Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 8. szám

Budapest, 1879. péntek, január 31. 8. szám. Huszonegyedik évfolyam. Tartalom: Szaktanácsok. (Vége.) — Schopf Adolf bünt.pere. — Váltójogi döntvények. A szak-tanácsok felebbviteli bíróságainknál. (Vége.) Azon eszmék s érvek, melyek a szaktanácsok szükségessége mellett harczolnak— a de lege ferenda szempontból is figyelmet igényelhetnek. — Nemcsak a jelenre, hanem jövőbeni íentartásukra, s tökéletesb kifejlődésükre is szólhatnak. Mert mind a két szempont, melyekből ezen intézmény szükségességét vitattuk, oly tényezőket képviselnek, melyektől egyhamar nem szabadulhatunk. Az, hogy egyöntetű, rendszeres codificátiót nyerhessünk, mely a magyar korona összes birtokaira, s a jog minden szakára kiterjedjen; mely a jogszabályok sokféleségét és szétszorságát teljesen megszüntesse, — még nagyon is ábrándos pium desideriumok sorába tartozik. Ez még messze jövő feladata, — kivált, ha oly rákmódra haladunka reformokkal, mint a lefolyt 10 év alatt. Főkép, ha még folyvást szaporítjuk is ezen jogi zűrzavart, — mint legújabban a határőrvidéki polgárosítással, mely a biráinknak most már a katonai törvények alkalmazását is feladatukká tette ; és talán nemsokára Bosniából még a ,Korán' féle törvények érvényesítésével is. És addig valóban kinos helyzet uralkodand fórumainkon. Mert bíráink arra leendnek kénszeritve, hogy drága idejöket a jogforrások kutatására és összehasonlítására fordítsák. — Nem a jogi tanulmányokkal, észbeli mütételekkel, hanem a siyar, lehangoló s nagyon is elfárasztó mechanicus keresgélésekkel kell idejüket tölteni. Mily hátrányos ezen helyzet magára a jogszolgáltatásra — tanúskodik a judicatura, mely naponta mutathat fel — és pedig a felsőbb bíróságok irányában is — — megsemmisítéseket, csak azon alapon, mert a jogi tömkelegben a bíróság nem tudta a valódi jogforrást feltalálni, mely az előfordult esetben alkalmazandó leendett. És e baj még nagyobbodnék, ha a birák tanácsonként folyvást változván, minduntalan ujabb szakban kellenék a jogszabályok forrásai iránt tájékozást szerezniök. Azon kell lennünk tehát, hogy e bajt lehetőségig enyhítsük, — mire szolgálnak kétségtelenül a szaktanácsok, melyek csak bizonyos szakra és személyekre szorítkozván, a tájékozhatást a különböző források közt tetemesen könnyítik. A szakképesítés kifejlődésével még rosszabbul, mert távolabb állunk óhajtott czéljainktól — főkép miután annak maga a tanrendszer sem kedvező, — a tanári karban pedig — excepsis excepciendis — épen nem talál segédkezekre. E tekintetben igen szomorúak tapasztalataink, az 50-es évek joggyakorlati iskolája, s generálójának félretétele után. — És miután az igy van, sokáig kell még várnunk, mig.nálunk oly bírói kar alakulhat, melynek tagjai, felsőbb fórumon, minden szakban alaposan megfelelhessenek a tökéletesb judicatura igényeinek ; kik tehát minden tanácsban sikeresen alkalmaztathassanak. Az pedig, hogy azon kiképzési forrásokat magok felsőbb bíróságaink helyettesítsék, s azok képezzenek—a bíráknak folyton különböző szakokbani alkalmazása által — mintegy jogképzettségi iskolát — nagyon is téves és szerencsétlen gondolat. Helyesen jegyeztetett már meg, *) hogy a felebbviteli fórum nem szolgálhat tanintézetül. Azon birák, kik az alsó fórum határozatait felülvizsgálják, s a legfontosb jogviszonyok felett sokszor véglegesen döntenek, kell hogy ezen fórumra már magokkal hoztak légyen oly szakképzettséget, mely őket ama functiókra képesítse — ha a felsőbb judicatura tekintélyét s magát a jogbiztosságot megrendíteni nem akarjuk. — És pedig ez annál szükségesebb, minthogy alsó forumunk szellemi gyöngeségei nagyonis ismeretesek. Az igaz, ezen szerencsétlen eszme nálunk nem uj,— azzal tényleg tétetett már kísérlet, midőn a 10 év előtti szervezésnél — egy inpracticus minister vezetése alatt felsőbb biróságink pótbirákkal láttattak el —szintén azon alapeszméből kiindulva, hogy ezen intézmény mintegy gyakorlati iskolát képezzen a felsőbb állomásokra kinevezendő birák szak-kiképzésére. Most már átalában elismerve van, miszerint az a felsőbb fórum hivatásával, tekintélyével s hitelével össze nem egyeztethető. — De az eddigi tapasztalat azt is tanúsítja, mikép azon kísérlet meghiúsult czélokra irányoztatik; az a gyakorlatban magasb képesítés forrásává nem vált; abból s azáltal felsőbb forumunk jogi tekintélyekhez nem juthatott. Ezekből nem nehéz levonni azon következtetést, mikép a mint a pótbirói intézmény nem szolgálhatott — ugy a szaktanácsok eltörlése sem szolgálhatand a magasb igényeknek megfelelő birói kar kiképzésére. Es ha vannak, mit botorság lenne tagadni, felsőbb fórumainkon számos s jelentékeny gyöngeségek — ugy ennek forrásai egészen más okokban keresendők. Már a fentebbi fejtegetésekben is nemcsak egyet lehet ezen okok közül felismerni. — Maga a jogi törvényhozás ziláltsága s elmaradottsága hatalmas tényező arra, hogy a mint az ügyvédi— ugy a birói kar tökéletesb kifejlődése nehezítessék. — A csekély szellemi cultura légében az erősb tanulási vágy, az olvasás s átalában a tanulmányozás eultiválása nem igen szokott virágozni — mi fájdalom ! nálunk nagy mérvben — a legnagyobb többségnél észlelhető — ugy hogy fel sem tűnik azon tapasztalat, mikép felsőbb s legfelsőbb bíráink többsége soha egy szakkönyvet, egy szaklapot sem vesz kezébe — hacsak véletlenül saját nevük nem fordul elő azokban. *) Nevezetesen az „Ellenőr" egy jeles czikkében. 8