Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 87. szám

347 „Tekintve azonban, hogy az állítólagos tulajdon < tagadtatott, és a tárgyak lefoglalását a birtokos meg nem engedte: a végrehajtató azokat csak külön per utján követelhetné." (1874. sept. 24. — 12312. sz. a.) Ha bebizonyitatnék, mikép az óvásról való lemondást tartalmazó nyilatkozat, a váltó hátlapján, a kibocsátó névaláírása fölébe utólag íratott, — az óvás elengedettnek nem tekintethetnék', mi azonbkn nem forog fenn, ha a kibocsátó nem képes igazolni, hogy név aláírása a váltó hátlapjára üresen vezettetett. Az ,Első Kassai gőzmalom szesz és sajtó élesztő gyár részvény-társulat — Kürcz Samu és Gransel J. és társa ellen 220 frt váltótartozás iránt 1879. márcziusban akassai t szék mint váltóbiróság előtt pert indított a tszék 1879. apr. 25. — 5048. sz, a. Ítélettel alpereseket a keresetben s jan. 24-tőli kamataiban és 28 frt perköltségben egyetemleges kötelezettséggel elmarasztalta köv. indokolással: A 2 od r. alperes nem tagadja, hogy a kereseti váltót forgatói aláírásával ellátta, — hanem azt állítja, hogy akkor azon forgatmány kitöltve nem volt, s utólagos kitöltésekor, az abban előforduló: „Ohne Protest" kitétel tudta uélktil lett bevezetve. És ezt azzal kívánja igazolni, hogy a forgatmány nem sajátkezű irása, részint a 2. sz. a. sürgöny s 7. sz. a. felhívott tanuk vallomásával. — A fenti állításai azonban nem igazoltak. Mert azon felperesileg is beismert tény, hogy azon forgatmány nem ezen alperes sajátkezű irása — annak utólagos s megállapodás elleni kitöltését nem igazolja. — Mert a távsürgönyböl arra biztos következtetést vonni nem lehet; a tanuk kihallgatása pedig elrendelhető nem volt, mert elkésve a viszon válásában, ajánltatott. (Y.--Elj. 23. §.) „Minthogy pedig a 27. 42. §§. szerint^ ha valamelyik előző az óvást — ezen kifejezéssel: „Óvás nélkülu elengedte, — a váltóbirtokos ezen előző ellenében a viszkereset fentartása végett, óvással élni nem tartozik; minthogy továbbá a kereseti váltónak, felperesre mint rendelvény esre történt átruházása, felperes kereseti jogának érvényesithetésére akadályul nem szolgálhat; s minthogy 1- ső r. alperes meg nem jelent: ezeknélfogva mindkét alperes elmarasztalandó volt. A kir. tábla 1879. június 5. — 2057. sz. a. az első bir. ítéletet 1-ső r. alperesre nézve érintetlenül — 2- od rendűt illetőleg pedig indokaiból s még azért is hhagyta: „mert a váltó tartalma szerint felperes intézvényes levén, — a váltó hátára vezetett, alperes mint kibocsátó kétségbe nem vont aláírásával ellátott nyilatkozat forgatmánynak nem tekinthető; és mert alperes azt, hogy az óvásnak azon nyilatkozatban kitüntetett elengedése megállapodás ellenére íratott be, — bizonyítani tartozott azért: mert ő mint a más rendeletére szóló váltó kibocsátója, annak forgatására jogosítva nem levén, — ebből foTyólag a minőséget, melyben nevét a váltó hátára irta — kimutatni, és hogy ez aláírás, nem a váltó hátán olvasható záradékban foglalt czélból történt, — igazolni — Ő köteles." A legfőbb ítélőszék a kir. tábla Ítéletét helybenhagyta. Indokok: Jelen perben az eldöntés tárgyát az ké_.pezi: bizonyitva van-e felperes részéről, hogy felebbező alperes mint váltó kibocsátó az óvást elengedte. „Ezen elengedés bizonyítottnak veendő, a váltó hát^ lapján szemlélhető, s alperesnek aláírásával ellátott, ily elengedést tartalmazó nyilatkozata által. „Alperes részéről tagadtatik, hogy eme nyilatkozatot tartalmazó szöveg, az ő beleegyezésével vezettetett a váltóra. ,Ezen védekezése azonban elfogadható nem volt mert habár kétséget nem szenved, hogy a váltó törv. 93. §-ban foglalt jogszabály jelen esetben nem alkalmazható azért, mert ezen §. csak az egyes váltó nyilatkozatoknak a váltóban foglalt, s annak lényeges kellékét képező tartalmának utólagos kitöltése esetére vonatkozik, — amely eset itt nyilván fenn nem forg; és igy, ha bizonyitva volna, hogy az óvásról való lemondást tartalmazó nyilatkozat utólag íratott alperesnek névaláírása fölébe, — az óvás elengedésének bizonyítékául nem szolgálhatna; alperes azonban ép°n azon döntő körülményt, hogy névaláírása a váltó hátlapjára üresen vezettetett, s hogy eszerint az óvás elengedését tartalmazó nyilatkozat nem tőle származik, — perrendszerüen nem bizonyította. „Alperes tehát mint váltó kibocsátó helyesen lett marasztalva." (1879. okt. 6. — 733. sz. a.) Az adós jogérvényes marasztalása után, a hitelező nem kötelezhető arra, hogy annak lefoglalt fizetésén kívül más vagyona is levén, a fizet jsbőli kielégítésére egy évnél hosszabb ideig várakozzék s azt apró havi részlettörlesztésekben fogadja el. Müller D. — Benedik József hivatalnok ellen 360 frt váltótartozás erejéig marasztaló ítéletet s végrehajtási végzést nyervén, fizetésének 300 frton túli részét lefoglaltatta — később azonban más vagyont is fedezvéu fel, arra nézve folytatólagos végrehajtást kérelmezett. A bpesti váltó tszék f. év aug. 14. — 60441. sz. a. végzésével annak helyt nem adott; mert az alperesi 1400 frt fizetés 500 frton felüli részének lefoglalása által, a felperesi követelés annálinkább fedezettnek tekintendő, mivel a pénztári bizonyitváonyal igazoltatik, mikép felperesnek az alperes visszatartott fizetéséből kielégítését csupán a ,Haza' bank 150 frt követelése előzi meg.s mert felperes a lefoglalt fizetést 3 éven keresztül maga elégséges fedezettnek tekintette; és arra nézve, hogy ezen alap miért volna kevesb biztosítéknak tekintendő ép akkor, midőn a fizetés sorrendje felperesre kerül, — semmi nyomós okot fel nem hozott. Eszerint a váltó Elj. 67. §. l.p. esete igazolva nem levén" stb. stb. Felperes semm. panaszára — ASemmitőszék a neheztelt végzést megsemmisítette ; „mert felperesnek joga levén marasztalt adósától, azonnali kielégítést követelni, — nem kötelezhető arra, hogy adósának más vagyona fennlétében a kielégítésre egy évnél hosszabb ideig várakozzék s azt apró havi részlet törlesztésekben fogadja el, — azon eshetőségtől egészen eltekintve, hogy alperes tiszti fizetése időközben meg is szünhetik, s ennek következtében felperesnek abbóli kielégítése teljesen lehetetlenné válhatik." (1879. okt. 21. — 20447. sz. a.) Senimitószéki döntvények. Az elhalt ügyvéd iratai s értékeinek leltár melletti zár alá vétele, nem az Ügyvédi knmara, hanem a bíróság hatáskörébe tartozik s mindenkor ez által eszközöltetik — és pedig a 87*