Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 87. szám

346 De teljesitheti-e ezen utólagos rectificatió ugyanazon codificationális szolgálatot,. mint az irányelvek előzetes tisztázáa s megállapítása ? — Ugy hisszük, szakértők eziránt kétségben nem lehetnek. Azt nem lehet feltételeznünk, hogy a polg. tkönyv oodificatorai, pure et simple a szász codex lefordításával lettek volná megbízva; hinnünk kell, mikép nem voltak felhatalmazva jogéletünkből tabula rását csinálni, — hanem utasitottak azon jeles -codex szabályait, hazai jogviszonyaink keretében alkalmazni — sajátságos jogállapotainak, és a "nép vérébe átment, a nemzeti culturát vissza-tükrödző jognézetek megmentésével.. Ennek íplytá'n pedig, nagyónis valószínű, hogy az elvi egyöntetűség megingatva, vagy épen kizárva lesz, — míután a különböző codificátorok, jogállapotaink s viszonyaikról különböző eszmékkel s nézetekkel bírhatván — azokra, az idegen jogot különböző alakban s eltérő elvek szerint alkalmazandják. Ha már most, az egyes részek ellentétes elvei rectficáltatnak, —-" mi történik azon munkával, mely azokra Teít fektetve, '.. A- azon codex-részszel, mely a s/erző saját /elfogása 'szerint azok alapján dolgoztatott ki ? Lehet-e özén munkát megtartani, ha a rectiíicátió utján elvei, kiindulási pontjai változást szenvednek ? Ha ezen reetificáö^^Qn^blyíin vetetik, s nem szöntjkozik'hölmi apróságokra SfDiölÍKea dolgokra—=nem bizóh'yős-e jóformán, mikép a cöclexjjgyes. Vészeit ujrá átdolgozni kell ? :. C.. A. jogi egyöntetűség, az összhaugzás még akkor is nagyőri kétséges leend — mert a. toldozott — foltozott ^ijvekben azt előállítani majdnem, lehetetlen. oj\t í^iudezen hajo\ s. aggályok el távolitathatnak, ha az irányelvek előzetesen, megállapítatuakj és a jogi mű azok szj^cirít s azok alapján dolgoztatik ki. - És a~mi fő "— egy. alapos codtxhez, ily úton hamarább is hozzájuthattunk volna. Nem. lett volna szükség az elvi yectificátióra, az egyes részek átdolgozására, vagy kijavítására — mi természetesen nem-csekély időt vehet igénybe, — és a törvényhozás is könnyebben, hamarabb Vé^özlietné egy oly codex tárgyalását á revideálását, mely elvei egyöntetűsége folytán, egy teljesen öszhangzatos művet képez. ' Hogy azonban igazságosak legyünk, — még megjegyezük, mikép ezen, a korszinvonalán legtávolabbról sem álló codificationális eljárás, épen nem képezi jelenlegi, nagy képzettségű és ritka tudományú ígazságügyérünk találmányát. Az az előbbi ministcriumokból keletkezett, — azokból, melyek a codiíieationális munkálatokban — mint évek. előtt annyiszor kiemeltük és ostoro. tuk — a teljes rendszertelenséget alakították rendszerré; s a tudomány lábbal tapodásával oly műveket hoztak létre, melyekben az élvi disharmonia a fő elv s irányzat _. Csakhogy ezen traditióval már egyszer szakítani kelleáe, — különben bármint jádzuk is a nagy hatalmat, culturállammá nem fejlődhetünk, a nyugot európai államoksorábanem emelkedhetünk s nemzeti jövőnket is alig biztositandhatjuk. Váltójogi esetek. Alperes mint váltóadós elfogadói aláírását nem tagadván kifejezetten, hanemcsak a váltó valódiságát — ezen kifejezés nélkülözi a kellő határozottságot — és azért az elmaraszlalás kimondandó. s Botár A. — Fodorán J. e. 42 frt váltó tartozás fizetésére a tordai tsz ék előtt keresetet támasztván, a kifogások feletti tárgyalás után — — a ts-zék f. év márcz. 4. — 823. sz. a. katályon-kivül helyezte a sommás végzést, ba alperes leteszi a főesküt, hogy a kereseti váltót alá nem irta, azt el nem fogadta; „mert felperes követelését az 1878. május 21. Toroczkón alperes által kiállított s elfogadott 42 frtos váltóra állapítja, — alperes azonban ugy a kifogásokban, mint válasziratában annak létrejöttét tagadja, sőt állítja, hogy azt alá nem irta, s el nem fogadta — mire főeskitjét ajánlja — mibe felperes megnyugszik — minélfogva stb. stb. - • A marosvásárhelyi kir. tábla f. év június 29. -- 783. sz. a. az első bírósági ítéletet megváltoztatta akkép, hogy felperes keresetével feltétlenül elutasitatik; „mert alperes a váltó valódiságát határozottan megtagadta, s felperesnek erre vonatkozó azon kifogása, hogy abban nem foglaltatik a váltó aláírás megtagadása — nem vehető figyelembe, — mert az okmány valódiságának megtagadása épen az aláírás valódiságának megtagadását foglalja magában — mi a perrend 171. §-nak felírásából: „Az okirat valódiságának bizonyítása" — is eléggé kitűnik; de egyéb érteleme ennek nem is lehet; mert annak azt az értelmet adni, hogy a tagadás csak az eredeti felmutatásáig bírhat hatállyal, s hogy az eredeti váltó felmutatása által, annak valódisága is bizonyítva van — a jogi fogalmak szerint nem lehet. „Miután tehát a váltó valódisága megtagadtatott s felperes azt annak rendjén nem bizonyította stb. stb. A legf. ítélőszék következőleg ítélt: „A kir. tábla ítéletének megváltoztatásával, az első bírósági hagyatik helyben, azzal a hozzáadással: hogy alperes az esetben, ha felperes a főesküt leteszi, tartozik alperes jelen felebbezési 5 frt 65 kr. költséget is megfizetni; „mert a kifogásaiban alperes nem tagadta kifejezetten saját elfogadói aláírását, hanem tagadta atalában a váltó valódiságát, mely kifejezés azért nélkülü/. i a kellő határozottságot, mivel a váltón az ő elfogadói aláírásán kívül, egyéb váltó nyilatkozat is fordul elő — ennélfogva alperes feltétlenül lett volna marasztalandó, — de minthogy felperes az első bir. ítéletben belenyugodott, csakis ezt lehetett hhagyni. " (1879. nov. 3. — 826. sz. a. ) ". A végrehajtást szenvedett által kijelölt, állítólag őt tulajdonjogilag illető^ de egy harmadik birtokában létező ingóságok, csak a birtokos beleegyezésével foglalhatók le. Ennek ellenmondása esetében azokat végrehajtató csak külön per útján követelheti. Faragó Károly — Salamon Zsigmond' ellen 50 frt váltótartozás erejéig a kecskeméti ts zé k né l biztositást eszközöltetett, melyet annak kiküldöttje akkép foganatosított, hogy Máié László lákásán levő, állítólag alperest illető bizonyos ingóságokat foglalta le. A j bíróság f. év május 21. — 5238. sz. végzésével ezen egész eljárást hatálytalannak mondotta ki. Felperes semm. panaszszal élt. A Semmitőszék azt elvetette; „mert habár végreh. szenvedő fél maga jelelt ki foglalás alá oly tárgyakat, melyek állítólag az ő tulajdonát képezik, és egy harmadik birtokában találtatnak; e tárgyak azonban e harmadik személy lakásán, csakazilleiő birtokos beleegyezése mellett lettek~volna lefoglalhatók.