Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)
1879 / 86. szám
343 Mih,6ki Samu — ,T i s z a* bizt. társulat e. 147 frt ^ 47 kr. bizt. dij iránt a bpesti IV. ker. jbiróság előtt pert folytatván a jbiróság f. év febr. 19. — 4263. sz. a. felperest elutasította; mert a H. alatti szerződés a jHaza' s , Tisza' közt jövéu létre, ahhoz felperes hozzá nem járult s igy abból magának jogokat nem szármasztathat. A ker. törv. 20. §. itt nem szolgálhat irányadóul, miután azszerint a hitelezőt az átvevő irányában kereseti jog csak akkor illeti, ha az átvevő az átadó kötelezettségeit feltétlen elválalja, mi azonban nem zárja ki, hogy a felek közt külön szerződés az átválalásra nézve létre ne jöhessen. A H. szerződés 3-ik pontjában pedig alperes csak a ,Haza' irányában válalt kötelezettséget a jHaza5" által kiállított bizt. kötvényeken alapuló kötelezettségei tekintetéből. És felp. azt, hogy a ,Haza' a kereseti kötvény alapján már fizetésre köteleztetett s alperes fizetési kötelezettségének időpontja beállott — mivel sem igazolta. A kir. tábla azt megváltoztatta s alperest elmarasztalta; „mert a H. szerződés nemcsupán viszontbiztosítást tartalmaz, hanem abban alperes a ,Hazának1 majdnem öszszes vagyonát s üzlete kezelését is átvette s magát mindazon kötelezettségek teljesítésére kötelezte, melyek a ,Hazát* bizt. kötvényei alapján terhelik. — Ezen tartalmánál fogva a ker. t. 20. §-ban, alperes ellen nemcsak a ,Haza' hanem biztosítottjai is bírnak kereseti joggal — a menynyiben követelésük bizt. kötvényen alapszik. „Az időelőttiségi kifogás is mellőzendő; mert alperes nem tagadta, hogy felperes a fizetést követelte s az megtagadtatott stb. A legf. ítélőszék a kir. tábla ítéletét hhagyta köv. indokokból: „Azon szerződés, melyet alperes 1877. apr. 11. a ^Hazával* kötött, valódi értelménél s czélzatánál fogva, nem viszont biztosítási szerződés, minek külsőleg jelentkezik, — hanem a ,Haza4 üzletének alperesre való teljes átruházása„Ezen szerződés 3 ik pontja szerint alperes magára válalta mindazokat a kötelezettségeket, melyek a ,Hazát4 ai 1877. jan. 1. előtt kiállított bizt. kötvények alapján terhelték; az, hogy ez az átvállalás szószerint csak a ,Hazafc irányában történt, semmi jelentőséggel nem bír, mert ez szinlegesség, — miután a szerződés, mint fentebb kimondatott, nem viszont biztosítást, hanem üzlet átruházást tartalmaz. — Ellenben a szerződés 18. pontjában foglalt határozmányok világosan mutatják, hogy alperes (Tisza) a ,Haza> biztosítottjai irányában iskivánta magát kötelezni, mert csak ezek akaratjától tette függővé azt, hogy velők közvetlen szerződési viszonyt létesittsen, és hogy ekképen névleg is a ,Haza* helyébe lépjen, — mint ez tényleg már megtörtént. „Ezeknélfogva nem szenvedhetvén kétséget, hogy a ker. törv. 20. §-sza alkalmazásának helye van, — hogy tehát felperest az alperes (Tisza) irányában a kereseti jog megilleti; és miután az időelőttiség kifogása figyelembe nem jöhet, mert alperes tagadásba nem vette, hogy felperes a fizetést követelte s az megtagadtatott; és mert felperes megkívántató okmányokat a kereset mellett bemutatta, — alperes pedig azok ellen kifogást nem tett; miután továbbá alperes a követelés valódiságát és mennyiségét beismerte: alperes helyesen lett a kir. tábla által elmarasztalva." (1879. okt. 14. — 638. sz. a.) A kitelegyleti