Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 86. szám

342 Kacsák a biztosító nem igazolja, hogy a tárgyak megsemmisülés idejéban csekélyebb értékkel bírtak; jelen esetben pedig a kötvényben 8 frt érték tétetett ki. — Ezen adatokat bizonyítják a tanuk vallomása s a B. C, a. szölgabirói s községelŐjárói bizonyítványok is. — Minthogy pedig a valódi érték megállapításánál nem az egyes vételek, milyekről tanúskodnak felperes tanúi — hanem a tűzesetkori piaczi árák vehetők alapul, s minthogy nem a biztosítás idejébeni érték, hanem az, mely a tűzeset idejekor létezett, veendő tekintetbe, —s igy a januárban biztosított széna, ha akkor 8 frt értékkel bírt is, nyáron, fiz uj széna termés után, a piaczi árak s'.érint hason értékkel nem bírhatott; alperes pedig a közeli városi előjárúság s a szolgabíró bizonyítványával igazolta, hogy a n tűz idejében a piaczi ár 4 frt volt, — mit tehát irányadóul elfogadni kellett. A kir. tábla f. év febr. 19. — 448. sz. a. indokaiból h hagyta. A legfőbb ítélőszék következőleg itélt: „Mindkét alsó* bír. Ítélet megváltoztatik s felperes keresetével elutasitatik — a perköltségek kölcsönös megszüntetésével. Indokok: „A ker. törv. 472. §. szerint a biztosítási pzerződós feltételei, a mennyiben a törvény intézkedéseivel ellentétben nincsenek, — kötelezik a szerződő fejeket. Ilynemű feltétel a bizt. szerződés 8. czikke c. pontjában foglalt azon határozmány: miszerint a biztosított f$\:r tartozik az illetékes hatóság hivatalosan hitelesített jbizonyítványát benyújtani, a kár kipuhatolt, vagy gyajjjíthátólagos keletkeztéről és terjedelméről, — valamint »fr$> togy a vi/.sgálat elegendő bizonyítékok hiányában Ib.ésísüntettetett, — vagy hogy annak folytán a biztosított flf'ártatlansága kiderült; — ilynemű feltétel továbbá, a 15,'ezikk azon további határozmánya is, hogy a kártérítési igény elenyészik, ha a fenti kötelezettség neai teljesítetik. *.V „Felperes az 1877. aug. 21. — 780. sz. a. kelt, B. rá'latt a keresethez csatolt szolgabírói bizonyítvánnyal kívánt ehget tenni ezen kötelezettségének; de ezen bizonyítvány nemcsak nem igazolja, hogy a kérdéses tűzeset iránt vizsgálat íolytattatott volna, hanem épen az ellenkezőre mutat, midőn a szolgabitó azt mondja: hogy a közeégi előjáróság által, úgy általa is felperes derék s becsületes embernek ismertetik. — miért is távol áll azon gyanúsítás, hogy ezen tűzesetnek eszközlője ö lehetett volna. „Nyilvánvaló levén tehát, hogy ez a bizonyítvány a kikötött kellékeknek meg nem felel: elkeliett utasítani felperest keresetével. A perköltségek még is kölcsönösen megszüntettek, mert felperes mérőben alaptalanul perlekedőnek nem tekinthetik.4' (Iö79. okt. 13. — 595. sz. a. Az, kinek részvényei, tartozása kielégítéséül* egy harmadik személy által el adandók, az eladassál járó költségét is viselni tarlozván: az alkuszdij fizetésére is kötelezendő. Schlesinger Ignácz — a Magyar át a 1. hitelbank e. 401 frt 41 kr. iránt a bpestikeresk. tszéknél pert indítván — a keresk. tszék f. év febr. 7. — 9019. sz. a. ítéletével alperest a kereset értelmében elmarasztalta köv. i ndokokból : „Hogy jelen peres követelés, ugyanazon tény s jogalapon, mint a melyek (előbbi perben, melyet alperes a jelenlegi felperes e. folytatott) C. a. jogerejü