Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 93. szám

Budapest, 1879. péntek, decz. 19. 93. szám. Huszonegyedik évfolyam. Tartalont: Jogeset: Protestáns egyház felügyelők felelősége. — Váltójogi esetek. — Semm. döntvények. Jogeset. A protestáns egyházi szerkezel szabályai szerint^ kötelességük létén az egyház világi felügyelőknek, hogy a gondozásuk s felügyel eliiki e lizott egyházi tökepénzek biztosítását sgyümölcsözi élését kellőleg eszközöljék: a külelessztrü gondosságnak e részbeni mellőzese folytán előáll veszteségekért— bármily hibásak voltuk is az illető ügyvédek, az egyházi felügyelő tartozik felelőséggel. Szirmay Tamás mint a pazdicsi ág. ev. egyház felügyelője — Boronka j László volt világi felügyelő e. 2669 frt 79 kr. iránt 1875. august. a s.-a.ujhelyi tszéknél pert indított. A tszék 1878. febr. 18. - 6112. sz. a. ítélti Alperes a néhai Sulyovszky Gusztáv által felp. egyháznak, a néhai Sulyovszky Teréz alap. tökéinek biztosítására átadott, őt cselekvó'leg, Schön Isidort szenvedŐleg illető 1000 frtOB kötvény értékéből 450 íríot s ennek 1863-tóli — ugy 450 frt utáni kamatait feltétlenül — 450 frt utóbbi összeget pedig azon esetre tartozik megfizetni, ha az Fries Béla eperjesi lakostól behajtható nem lesz — melynek folytán felperes az M. egyesség alapján annak behajtására utasitatik. „Ellenben felperes abbeli kérelmével, hogy alperes az egész 2649 frt keresetben mint világi felügyelő súgyis mint Sulyovszki Teréz örököse — elmarasztassék — elutasitatik. — A 154 frt 12 kr. perköltségből V3-rész fizetésére is köteleztetik. „Mert a kereset alapjául szolgáló P. a. kötvény szerint felp. egyháznak adósa Sulyovszky Gusztáv lett mint Sz. Teréz átalános örököse; az tehát alperest, ki azon kötvényben lekötelezve nincs, mint Sz. Teréz utáni örököst nem terhelheti. „2. Alperes azt, hogy az 1000 frtos, Sz. Gusztávot cselekvó'leg, Schön Isidort szenvedóleg illető kötvényt, az értékesítésre vonatkozó meghatalmazással együtt miut felügyelő állása elfoglalása\or — 1857. májusban —átvette, s azokat Fries Béla részére Sz. Gusztáv e. (F. a.) foganatositott végrehajiásig magánál tartotta a nélkül, üogy az 1000 frt behajtására va'ami törvényes lépést tett volna, — viszonvála-zában elhalgatta, s így beismerte (perr. 159. §.) Továbbá azt a foglalás alól, az egyház tulajdoni igénye alapján fel nem oldatta, habár azt a nála levő, Sulyovs/.ky Gusztáv átruházását tartalmazó iratok alapján tehette volna. Sőt uiinde ek daczára — a Sz. Gusztáv által Farkas L. részére már előbb kiutalványozott 100 frt levonásával maradt Ü00 frt fele részét — 450 frtot foglaltató Friesnek tulajdonilag átengedte, — másik félét pedig Trics által fizetendöleg csak azon esetre válaltatfa relj ha a kötvény értéke behajtható lesz; már pedig az félügyelősége kezdetétől a foglalásig — 6 éven át behajtható volt, — miután későbbi foglaltató Fekete Apollónia részére ki is utaltatott. — Ezen tények szerint alperes felügyelői minőségében az általa vett ezen kötvény behajtása körül mulasztást követvén el, őtet azért tisztével járt felelőí-ég terheli; miért a 950 frt felében feltétlenül, felében pedig Trics Bélátóü be nem hajthatás esetére marasztalandó. ,;3. Ellenben felperes azon kereseti kérelmével, hogy alperes az egész kereseti összegben s kamataiban úgyis mint felperesi egyház világi felügyelője marasztaltassék — elutasítandó azon októl; mert alperes a persorán igazolta, hogy az A. B. alapitványi levelek, melyek felp.kereset előbbi jogalapját képezték, behajtás végett előbb Fáczonyi, később Horváth mint az egyház ügyvédeinek kezeinél voltak, — sőt a biztosítás s behajtás iránt. — E. F. szerint — sürgető lépéseket is tett, s így Őt mulasztásból eredő felelőség nem terheli stb. stb. A kir. tábla 1879. febr. 4. ~ 4735. sz. a. az első bír. ítéletének azon részét, melyben alperes a Schönféle követelésre nézve 450 frtban feltétlenül s 450 frtban feltételesen marasztatott — megváltoztatta s felperest ezen követelés behajtásának elmulasztásából támasztott keresetével elutasította; a többire nézve felmentő részében azt hhagyta köv. indokolással: „Alperes a tszéki indokok 1-ső pontjában kiemelt örökösödési alapon marasztalható nem volt. „A mi a másik jogalapot—mely a hivatali mulasztásokból származtatik — illeti: Felperes azt, hogy alperes mint egyházi felügyelő az egyház követelései behajtására, és az ügyvédek ebbeli mulasztásaiért, a fennálló szabályok szerint kártérítési. kötelezettséggel tartoznék — be nem bizonyította, sőt az 1860. s 18 )3-ki (NB. s5.sz. a.) jkönyvi határozatok azt igazolják, hogy a kérdésbeni mint veszély ezett követelések behajtására s biztosítására vonatkozó intézkedéseket magok az egyházi tanácsok tették meg — melyek mellett alperest felelőség nem illeti. — Továbbá nem igazoltatott, hogy alperes az egyháztanácsok intézkedéseit meghiúsította vagy elhanyagolta volna; mert a kötelezvények felügyelősége kezdetétől I8o'0-ig törvényes eljárás végett Fáezányi ügyvédnél voltak, ki az 1860-ki tanácsülésben beszámolt. És a midőn azon gyűlésben a kötvények további eljárás eszközlésére alperesnek átadattak, — ő felügyelői tisztének megfelelt azáltal, hogy a törvényes eljárás végett ügyvédet bizott meg — mit az M s 10. állattak bizonyítanak, ugy azon körülmény is, mikép felperes nem azt vonja kétségbe, hogy Horváth K. az egyház ügyeiben eljárt, hanem azt, hogy az az egyház által lett volna megválasztva. Már pedig alperes jelen esetben az ügyvéd mulasztásáért kártérítéssel im g akkor sem tartoznék, ha Horváthot ügyvédül saját belátása szerint választotta volna is, mert felperes ezen ügyvéd ellenében kártérítést nem követelvén — a felügyelőnek az ügyvéd hanyag ellenőrzéséből származtatott kártérítési kötelezetteége minden jogalapot nélkülöz. — De ezektől el is tekintve, habár kétségtelen, hogy 93