Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 90. szám

359 lajdonjogát az érintett ingatlanok felére megállapítani s alperest — miután felperesek a közös birtok felosztásának tervét s vázrajzát elő nem terjesztették, —arra kellett kötelezni, hogy felpereseket a kérdéses ingatlanok közös birtokába bocsássa. — De mivel másrészről az örökhagyó szerzeményeiben — az ldeigl. törv. szab. 10. 14. §ij. szerint alperes hitestárs vau hivatva az örökösödésre*s mivel a kérdéses ingatlanokba beruházott szerzeménynek tekintendő fentebbi 244 pírt fele esik a megítélt birtokrészre, másik fele pedig alperes tulajdonát képező birtokrészbe van beruházva: azért felperesek is 122 pfrt (12á frt 10 kr. o. é.) alperes részére egyidejű megtéri résére kötelezendők. — A megítélt örökségben I. II. III. r. felperesek, mint az örökhagyó testvérei, fejinként — a többiek pedig mint az örökhagyó elhunyt 4-ik te-<tvéréne , P<>toczky Firnigl Erz-ébet gyermekei törzsönkint. kell, hogy részesüljenek. (Id. szab. d. §.) „Többire nézve felperesek keresetükkel eluta:-itandók Voltak, a 2-od biró-ág indokainál fogva. Nem lehetett részükre az elvont hasznokat »em megítélni, mert azok iránt összegszerüleg határozott kérelmet nem ter jesztettek elő. „Elutasítandó volt alperes is hit bér iránti viszonkeresetével, mert 6 férje halála után ujabb házasságra lépvén, hitbérét csak mint közönséges adóságot s mint ilyet első sorban örökhagyó férjének szerzeményei javaiból követelheti, — a melyekben pedig épen ő örökösödik.*) — Az öröklött javak kielégítési alapul részére csak annyiban szolgálhatnak, — a mennyiben hitbér követelése a szerzeményiekből ki nem tellenék.*' (1879. okt. 1. — 7127. sz. a.) Kereskedelemjogi döntvény. Aó árit eladója által nem igazoltatván, hogy az általa szállítóit termény minősége tekintetéből a szerződésnek elegei tett volna: a vevőnek arra fektelelt jogalapja, hogy a szállított termény a kikötött kellékeknek meg nem felelt s tgy annak átvételét megtagadni jogosítva volt, — megdöntetlenül fennállónak tekintendő. Ily helyzetben vevőnak jogában alván az ügylettől elállani, az eladónak ezenlúli szállítási készsége figyelembe nem vételhetik) — és a kapott előleg visszatartására jogczime nem tevén, annak visszafizetésére kötelezendő. Jákob Löbl et Sohn torzsai bej. czég — Pelvai Mihály gajdobrai kereskedő e. 191 frt kárösszeg és 657 frt előleg összesen 848 frt iránt a bpesti keresk. tszéknél 1878 júniusban pert indított — melynek befejeztével — a tszék 1879. apr. 21. —25684. sz. a. Ítéletével felperest elutasította és 43 frt 65 kr. perköltségben marasztalta — hasonlóan alperest is 64 frt viszonkövetelésével ; „mert felp. azon állítását, mikép az alperesileg szállított 44. m. kukoricza más minőségű volt mint az A. szerződésben kikötött — igazolni meg sem kisérlé; önmagában annak bizonyítására, azon körülmény nem szolgálván, hogy a kikötött 6 frt ár helyett alperes azt 5 frt 50 krért átengedé; miért a szerződésnek alp. részérőli nem teljesítése bizonyítva nincs. „Ezenkívül tehát csak az döntendő el, hogy alperes a felperesnek eladott 150 mázsából hátralékos 106 mázsára nézve eleget tett-e kötelezettségének ? fí) Dec. 26. ad aquis. mobil. „Hogy felperes a szerződéstől eltérőleg a megvett kukoriczát nem