Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 90. szám

Budapest, 1879. péntek, decz. 5. 90. szám. Huszonegyedik évfolyam. Tartalom: Jogeset: Kötelesrész.—Jogeset: Oldalági öröködés. — kereskedelmi döntvények.— Semm. döntvény. Jogeset. A vagyon azon fele része, mely a szükség-örökösöknek jut, mint köteles rész, sem élők közötti ajándékozási szerződések, sem halálesetrei intézkedések által nem csorbítható. — Ennek folytán ajándékozások esetében, a köteles rész minden esetre a vagyon azon értéke szerint számítandó, mely az ajándékozás idejében fennállott. Csicsel Zsuzsanna Kis Mihályné és Csicsal Erzsébet Hugyik Jánosné — özvegy idősb Csicsel Pál né szül. Lipták Mária e. idősb Csicsel Pál hagyatékából 3468 frt törvényes osztályrész kiadatása iránt 1876. deczemberben pert indított, melyben hozott ítélet feloldása után ujabban 1878. okt. 18.— 8097. sz. a. A békésgyulai tszék felpereseket keresetükkel elutasította köv. indokokból: „Felperesek az A. végrendelet félretételével édes apjok után a kötelesrészt kérik kiadatni. — Miután azonban a végrendelet 2-ik pontjában jelzett ingatlanokat az örökhagyó még életében nejére — az alperesre átruházta — s igy azok hagyatékot sem képeznek; de mint. ilyenek a leltárban felvéve sem találtatnak; a hagyatéki követelések pedig, melyek a végrendelet tételekor léteztek, s most hagyatékot képeznek, a felperesek által is aláirt, tehát részükről elfogadott B. a. leltárban foglalt ingóságok becsértétékével együtt 3947 frt 20 krt tesznek: felperesek a végrendelet 3-ik pontjában nekik külön-külön hagyományozott 1000 frt, tehát összesen 2000 frttal nemcsak hogy ki nem lennének elégítve törvényes osztályrészükre nézve — mely ha felperesek csak ketten volnának örökösök 1973 frt 60 krt tenne, — hanem azt még meg is haladja. „A mennyiben pedig felperesek a haláleseti jkönyv szerint testvéreikkel Csicsel Pál s Jánossal négyen vannak örökösök, ha mindjárt a két utóbbi le is mondott további igényeiről — tekintetbe véve mégis, hogy a különben őket ilietendett osztályrészüket felperesekre át nem ruházták, — ezeket együttesen fenti hagyatékból nem fele, hanem csak negyedrész, azaz 9ü6 frt 75 kr. illethetné: sőt ha az alperesnek telek-tulajdonaként birtokában levő és Vlir. sz. jkönyv szerint 2200 frtra becsült ingatlanok is osztály alá vonatnának, — ez esetben is a leltári értékkel együtt 6147 frt 20 krt képviselő hagyaték egy negyede — 1536 frt 80 krt tenne; s igy sem lennének osztályrészükben megröviditve. „De a leltárban emiitett, az örökhagyó nevére még át nem irt, s 600 frtra becsült ház, mely nem azonos a végrendeletben kitett 1209. sz. házzal — szinte necn tartozik azon vagyonok közé, melyekből felpereseket köielesrész illetné, — mivel azon később szerzett 600 frtos ház felett, örökhagyó nem végrendelkezvén, az törvényes osztály alá esik; s a mennyiben alperes szintén csak mint hagyományos, nem pedig mint átalános örökös említetik a végrendeletben — ellenében a kérdéses házra is kiterjesztett kereset ez úton nem érvényesíthető. „ A mennyiben mindazonáltal a végrendelet 2-ik pontjában érintett ingatlanok örökhagyó életében ajándékozás utján jutottak alperes birtokába s ez okból felperesileg a keresetbe vett köteles rész kiegészítése czéloztatnék : a kereset ez irányban, nem pedig a végrendelet félretétel e végett lett volna megindítandó, mely esetben hizonyitandó lett volna (Örsz. Értek. I. R. 8. §.) hogy az örökhagyó tiszta hagyatéka, az ajándékozáskor volt érték felénél kevesebb volt. „De a végrendelet 3. pontjában tett intézkedés, különösen 2-od r. felperest illetőleg sem vonhatja maga után a félretételt, mert az ott emiitett egyik 1000 frt határozot tan 2-ik felperesnek hagyómányoztatott s igy első vonalban őt illeti — azon összeg; a mennyiben pedig gyermekei is említetnek azon pontban — annak magyarázata, hogy mennyiben illeti a kérdéses hagyomány a gyermekeket is ? nem ezen, hanem más útra fogna tartozni, Ezeknélfogva stb. stb. A kir. tábla f. év apr. 21. — 64612. sz. a.--az első bir. ítélet megváltoztatásával, kötelezte alperest a végrendeleti hagyományok beszámításával, felpereseknek fejenként 1109 frt 30 krt s 1875. jun. 8-tóli kamatait s 58 frt perköltséget megfizetni; „mert az utólag megejtett birói becsű s nem kifogásolt leltári becsű egybevetéséből nyilvánvaló, hogy az örökhagyónak ajándékozáskor volt értékét, tiszta hagyatéka felével felülmúlja, — tehát felperesek azon kivánata, hogy törvényes osztályrészük kiszabásánál, az alperesnek ajándékozott javak értéke is számításba vétessék, nem jogosult ugyan: mind a mellett, miután alperes az irányban, hogy a felperesek törv. osztályrésze kimérésénél a fellépő két gyermeken kivül, a többi kettő isszámitassék, —elleniratilag nemcsak nem tett ellenvetésedé az általa tett számitásnál is ezeket nyíltan mellőzte; miután továbbá azon alp. ellenvetés is, hogy a leltározott 600 frtos ház felperesek törv. osztályrésze kiszabásánál számításba ne vétessék, — azon oknál fogva, mivel alperes azt, hogy ez a vegrendeleletben emiitett házzal azonos nem volna, nem bizonyította, — bíróilag figyelembe nem vehető. — Ezeknélfogva, ha a hagyományozott 1000 frt az örökhagyó 4437 frt 20 kr. tiszta hagyatékához viszonyitatík. — felperesek törv. osztályrészükben, fejenként 1109 frt 40 krban megrövidítettek — alperest mint kedvezményezett végr. örököst, felperesek törv. osztály része kiegészisére (orsz ért. 7. §.) kötelezni kellett. A legfőbb ítélőszék következőlegitélt: Mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztatásával — alperes köteleztetik felpereseknek az A. a. végrendeletben foglalt hagyomáayi összegek beszámításával — fejenként 1659 frt 36 krt vegyis összesen 3318 frt 60 krt mint tekét s ennek 1875. jun. 8-tól! kielégítésig járó karnaffl^" A következő ket ünnep miatt lapunk decz. 13-án jelenik meg:. ~<M$ 90