Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 89. szám

354 létével a tszék ítéletét mégváltoztatta és alperest 469 frt 91 kr. s 1875. május 1-tőli kamataiban elmarasztalta — melyből özv. Kirchner Jánosnót, Hufuageluót s ifj. Firnigl Jánost egyenkint l/4 — a többit */t< illetendi — egyébb követelésükkel felperesek el utasitatván — következő indokolással: „Jelen per alapjául csak a D. a. osztálylevél szolgálván, a néhai Firnigl Mikály örökhagyóra háromlott ági vagyont csak az képezheti, mi e czimen azon osztálylevél alapján r«. á szállott. Nem tekinthetők tehát öröklött ági vagyonnak a csépi 77. 78. 165. sz. telekk. ingatlanok, mert ezek a D. osztálylevél tárgyát nem képezók, sőt a 2 s 3 NB. adásvevési szerződések szerint a házasság nlatt szereztetvén közszerzemény természetével bírnak s igy hitestár-i öröklés tárgyát, képezik. „Ugyanily minőségűek a csépi 1 i'•). ez. telekjbeni ingatlanok is, mert ha a 2114 számura bizony itatnék is, hogy ezen szőlÓ a D. alattiban 6. 7. alatt felsoroltakkal azonos: azt nem örökhagyó F. Mihály, hanem osztályos leánytestvérei Erzsébet Krisztina s Margit vették át osztályrészül: s igy F. Mihályra szárma '.ott vagyont nem képezhet, — a 10170. az. ingatlan pedig 1873. év apr. 17-én jutván adás ve vés utján örökhagyó s nejének birtokába — szinte közszerzeménynek tekintendő. „Ezen ingatlanok s haszonvételeik megitélésére irányzott keresetükkel tehát felperesek fenti okokból elutasitandók. Áttér ve az örökhagyóra szállott ági vagyon megállapiiásnra — kétséget nem szenved ugyan, hogy a D. ötíztály szerint F. Mihály átvette a csépi 119. sz. telekk. 330,-332. s 1771. sz. ingatlanokat, — de mintán ugyanannák tnnuságaként az osztály akkép történt, hogy mfndegyik részre 487. frt 53 kr. pp. állapitatott meg s ennek kielégítéséül mindegyik osztályos testvér ingó- s 'ingatlan vagyont vett át, — örökhagyó F. Mihály pedig — minthogy a fent elősorolt ingatlanok s az átvett ingók értéke osztályrészét 320 fr; 12 krral meghaladta, — ezen különbözetet testvéreinek kifizette, s igy a néhai Firu;gl Mátyás után F. Mihályra szállott, örökséget csakis ezen 457 frt 53 kr. pp. (511 írt 91 kr. (o. é.) képezheti; miért is íenti ingatlanok természetbeni kiadásának helye nincsen. „Ezen összegekből azonban levonandó az özvegynek, a per során érvényesített törv. hítbére : 40 frt pp. (42. frt o. é.) ugy a néhai férjére szállott s özvegyi öröködés czimén alperest illető ingók ériéke. De miután alperes elleniratában, utóbbiakra igényét nemcsak nem érvényesitette, sőt határozottan kijelentette, hogy azon 487 frt 53 krból csak hitbérét kívánja levonatni — az ingók értéke részére megállapít ható nem volt. ,E'Zeriut levonván az 511 frt 91 kr. ági öröklött vagyonból a A2 fit hitbért, marad alperes által (Ideigl. törv. >zab. I. R. 11. £.) visszafizetendő 46!) frt 91 kr. és ennek alperesnö ujabb ferjezésetőli (1875. máj. 4-tőli) kamatja ; inert az ezt megelőző időre a haszonélvezet az Özvegyet illeti.