Torzsára, hanem Petrováczra kívánta szállitatni, igazoltatott tanukkal — s azon körülmény által, hogy hajója is Petrovác <>n volt aszálliiásidejében. — Hogy ennek folytán alperes a kakoriczáf Petrováczra szállította — tanukkal van bizonyítva. — Hogy a szállított kukoricza 106 m. volt, felperes kétségbe nem vonta s csak azon kifogással élt, mikép 15 >• mázsánál kevesebbet elfogadni nem volt köteles. „Hogy ezen 106 m. kukoricza szerződésszerű minőségű volt, s hogy ennek daczára átvétele megtagadtatott — szintén tanukkal igazoltatott. „Ezekné fogva alperes szerződésszegőnek n^ai tekintethetvén stb. „De vis/.oukövetelésével elutasítandó, m rt nz n jo gával (ker. t. 35i , hogy a el n in foj^dot árut e tehesse — nem élr, s h »gy aoban nk^dalyozv» lei vol a •A helyi viszonyok folytnu nem is állítja. Akir. tábla lö79. június 10. - 217). *z. a. he y b' nhagyta a uszék fehbbe-ett itéjtfiét; „mert fe peres nem vonta kétségbe, hogy az át la elfogadott 44 in. kukoriczát alperes mint az A szerződésben körülírt 150 m. első részletét szál itotta Torz-ára. — Ennek ellenében, bár alperes a 44 m. árából 50 krt elengedett, felperes tartozott volna bizonyitaoi, bogy ez^n 44 mázsa külön megállapodás — adásvevés — tárgyává tétetett, s hogy alperes azonkívül még 150 m. vszállitásr.i köteleztetett A. szerint; mit bizonyítani meg sem kísérelvén— elfogadandó volt, hogy alperes a 44 m. levonásával az A. kötésre márcsak 106 m. köteleztetett szállitani. „Hogy alperes az A. kötésben kitűzött idő alatt Petrováczra nagyobb mennyiségű kukoriczát szállított, a tanuk által teljesen igazolva lett; azt pedig, hogy a 106 mázsát nem tett, s hogy a kikötött kellékeknek meg nem felelt — felperes csak állítja, de nem bizonyította. — És az, hogy felperes Petrováczra való szállításra meg nem bízta volna— tanukkal van megczáfolva. — Mindezek nélfogva stb. stb. A legf. ítélőszék — mindkét alsó bir. ítéletét a felp. által adott előleg czimón követelt 657 frt 56 kr. tőkeősszegre nézve megváltoztatván — alperest abban elmarasztalta; Indokok: „Miután kétségtelen tény, hogy alperes azon kukoricza mennyiségét, melyet az A. kötés szerint szállitani tartozott, felperesnek egészben még át nem adta; és miután alperes csak akkor volna jogosítva, a kapott előlegnek még fenmaradt részét visszatartani, ha az adásvevési szerződésnek a maga részéről teljesen megfelelt s igy a kukoricza átvétele az ő (az alperes) hibáján kívül maradt el: felperes jogalapjának megdöntésére alperes mint eladó szükségkép igazolni tartozott, hogy az általa szállított kukoricza szerződésszerű volt; és hogy ekként felperes mint vevő jogosítva nem volt, annak átvételét megtagadni. „Felperes részéről az átadni kivánt kukoricza, minősége tekintetében kifogásoltatván, alperes a kukoriczát egyszerűen visszafuvaroztatta, a nélkül, — hogy mint ezt a törvény előszabja — annak a kikötésnek megfelelő minőségét szakértői szemle utján megállapította volna. — Ezt elmulasztván alperes, most az imént említett körülmény begyőzésére tanukra hivatkozik, kiknek vallomásai azonban, részint azért, mert a kellő határozottsággal nem bírnak, részint mivel egyátalán szükséges szakképzettségen nem alapulnak — bizonyítékul el nem fogadhatók. „Eszerint alp. által nem igazoltatván, a szerződésnek 90*