Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 8. szám

30 Mindenekfelett azonban legfőbb s leglényegesb ok a kinevezési rendszerben rejlik, mely mindjárt 1867-ben inaugurál tátott, s azóta, nem nagy szánm kivételekkel rendszeresen cultiváltatik — a pajtáskodás, handbillétek, vi.-itkártyák elliirhedett kinevezési rendszerében. Ennek s nem a szaktanácsok rendszerének tulajdonitandó, hogy bizonyos birák, ha valamely tanácsba beosztatnak, terra incognita előtt állnak — mert maga a jogtudomány terra incognita előttük. Aunak az, hogy a legfelsőbb fórumra emeltetvén, gyámoltalanul állnak uj nehéz hivatásuk előtt*) s alig ismerik ki abban magokat; — miért nem egyet máshol nem is tudnak alkalmazni, mint a bűnvádi tanácsokban, melyek bizonyos helyen: Btrafcoloniának gúnyoltatnak. — Nem a szaktanácsok által állitólag kifejtett egyoldalúság okozza ezt, hanem a minden oldaluság nélkülisége (sit venia verbo) illetőleg a szakképzettség hiánya. Ennek rovására esik, mi kép számos bírónak — a legfelsőbb fórumon is —csak sommás ügyek, válósbecsületsértési perek s hasonló apróságok osztatnak — miután egyebek nem is osztathatnak. — Különben ily rideg megkülönböztetés a valóságnak egészen nem is felel meg, minthogy az elnökség bölcs intézkedése folytán, ily apró- , ságok, mintegy könnyitésül a nagy perek mellé — kitűnőbb biráinknak is adatnak ki — csakhogy megforditva nem szokott történni. A mi a nyári fériákat illeti — az igaz, mik ép azokkal nagy zavarok vannak kapcsolatban — de ez ismét nem a szaktanács-rendszernek kifolyása, hanem azon félszegségnek, hogy mig Európa minden államában, egy két nyári hónap alatt az egész — egyes biróságon kivüli — törvénykezésre nézve általános moratórium tartattk, addig nálunk a hat heti vándorló feriális rendszer alkalmaztatik — mi a felsőbb igazságszolgáltatási állapotokat teljesen felforgatja. Ez a mi jogszaki bajaink legfőbb forrása. És szilárd, változhatlan meggyőződésünk, mikép azokon segitvenem lehetend, mig a kinevezési rendszer meg nem változtattatik, s eddigi kinövései bármi módon el nem távolitatnak. A szaktanácsok intézményét ezekért legtávolabbról sem lehet felelőssé tenni. Nem okoz az legkevésbé sem szellemi tespedést, egyoldalúságot vagy oly intimitást, mely az eszmecserét, vitatkozást, szakversenyt lehetlenné tenné. Tanúság erre a legf. ítélőszék Il ik tanácsa — — mely csekély változtatással rendesen ugyanazon bírák ból alakul — és, mégis oly vitatkozások szintere, mikép ott a szótöbbséggel! határozatok sokszor előfordulnak, — sót nem egy eset van, melyben ugyanazon ügyrészletes kérdései felett három-négy szavazás is történik. De nem folytatjuk tovább a fórum mystériumainak leleplezését. Igazuk van bizonyos uraknak,**) hogy nem szeretnek azokkal foglalkozni — mert nem bírnak a balitéletekkel, s a hatalom kényesebb természetű hibáival szembeszálni. Igazuk van, mert ez nem kellemes foglalkozás — de akkor a gyanúsításokkal, s téves eszmék terjesztésével is fel kellene hagyniok. *) Mint a „Lloyd" juristája mondja. **) p. o. a „Lloyd" érdemdús szerkesztőjének. Büntető jogeset. Schopf Adolf erdélyi ügyvéd ellen. (Vége.) A legfőbb ítélőszék következőleg itélt: „Vádlott a gr. Haller F. kárára 20739 frt 823/B kr. értékű úrbéri kötvények s készpénz visszatartása által elkövetett csalás, illetve sikkasztás — ugy Zsyk K. őröséi kárára elkövetett sikkasztás vádja s következményei alól felmentetik s büntetése a vizsgálati fogság beszámításával 5 és x/% évi börtönbüntetésre leszállitatik — gr. Haller s Zeyk Kr. örrőkösei kártalanítási keresetükkel polg. perútra utasitataak. Végre az alsó bir. ítéletek azon része, melyei nemesi rangja elvesztésére ítéltetett — hivatalból hatályon kivül helyeztetik. — Ennyiben mindkét ítélet megváltoztattatik — egyebekben a kir. tábla ítélete hhagyatik indokaiból. — Indokok: „Tekintve, hogy gr. Haller F. az 1866. nov. 15-ki kölcsönös egyességben Schopf Adolf mint törvényes meghatalmazottját bizta meg az úrbéri kötvények s kobozványi pénzek kieszkőzlésével s utalványoztatásával, — ezek felvételét pedig nem tartotta fenn magának ; „s tekintve, hogy ugyanazon egyesség 2. pontjában gr. Haller nem azt mondja: hogy a majdan kiutalványozandott készpénzből 2000 frtot s a kötvények hason felét Schopf Adolf annak idején fáradsága dijául követelheti, hanem hogy azokat a nevezettnek átengedi; „tekintve továbbá, hogy Schopf Adolf ezen egyesség értelménél fogva ama pénzek s kötvények felvételére, ugy a fáradsága dijául neki előre átengedett résznek, mint tulajdonának visszatartására magát jogosultnak tarthatta; valamint végre — „azon körülménynél fogva, miszerint eme dij a fenti egyesség határozott tartalma szerint gr. Haller által tisztán fáradsági díjul, s annak kikötése nélkül engedtetett át, hogy a kieszközlés körül szükségkép előforduló utazási s egyébb kiadásokat, Schopf a neki fáradsági díjul átengedett részből maga tartozik viselni, — a saját részét meghaladó 2000 frt visszatartása is, a jelen iigyállást tekintve, annálkevésbé képez büntető eljárás alá vonható cselekményt, mivel vádlott az 1869. niárcz. 31. kelt levélben kijelentette, hogy a grófnak több pereiben 2 év óta teljesített munkálatai fejében tartván meg ezen összeget,— azon esetben, ha ez a gróf helybenhagyását meg nem nyerné, — kész e részben számadását pontosan bemutatni: — „tekintve tehát, hogy itt gr. Haller s a vádlott mint volt meghatalmazottja közt az 1866. nov. 15. létrejött kölcsönös egyesség folytán számolási viszony forog fenn s így a válbeli cselekménjr mindaddig, mig esetleg az illetékes polg. bíróság jogérvényes ítéletével meg nem állapitatik: hogy volt-e s mily összegig joga vádlottnak a visszatartáshoz, — sem a bűnt. tk. 197. 200. 20L §§-ban jelzett csalás — sem a 181. §-ban minősített sikkasztás miatti büntető eljárás tárgyát nem képezheti; „annálfogva Schopf Adolf ezen vádak s következményei alól a bünt. perr. 28ő. §. szerint felmentendő stb. volt. De fel kellett menteni vádlottat a bün. perr. 288. §. alapján a Zeyk Kr. örökösei kárára elkövetett s a btk. 183. §-ban jelzett sikkasztás vádja alól is, ; „mert a vizsgálat rendén be van bizonyítva, hogy 1868. febr. 3. midőn Zeyk Jánosné részére a vádlott ellen 300 frt követelés folytán végrehajtás vezetetvén & Szenkovits Miklósné házánál bérelt raktárában lévó zab-