Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 8. szám

31 készletből 250 köbölnyi lefoglaltatott — vádlott akkor az ott állomásozó katonaság lovai részére, szerződés szerinti takarmány szállító levén, Jaz e czélra tartott zabkészlett>ől történt a fenti foglalás „s mert az akkor érvényben volt polg. perrend 466. §. szerint, a katonai kincstár részére szállítandó ily tárgyak a végrehajtás alól mentesitve voltak, s igy a fenti iészlet sem volt jogérvényesen lefoglalható; „s mert az e részben kihallgatott Avedik, Hoffman s Kehi tanuk vallomásával be van bizonyítva, hogy vádlott a lefoglalt zabot nem idegenítette el, hanem a katonaság vitte el; s igy vádlott cselekménye a sikkasztás tárgyi tényálladékát nélkülözi: „mindezekhezképest volt vádlott büntetése is leszállítandó." „Végre, minthogy Magyarországon a nemesi rang nemcsak az illető adományosra, hanem utódaira nézve is oly eltörülhetlen tulajdont s egyszersmind közjogot képez, melytől ősidők óta fennálló törvényes gyakorlat szerint még fejvétel büntetés esetében sem fosztható meg senki; s minthogy ezen törv. gyakorlattal s a magyar korona egész birodalmára kiterjedő közjoggal szemben, az erdélyi részben még ideiglenesen meghagyott oszt. bünt. tkönyv emez intézkedése nem érvényesíthető: annálfogva mindkét alsó bir. Ítélet ezen részét stb. stb. (1879. jan. 14. — 10433. sz. a.) Váltójogi döntvények. A végrehajtás korlátozása vagy megszüntetése iránti keresetek hivatalból visszautasít andók, ha azok okirattal, mint írásbeli bizonyítékkal nem támogatatnak. Marz József — WolfBernát e. váltó ügyben végrehajtás korlátozása iránt a bpesti váltó tszékhez keresetet adott be, — mely 1878. okt. 31. kelt végzés által el utasitatott; mert a perr. 374. §. kellékeinek elég nem tétetett. Ez ellen Márz J. semm. panaszszal élt. Á Semmitőszék azt elvetette; „mert csak annyiban áll a semm. panaszban kiemelt azon jogszabály, hogy a szerződések egyenlő joghatálylyal köthetők szóval vagy írásban, mennyiben a törvényben meghatározott esetekben, bizonyos alakszerűség nincs különösen előszabva; „Ehhezképest tekintve, hogy a perr. 374. §-sza a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti keresetet, kizárólag csak az. Ítélet vagy bírói egyesség után kelétkezett okiratra engedi alapitatni: „az e. foly. tszék törvényszerűen járt el, midőn az ilyen bizonyítékkal nem támogatott keresetnek elfogadását megtagadta.* (1878. — decz. 4. — 24897. sz. a.) Azuj váltó-eljárás szabályai szerint igényperekben perújításnak helye nincsen. — Es ezen elv azon eljárási szabályzat életbelépte előtti törvény hatálya alatt indított alapperre is kiterjed. — Ily a törvény állal meg nem engedett perújítást kereset tehát hivatalból visszautasítható. gr. Lónyay Menyhért —Bischitz Salamon czég s gr. Lónyay Béla e. váltó végrehajtás folyamában ujitott igénykeresetet támasztott, melyet a bpesti váltó tszék 1878. aug. 19. 61592. sz. végzéssel hivatalból visszautasított, mert as uj Vált. elj. szerint igényperekben perújításnak helye nincsen. Felperes semm. panaszszal élt. A Semmitőszék azt elvetette; „mert a Váltó elj. rend. 81. §. szerint igényperben perújításnak helye nincs. „Ugyanazon rend. 84. §. pedig nem szabályozza egyedül a hatálybalépte után megindítható ujitott váltdperekbeni eljárást, hanem egyszersmind a perújítás megengedésére nézve is irányadóul szolgál. „Végül a semm. panaszban foglalt abbeli érvelés, hogy panaszttevő a perújításhoz jogot nyert volna azáltal, mivel az alappert még a korábbi törvény hatálya alatt indította meg: tarthatlan; miután az annak alapját képező azon elv, miszerint törvénynek visszaható ereje nincs, csak az anyagi törvények tekintetében bir rendszerinti jogosultsággal, míg ellenben az eljárást szabálytzó törvény, mennyiben átmenetileg világosan más nem rendeltetik, a hatáíybaíépte után megindított mindennemű perekre kizárólagos alkalmazást nyer. „Ezekből következőleg az e. f. bíróság a panasztevőnek a törvény által meg nem engedett esetben benyújtott perujitási keresetét, a perr. 313. §. hasonlóságánál fogva és hivatalból helyesen utasította vissza." (Ij78. decz. 10. — 24072. sz. al) Az 1&52. sept. 1. kell hadügyministeri rendelet csak a váltóperekbeni eljárást szabályozván, s ahhoz a végrehajtási jog megszüntetése iránti keresetek nem tartozván, az ily ügyekben használt felebbezés határideje nem azon rendelet, hanem a polg. törvénykezési szabályok szerint határozandó meg. Bódi István fehértemplomi lakos — Henkel és Löwi bécsi czég e. 225 frt váltókövetelés erejéig elrendelt 3-ad fokú végrehajtási jog megszüntetése iránt 1876. deczeinberben a fehértemplomi tszékhez keresetet adott be, mely szóbelileg letárgyaltatván — a tszék 1877. aug. 27. hozott végzésével a kereseti kérelemnek helyt adott s alperes végrehajtási jogát kifizetés folytán megszűntnek kimondotta — a perköltséget kölcsönösen megszüntetvén; mert jelen alperes daczára, hogy a tárgyalási végzést idejében megkapta, a tárgyalásra meg nem jelent. — Felperes azon másik kérelme iránt, hogy a kiutalási végzésben megállapított 14 frt psrköltség ki általi viselése felett is határozat hozatassék, — határozni nem lehetett, mivel végrehajtató fél ezen költségre nézve végrehajtást még nem kért, — tehát arra nézve az 1836. jun. 22. — 145. sz. a. kelt udvari rendelet 2. p. értelmében a végrehajtás megszüntetése még kimondható nem volt. Felperes felfolyamodással,illetve semm. panaszszal élt. A bpesti kir. tábla 1878. sept. 17. — 3261. sz. a. hivatalból visszautasította a semrn. panaszt; mert az az 1877. okt. 12-én kézbesített fentebbi végzés ellen^ azon évi október 22-én — az 1852. sept. l-jén kibocsátott hadügyministeri rendelet 12. §. e. pontja szerint már elkésve adatott be." • :,,.:. A legf. ítélőszék — : ~ „Tekintse, hogy az 1852. sept. 1. kelt hadügy ministeri rendelet csak a váltó perekben követendő eljárást szabályozza, a jelen per pedig" nem váltóper — minélfogva nem ama rendelet, hanem az átal. tkezési rendtartás jön alkalmazásba; melyszerint a visszautasttott felebbezés kellő időben adatott be; 8*