Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 90. szám

358 taít megfizetni — a perköltség s ügyvédi dijakra nézve a táblai ítélet hhagyatván. Indokok: „Törvény által erejében fentartott ideigl. íörv. szab. 4. §. értelmében az ajándékozási jog leszármazó egyenes örökösök — illetve ai életben levő szülők által korlátolva — a 7. s 8. §§. szerint pedig azon intézkedés kétségtelen levén, hogy az örökhagyó, törvényes osztályrészre jogositott u. n. szükség örökösök létében — vagyona feléről szabad rendelke/ési joggal birjon ugyan, — vagyonának másik fele része azonban a szükség-örökösöknek jusson; — minélfogva a vagyon ezen fele,mint kötelesrész a 7. 8. §§. értelmében, sem élők közötti ajándékozási szerződések, sem halálesetre szólló intézkedések által nem csorbítható; — ebból önként s természetszerűleg folyik — hogy ajándékozások esetében, a köteles osztályrész minden esetre a vagyon azon értéke szerint számítandó, mely az ajándákozás idejében fennállott; mert ha az ellenkező állana, s megengedtetnék, hogy az, ki vagyonának felét vagy annak nagjTobb részét ajándékozások által kimerítette — a másik feléről is intézkedhessék, — az utána maradt szükségörökösök a vagyonának nem felében, hanem sok esetben annak csekélyebb részében öröködnének, — mi az idézett törvény szellemébe, és intézkedésébe ütköznek. „Ennek előrebossátásával, mi a jelen esetet illeti, — tekintve, hogy az örökhagyó által hátrahagyott hagyatéki vagyon értéke, — a közösen elfogadott leltári becsű szerint — 4437. frt 20 krt tesz, mely vagyon, mint az nem tagadtatott — az alperes részére C. sD. szerint 1875. évi márez. 31-én eszközlött ajándékozáskor már meg volt, — áz ajándékozás tárgyát képező javak értéke pedig az 1878. jun. 3. foganatosított becslés szerint — az ajándékozás idejében 2200 frtra rúgott s jelenleg is annyi értéket képvisel, — ebből folyólag azon összeg, mely felperesek törv. osztályrészének meghatározásánál számításba veendő: 6637 frt 20 krt tesz ki. „Igaz ugyan, hogy az alperes részére tett ajándékozás által, a mennyiben a 2200 frt az akkor meg volt 6637 frt 20 krt tevő vagyon értékének felét túl nem haladja, — felperesek törv. osztályrésze nem sértetett meg, s felpereseknek nem is lett volna okuk panaszra, ha a megmaradt hagyatéki vagyon egészben nekik jut, — vagy örökhagyó csak arról intézkedik, mi az ajándékozás idejében a vagyon felét meghaladta, — minthogy azonban felp. törv. osztályrésze 3318 frt 60 krt tesz — örökhagyó pedig nem az ezen felüli értékről intézkedett, hanem felpereseket csak 2000 frtban rendelvén részeltetni — hagyatéka többi részét ismét alperesnek hagyományozta, s ezáltal felp. köteles osztályrészét megsértette, alperes mint végrend, örökös ellenében, a mennyiben örökhagyó végrendelete felperesek törv. osztályrészének megcsorbitása tekintetében semmis — felperesek keresetét, a fentebbi összegben megállapítani stb. kellett. „A törv. osztályrész kimérésénél a fellépő felpereseken ^ kívül, azok két fivére számításba nem jöhetett, mert alperes ezen felperesi kérelem ellen beadott elleniratában kifogást nem tett, sőt az általa beterjesztett számitásnál is ezeket mellőzte. Mert azon további alp. ellenvetés, hogy a leltárba felvett 600 frt értékű ház számításba ne jöjjön, — szinte uem vétethetett figyelembe, mert nem igazoltatott, hogy az a végrendeletben érintett házzal nem volna azonos. — A perköltségek" stb. stb.