tag felelősége kiterjed azon égést éu veszteségeire, melyben kilépett, ha az eredeti alapszabályok azon rendelkezése, melyszerint a veszteségekért való felelőség a kilépés bejelentésének napjáig tartott, érvényes közgyűlési határozat által ahkép lett megváltoztatva, mikép a felér tőség kiterjesztetett azon év végéig, a melyben a kilépés bejelentetett. Első magyar iparbank — Pfeiffer Nándor e. 807 frt fizetésére 1877. júniusban a bpesti törvényszéknél pert indított, melyben alperes 300 frt iránt viszonkeresettel élt. Atszék 1878. okt. 31. — 21698. sz. a. felperes részére 99 frtot 1876. jan. 1-tőli kamataival itélt meg a alperest viszonkeresetével elutasította — a perköltséget kölcsönösen megszüntetvén —köv. indokolással: „Alperestől mint a felperes bank hitelegyleti tagjától, az ezen hitelegyesületre 1875. s 1876. évek folyamában, a hiteltulajdonosok sorában bekövetkezett fizetés képtelenségek miatt háromlott megtérítési kötelezettség alapján követeltetik a kereseti összeg, — miután ő a (?.a. okiratban, mint hiteltulajdonos, társai tarto/.ása fizetéséhez, 6000 frtig bírt nyílt hitele arányában hozzájárulni magát kötelezte, — s ezen kötelezettsége szabályozására nézve magát a bank alapszabályainak s ügy rendének alávetette. „Alperes beismeri, hogy a Q. okiratot aláirta, —^ tehát ellene már ezen oknál fogva is teljesen bizonyít. Ezen okirat egyébként Pesti Frigyes s Károlyi J. előttemező tanuk aláírásával is el van látva; és ezen.tanuk vallomásai azon okirat kötelező szándékkal történt ikiáfe" litását igazoliák is. Ezen okirat tartalmával tehátaz^liq*^ alperes a felperes javára a fenti kötelezettséget él Vállfa — bebizony itatott. . >/-T^y;í„Ezen okirat szerint, a felek közt fenforgott össze-köttetésből, nevezetesen alperesuek hitelegyleti kötelékedből származott kötelmek tekintetében, felkeres alapszabá-l lyai, nevezetesen az 0. a. régibb alapszabályok kétségte^ lenül irányadók voltak; mely alapszab. 2D. §. szerint aí-^ peres, ki a Q. a. szerint 600 > frtos nyilt hitele fedezésére a banknál 300 frt biztosítékot tett le, —köteles volt azon esetre, ha hiteltársai egynémelyike tartozását nem fizetné, első sorban azon biztositéka aránylagos igénybevételét tűrni, — szükség esetén pedig a fedezetlen részletet felperes javára pótolni. „Felperes azt állitja, hogy az 1875. év, melynek folyamában alperes hitelegyleti tag volt, az adós tagok fizetés képtelensége folytán, oly hiányt eredményezett, melyhez képest, alperesre a veszteség arányában 3J9 frt. megtérítendő Összeg esett; és ezen állítását igazolja D. a. zárszámadással, és Buchinaier, Diescher, Heinricb tanuk vallomásaival, — mint a kik ?>z O. a. alapszab. 107. §. szerint, tehát jogérvényesen b'zattak meg, a hiteltulajdonosok egylete bizottmánya által, a számkifejtéssel azon czélból, hogy kiderítessék: mennyit tesz a fizetés képtelen adós"któl be nem szedhetett összeg, tehát mennyi esik fizetés képes tagokra hitelösszegük arányában, — és a kik vallomásaikban indokoltan kiderítik, hogy alperesre, az 1875. évről 399 frt megtérítendő összeg esett, mely összeg kiszámítására alapul, az ezen tanuk mint küldöttek által kiálliiott E. a. kimutatás szolgált. „Mivel ugyanezen összeg az illetékes egyesületi közegek által és határozottan állapítatott meg; s mivel alperes nem igazolta, hogy a fedezendett hiánynak bármely 86*