — 4400 és 4000 frt követelések erejéig biztositások s végrehajtások intéztettek — sem történt a kérdéses tőkék s járulékai biztosítására nézve — a Sulyovszkival M. szerint létrejött összeszámoláson, az 1869. évi (1. sz.) megintósen s az 1870. évi (2. sz.) kereset beadásán kivül semmi, — mig végre Sulyovszky 1872-bee vagyontalanul elhalt. „Mindezeknélfogva bármi hibások is az illető ügyvédek, mégis az érintett tőkék elvesztése nagyrészt alperes felügyelő gondatlanságának tulajdonítandó s azok megtérítésében —eltekintve attól, váljon mint Sulyovszky Teréz örököse kötelezhető-e a kérdéses tőke fizetésére? — elmarasztalandó ; önként értetvén, hogy e részbeni viszkeresete az illetők elien, mennyiben rendeleteinek eleget neai tettek volna, — fenmarad; valamint az is, hogy Fries Béla ellenéhen, az M. a. egyesség alapján való kereseti jog is fenhagyatik. „Minthogy alperes nagyobbszerü kötelesség mulasztása a NB. a. Cánoníca visifátió alkalmával vett tünetes utasítások véte'ével s nem teljesítésével kezdődik, a hátralevő kamatok 1860. jan. 26-tól számitandók." (1879. nov. 19. - 69 )7. sz. a.) Váltójogi esetek. Azon cselekben w, midőn a hazai bíróságok külföldi bir ói hatóságok által kerestetnek meg a végrehajtás foganatosítására, — a végrehajtási eljárás a magyar perrend szab ilyai szerint levén teljesítendő: megsemmisítés alapjául szolgáló szabálytalanság köoettetik el, ha a hazai btras ig annak folyamában hozzá intézett végrehajtás megszüntetési keresetet, a megkereső külföldi bírósághoz teszi ál a helyett, hogy azt saját hatáskörében elintézné. Klein Adolf bécsi kereskedő — Bachner A. e. a h észtere ze bányai tszéknél váltójogi ügyben végrehajtást szorgalmazott 134 frt és 9 frt 80 kr. iránt. Marasztaló Ítélete alapján a bécsi cs. k. keres k. tsz ék rendelte el a végrehajtást, s kereste meg foganatosítás végett a magyar biróságof, mely a foglalást foganatosította. Időközben alperes végreh. megszüntetési ken setét adott be, melyet a tszék a Váltó elj. 86. s a perr. 374. §. értelmében, elintézés végett a bécsi keresk. bírósághoz felterjesztette. Alperes s e m m. p a n asz t adott be. A Se m mit ő szék a tszéki végzés azon részét, melyszerint a végreh. megszüntetési kereset a bécsi törvényszékhez áttétetni rendeltetett, megsemmisítette (Váltó E j. 91. §. a. p.) s az eljáró tszéket utaitotta, hogy azt a bécsi tízektől kérje ví*sza és szabály szerint intézze el ; „mert a perr. 62. §. zár;étele szerint oly esetekben, midőn hazai bíróságok országon kívüli hatóságok által, végrehajtás foganatosítása iránt megkerestetnek, — a végreh. eljárás mindenben a perrend szabályai szerint teljesítendő; miből önként következik, hogy a végrehajtási cselekmény ellen támasztható felebbviteli jogorvoslatok, és egyéb jogiepések is a hazai törvények szerint, az itteni bíróságok eiőtt intézendők el, — az eljáró tszék tehát szabályellenesen határozott, midőn a hozzá intézett végreh. megszüntetési keresetet további eljárás végett. — a bécsi cs. kir. keresk. tszékhez áttette, a belyrett, hogy azt saját hatáskörében elintézte volna,—miért is íz átalánosan elfogadott nemzeközi jogszabályokba ütköző határozatát megsemmisíteni stb. kellett." (1879. október 2. — \ 20460. sz. a.)