(1879. nov. 3. — 9961. sz. a.) \ Jogeset. (Vége). A végrendelet s leszármazók nélkül elhalt örökhagyó apai ági vagyona, törvényes örökösödés utján testvéreire, illetve ezek gyermekeire száloán; s az örökhagyó elhalálozásakor az öröklött vagyon felét bírván tulajdonul, másik felét helyszíneléskor neje tulajdonául telekkönyveztetvén: az oldalági örökösök öröködési s tulajdoni jogát azon ingatlanok felére megállapítani kelL A nö — mint özvegy — ujabb házasságra lépvén, hitbérét csak mint közönséges odóságot, s mint ilyent első sorban örökhagyó férje szenemé/.yi javaiból követelheti, — melyekben épen ő örökösödvén — hitbér iránti keresete jogalappal nem bir; — az öröklött javakat kielégítési alapul csak annyiban igényelhetvén, a mennyiben a szerzeményiekböl hitbér követelése ki nem telnék. Alegfőbb ítélőszék következőleg itélt: „Mindkét alsó bíróság ítélete részben megváltoztatatván, — felperesnek örökösödési s tulajdonjoga a csépi telekj. 119. sz. háznak, udvarnak s kertnek s az 1771. sz. szőlőnek, Örökhagyó Firnigl M. nevén álló felére — megállapitatik, s alperes köteleztetik felpereseket, az emiitett ingat lanok közös birtokába, */2 rész erejéig — s a vagyonközösség megszüntetéséig — bebocsájtani. De viszont felperesek is oly hatállyal köteleztetnek alperes részére 128 frt 10 krt 15 nad alatt megfizetni, hogy ezen összeg lefizetése előtt, ők nem lesznek jogosítva, megítélt tulajdonjoguk bekebelezését eszközöltetni, s alperes csak azon összeg lefizetése után lesz, végrehajtás terhe alatt köteles felpereseket az emiitett ingatlanok közös birtokába bebocsátani. „A fentebbi ingatlanok megítélt feléből felp. Firnigl Krisztinát Margitot s Józsefet egyenként */4 — Potoczky Julit, G-yörgyöt, Máriát s Jánost pedig együttesen y4-rész fogja tulajdonjoggal illetni. Többiben felperesek keresetükkel, valamint alperes is hitbór iránti viszonkeresetével elutasítatnaks a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Indokok: „Az ági vagyon meghatározására mindkét fél által irányadóul elfogadott D. a. osztálylevél bizonyítja, hogy néhai Firnigl Mátyás hagyatékából gyermekeit egyenkint 436 pfrt értékű ingatlan vagyon illette örökrészül, s hogy a természetben megosztott hagyatéki ingatlanokból a csépi házát és az 1771. sz. szőlőt 680pfrt értékben Firnigl Mihály kapta osztályrészül, — ki is a 244 pft töbletet testvéreinek, a felpereseknek, — illetőleg jogelődjüknek készpénzzel egyenlítette ki, — kötelezvén magát ezeknek 320 forint 12 krt pp. fizetni, — a mely összegből azonban 76 frt 12 kr. az általa átvett, de imitt ági vagyonkép számba nem vett ingóságoknak képezte ertéktöbletét. „Világos tehát, hogy maga a fentemiitett ház és szőllő, az örökhagyó Firnigl Mihálynak apai öröklött vagyonát képelte, s hogy neki ezen apai ági vagyonban 244 pfrt beruházott szerzeménye volt. ,,Minthogy pedig a végrendelet sleszármazók nélkül elhalt örökhagyó Firnigl Mihálynak apai ági vagyona, törvényes öröködés utján — az id. törv. szab. 10, 11. §§-hoz képest — testvéreire, illetve ezek gyermekeire, a felperesekre száll; s minthogy a nevezett örökhagyó a csépi 119. sz. öröklött háznak s 1771. sz. szőlőnek felét birta halálakor tulajdonául, — azok másik felét a helyszíneléskor ő maga a neje, az alperes tulajdonául telekkönyveztetvén: ennélfogva felperesek örökösödési s tu-