Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 87. szám

Budapest, 1879. kedd, nov. 25. 87. szám. Huszonegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartatom: Magánjogi codificatió. — Váltójogi esetek. — Semm. döntvények. A magánjogi codiflcatiónk jelen állása. Már a magyar igazságügyi ministerium első évében tétettek lépések, részben némi munkálatok is, egy magyar magánjogi codex készítésére. A szükség reá kétségtelenül égető volt. Miután az 1848-ki törvényhozás, nagyobb sietséggel mint komoly megfontolással és alapossággal, a régi magyar jogrendszer alapjait lerontotta; s később az osztrák polg. törvénykönyvet, mely azt pótolta, puszta hazafiúi lelkesedésből botorul száműztük: úgyszólván nem maradt jogszabály, mely magánjogi viszonyaink alakulásában és rendezésében, kiindulási pontul és zsinórmértékül szolgálhata. Ennek előrelátása késztetett bennünket arra, hogy annak idejében, az irodalom terén, az osztrák törvények eliminálásának meggátlására, tnindent el kövessünk. Nem sikerült, 8 a leghátrányosabb; a jogbiztosságot majdnem megsemmisítő következmények, melyeket jogéletünkben folyvást érezünk, el nem maradhattak. Ez volt oka, miért a szakférfiak nagy része 1867-ben polgárjogi codex alkotását sürgette — mielőtt a perrend codificáltatnék. Ezekhez csatlakoztunk mi is, azon módosítással, hogy haladék nélkül a törvénykezés leégetőbb bajai orvosoltassanak — mi egy rendszeres perrend codexét nem szükségelte volna. — A codificatió azonban — szerencsétlenségre — tudatlan, tapasztalatlan kezek közé került; a perrend codexe a polgári codex előtt életbeléptettetett — s az égető bajok azért távolról sem orvosoltattak. És most már 12 év folyt le. nyomorúságosan tengődő jogéletünkben — és magánjogi codexxel még mindig nem birunk; és kilátásunk lehet reá, mikép a második évtized is lefolyik nélküle. Mert mily stádiumban van ezen codificátió ? A kormányhoz igen közel álló legtekintélyesebb német politikai lapunk *) imént közölte, mikép az igazságügyi ministeriumbau értekezlet tartatott, a magánjogi codificatió tárgyában, — a modus procedendi megállapítása végett; és pedig részint arranézve, hogy a különböző szakférfiak által készített egyes részekben a nyelvezeti öszhangzás előállitassék, részint hogy azokban az elvi egyöntetűség létesitessék, az elvi ellentétek s összeütközések eltávolítása által. Az utóbbi dolog nagyon feltűnő s meglepő — s nem tartóztathatjuk vissza fájdalmas sajnálkozásunk kifejezését a felett, hogy a XIX. század vége felé, ily primitív codificationális eljárás követtetik. A magánjogi codexnek — mint mondják — már három része: a dologi, kötelmi és örökjogról — készen van —és csak most akarják tisztázni, illetőleg összhangzásba hozni azon elveket, melyekre azok fektetendők! *) A „P.-Lloyd — november 21-ki számában. Az alapelvek megállapítása, és azok alapján a codex egész vázlatának előzetes elkészítése, minden codexnél, de mindenekfelett a magánjogi törvénykönyvben, a legelső, mindenekelőtt alkalmazásba veendő feladatot képezi. Ennek szükségességét maga a józan ész eléggé kitünteti, — úgyhogy szakértők körében, annak vitatása helyt sem foghat. Hivatkozhatnánk e részben a tudomány s európai codificatió intelmeire, szabályaira, 8 tényleges adataira; de mit használüánk ezzel — hiszen mai törvényhozásunk tőzsdéjén, a tudomány értékpapírjai, nagyon is alacsony árral jegyeztetnek. Csak azt mondjuk tehát — mit senki sem czáfolhat meg — mikép az I. Napóleon nagyszerű codifícáti ójától kezdve mai napig — a legutolsó osztrák ebbeli műveletig, nem fordult elő még eset, melyben egy uj magánjogi codexet munkába vettek volna, — mielőtt az alapelveket tüzetesen megállapították. Még akkor sem mellőztetett ez, midőn receptióróf volt szó ; még akkor is előzetes megvitatás tárgyává tétetett az, hogy a recipiálás mily elvek szerint történjék, s a sajátságos államviszonyok követelményeinek megfelelóleg, mily eltérések állitassanak fel. E részben is tehát mienk lesz az eredetiség és experimentálás dicsősége; mint a polgárjogi perrendnél és a birói szervezésnél, ugy itt is, mi fogunk egy uj codificationális utat feltalálni, melyhez hasonló sehol sincs, — s melynek keserű gyümölcseit majd a nép fogja élvezhetni, — a jogbiztosság ujabb veszélyeiben. Mert a jogbiztosságot mi sem veszélyezteti annyira, mint oly törvénykönyv, mely nem rendszeresen alkottatott — mi okvetlenül fenforog, midőn az többek által, az alap kiindulási pontok előleges tisztárahozatala nélkül készítetik; s így szükségkép elvi ellentétekkel árasztatik el. E sorok irója, évek előtt, a codificationális eljárás ezen részére nézve, legjobb szándékú kérdést koczkáztatott az igazságügyérnél, és röviden — in summis apicibus — érintette az eljárás vázlatát, melyet a mai tudomány igényeinek megfeíelőleg, törvényhozásunknak követni kellene. A minister azt feleié: hogy arra nincs szükség — ő a megbízott szakférfiaknak utasításul azt adván, hogy az uj száz codexet kövessék — mi által az alapelvek előzetes megvitatásának s megállapításának szükségessége teljesen elesik. Mi nem irunk ehhez commentárt, s nem vonjuk le abból a következményeket, a codificátió sikerére, s alapos vagy alaptalan miaőségére; de az már is bebizonyult, mikép az igazságügyi ministerium ebbeli eljárása correct nem volt, — miután szükségesnek találtatott, utólagosan, midőn a codex nagyobb része már elkészült — az egyes részek elvi ellentéteinek s különbözeteinek tisztázása s kiegyenlítése. 87