Ítéletben már megállapítva vannak, « a melyek alapján alperes a felp. elleni 8 )27 frt követelésével elutaztatott — felperes részére alperes e. megítélendő: ez iránt kétség nincs, — mihelyt igazoltatott azon kölcsönös megállapodás létrejötte, melyszerint alperes által felperesnek 190darab részvénye 1875. deoz. 7. eladandó s a vételárból alperesnek ugyanezen időben felp. e. fennállott követelése törlesztendő volt. — Mert mihelyt alperesi követelés összege s a 190 db. részvénynek 1875. dec.4. 7 ki értéke számszerűleg tudva s megállapítva van: a< is bizonyos, hogy alperes bank épen ugy köteles a törlesztés után fenmaradt vételár felesleget felperesnek kiadni — mint felperes köteleztetett volna a nem fedezett maradványt alperesnek megfizetni. „Miután a jelen perben a jogalap ugyanaz s ujabb ténykérdés fel nem merült; miután a kereseti felszámítás eredménye helyesnek ismerendő el; s a kerehetőség e. kifogás sem alapos; — mindezek után egyedüli eldöntendő kérdés: váljon bebizonyitottnak tekinthető-e e perben a felperes által állított szóbeli megállapodás? „Ez az előbbi per (C. D. E. ítéletekben) eredménye által beigazoltnak veendő a nélkül, hogy ujabb bizonyítás szükségeltetnék. „Mert az előbbi perben felperes által letett főeskü azt perrendszerüen bizonyosságra emelte; és az ily egyesség jellegűbizonyitás következménye az: hogy az ilykép bizonyított s eldöntött kérdés, az ugyanazon felek közt fenforgó bármely más ügyben is hatályos s babizonyitottnak veendő.* A kir. tábla f. év apr. 2. — 1074. sz. a. az első bir. ítéletet hhagyta indokaiból — s alperesnek a követelés részbeni leszállítását tárgyazó kifogását illetőleg különösen azért is, — mivel felperes 1875-ki tartozásának kiszámítása — alperes saját okiratán alapszik, és számadásilag kifogás alá nern jöhet; és mivel alperes a kérdéses részvények el nem árusítását, maga beismervén, s azt hogy azokat megvette, nein állítván — nem létezik alap, melyből a tő sdei alkuszdij és courtage jogszerülegkövetelhető, illetőleg leszámítható lenne. Alegf. ítélőszék következőleg itélt: „Alperesnek a követelés részbeni leszállítását tárgyazó kifogásait illetőleg — tekintve, hogy alperes semmi adatot nem szolgáltatott azon állításának igazolására, miszerint a kamat nem a mint felperes számította — 50 7 frt 59 krt — hanem 529 frt 24 krt tenne ki — ezen kifogás figyelembe nem vétethetett; ellenben az alkuszdijra vonatkozó kifogásnak helye van, mivel felperes részvényei a megállapodás folytán alperes által eladandók voltak,— az eladással járó költség pedig felperest terhelte, — és tekintve, bogy felperes az alkuszdij mennyiségét nem kifogásolta : ,,az egybehangzó alsó bir. ítéletek azzal a változtatással, hogy alkuszdij fejében 47 frt 50 kr. a kereseti követelésből levonatván a marasztalási összes 353 frt 91 krra leszállitátik, — egyebekben a fenti s az első bir. ítélet indokaiból hhagyatnak." (1879. okt. 13. — 649.SZ. a.) Habár a két biztosító társulat közt létesült szerződésben az egyik szószerinl csak maga a másik bank irányában válalta magira a kötelezettségeket: mind a mellett felteendő, hogy biztosítottjai irányában is akarta magát kötelezni, midőn világos, mikép a szerződés a két biztosító intézet közölt valóságos s teljes üzlet átruházást tartalmaz.