*£ (Yóge kör.) r Vá'tó-kereskedelcmjogi döntvények. A petfiiilfs' gben maga felperes, s nem az, kire kereseti követeléséi engedmény utján átruházta, levén marasztalva: ezen engedmény magában véve nem képez jogalapot arra, hogy az engedményező elteneben megítélt perköltségek behajlása iránt az engedményes e. végrehajtás rendeltethessek. Ifj. Grubi ÉrnŐ pesti alkusz — Kohner Henrik pesti czég e. 422 frt alkuszáij iránt abpesti keresk. tszknél perelvén, — 1879. febr. 21. kelt 11794. sz. ítélet szerint felperes keresetével elutasitatott és 50 frt perköltségben marasztaltatott — az alperesileg leteendő főeskü. feltétele alatt Azonban alperes az eskü letételét elmulasztotta. Ennek folytán igazolással élvén — az eskü letételi mulasztása igazoltnak mondatott ki, — a tszék 1879. május 23. — 37208. sz. v. végzésével. Azonban felperes ezt megelőzőleg még áprilisban 222 frt fizetés helyett alperes elleni követelését Birach Benedek pesti ügyvédre átruházta, illetőleg engedményezte — mit a tszék tudomásul vett. Alperes 1879. június 10-ón az esküt letette. Kohner Henrik czég most mint pernyertes alperes Barrach Benedek mint Grubi E. jogutóda e, az itéletileg megállapított 50 frt stb, költség erejéig kielógetési végrehajtást kérvényezett. A bpeBti keresk. tszék f. év aug. 30. —59082. sz. végzésével — a fent idézett 11791. sz. a. jogérvóayes ítélet alapján Barrach B. mint Grubi jogutódja e. azt elrendelte. Ezt foglalással foganatosított is. Barrach B. semm. panaszszal élt, melyben alaposan kifejtette, mikép ő Grubinak csak engedményese, de nem jogutódja,-- miután csak bizonyos követelés iránti jogot vett át, de semmi kötelezettséget sem válalt magára, — és Grubival egy jogi személynek épen nem tekinthető. Egészen más lenne, ha a pert Kohner ellen ő indította volna — mi azonban nem történt. Es Grubi által indított perben hozott ítélet a költségekben nem őtet — Barrachot — hanem egyenesen csak Grubit marasztalta. A Semmitőszék a tszék végzését — az 50 frt perköltségre vonatkozólag — következményeivel együtt megsemmisítette; (297. §. 18. p.) ,.mert az 50 frt perköltség fizetésére az ítéletben nem a panaszló,. hanem ifj. Grubi Ernő van kötelezve,—ennek engedménye pedig, magában véve nem képez jogi alap:>t arra, hogy panaszló ellenében, a megítélt költségek behajtása iránt végrehajtás rendeltessék stb. stb. (1879. okt. 28. — 19933. sz. a.) A telepitett váltón telepeskép a váltóbirtokos levén megnevelve, — önmagánál pedig a váltónak fizetés végetti bemutatása, — ugy az óvás felvétele is nem szükségeltetvén: ezek elmulasztása miatt a késedelmes váltóadós, a kamatfizetés terhétől fel nem mentethetik. Prosznitz Mihály fiai czég — özv. Kriszhaber Lipót né úgyis mint kisk. gyermekei gyámja, továbbá Krieshaber Júlia és Kr. Czeczil mint Krieshaber Lipót örökösei e. 254 frt 69 kr. váltóösszeg megfizetésére a szegedi tszék mint váltó bíróság előtt 1878. októberben pert indított, melyben a sommás végzés e. kifogások adatván be, az ezek feletti tárgyalás befejeztével — a tszék 1878. decz. 27. — 27799. sz. a. hatályon kivül helyezte a sommás végzést a kereseti tőkére nézve, — mert felperes annak időközbeni törlesztését tárgyalásnál beismerte; ellenben a különböző törlesztési időkhöz képest alpereseket örökségük erejéig a kamatok s a perköltség fizetésére kötelezte. „Mert a váltó fizetési határidő 1878. július 21-én lejárván, felperes váltóbirtokost a lejárattóli kamatok megilletik (Váltó törv. 50. §. 1. p.) — habár a váltó ova\ tolva nem is volt; mert a telepes egyszersmind a váltó