Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 84. szám

Budapest, 1873. péntek, nov. 14. 84. szám. Huszonegyedik évfolyam. TÖRVÉNY Tartalom: Jogi kivételességek.—Jogeset:Bányavételhez kötött halasztó fele. (Vége.) Curiai bíróság döntvényei. Jogi kivét élességek. Azon főjelleg, mely a régi kort hűbéri intézményeivel, melyek egy kiváltságos osztály uralmán s jogi íúlnyomóságán alapultak — a mai kortól, mely a íársalmi jogot emelte érvényre, lényegileg elválasztja: a jog egyenlősítésében rejlik, mely a jogi kivétele sségeket meg nem engedheti, Ez emicentiseimé a jogállam lényege. És ez lehet szép eszménykép, de távolról sem közjogi tényező ott, hol a jogintézmények még mindig megkülönböztetéseken, jogi különbözőségeken s eltéréseken alapszanak, melyek a valódi értelemben vett jogegyenlőség- fogalmát kizárják. Az átmenetel a hűbéri korból, a jogállam, a társalmi jog állapotába, erős megrázkódtatások nélkül nem történhetett, — főleg ott, hol mint nálunk, az rohamosan történt. Ily átmenet Franciaországban világrenditő catastrófát idézett elő, mely a franczia nemzet világ uralmát, a Lajosok hatalmi fénykorát elsöpörte; mig Angliában egy főforrásává lett a pauperismusnak, melynek bajaitól s -bénító kifolyásaitól e hatalmas állam sem tud menekülni; és nálunk, véghetetlen nemzeti gyöngeségeink támogatása mellett, a magyar elem s birtok, gyöngitéséhez, részben pusztulásához vezetett. Mai napság azonban a jogállam elve minden számbavehető államban uralkodóvá vált, uralkodó állam rendszert képez — és ennek kifejezése mindenekfelett a jogszolgáltatás egyenlősítésében nyilvénül. A jogszolgáltatásnak minden osztályra egyenlő alkalmazása, jótéteményeinek mindenki által hason mérvben való élvezhetése, a kiváltságok s kedvezményeknek a biróság előtti kizárása — ez a jogállam rendeltetésének egyik lényeges kifolyása. És hogy állunk mi még napjainkban is e tekintetben? Kétségtelen, mikép mint más társalmi viszonyokban, ugy a jogállam eszméjének valósításánál is nem csekély haladást mutathatunk fel. — A hűbériség lerombolásával, nemcsak a kiváltságoknak, hanem a régi birói intézményeknek is, milyenek az uri székek, a megyei bíróságok, melyek szorosan a hűbériség kifolyásai voltak, az azokkal kapcsolatos törvénykezési rendszerrel együtt — meg kellett szünniök. Attól azonban, hogy e téren is a jogállamot valósággá válva, tökéletesb, a társalmi igényeknek megfelelőbb alakot nyert volna még meglehetősen távol állunk. Ujabb és ujabb törvényhozási mozzanatok mutatják, mikép a jogi megkülönböztetések és eltérések bilincseiből teljesen menekülni még nem tudtunk — nem különösen a jogszolgáltatás keretében. 1 Sőt nem egy tény bizonyítja, mikép a születés és öröködési jog, oly nagy hazafiúi érdemekkel kapcsolatos kiváltságos helyzetének jogi ki vételt stégéit — nem szüntettük meg •— hanemcsak felcseréltük, a tőkepénz s pénzgazdagság kiváltságos jogi megkülönböztetéseivel. Erre mutatnak a sok közül azon kiváltságos kedvezmények is, melyek bizonyos bankoknak, pénzintézeteknek nyújtatnak — a magánjogi törvénykezés terén. Ez történt e napokban ismét, törvényhozásunk terén, egy előkelő bank részére, s előnyére. Nagyon messze vagyunk attól, hogy ily intézetek hasznosságát, kifejlődésünkre s jólétünkre való üdvös hatályát csak távolról is kétségbevonni akarnók. Elismerjük azt is, mikép azokra nézve valódi életkérdést képez: a jogérvényesítés biztosítékait lehető legnagyobb mérvben megszerezni s élvezni. Életkérdés náluk különösen, hogy necsak biztosan, hanem gyorsan is érvényesíthessék hiteljogaikat. De nem forognak-e fenn hason érdekek a többi hon-? polgár* k s jogi személyek részéről is? Nem életkérdés-e mindenkire, hogy igaza biztosítva legyen, hogy jogai érvényesítésénél majdnem kgyŐzhetlen akadályokkal küzdenie ne kellessék; hogy sajátjához minél gyorsabban juthasson — aggály nélkül, mikép azt talán csak örökösei nyerhetik el ? És nem fenyegetik e vagyoni hátrányok s veszteségek a'* egyeseket szintúgy mint a pénzintézeteket s üzérkedő társulatokat — a késedelmes s rosz igazság kiszolgáltatás következtében ? Nem mennek-e számtalanon tönkre, mivel a nagy törvénykezési chaosban vagyonukhoz nem — vagy csak már későn juthatnak ? És nem ugy viselik-e a közterheket s teljesitik polgári kötelességeiket, melyek rendkívül súlyosak — mint bármely tőkepénzes egyesület? Nem épen oly joggal követelhetik-e tehát, hogy jogaik érvényesítésénél hasonló törvénykezési biztosítékokat és előnyöket élvezhessenek? Hol van tehát a jogalap, mely közöttük a megkülönböztetést igazolhatná? Miért szenvedjenek vagyonuk s jogaikban többet az egyesek — mint az intézetek, azon szomorú ok miatt, mert a kormány s a törvényhozás bűnös mulasztása miatt, oly hosszas időszak alatt is, jó törvényekhez s kielégítő jogszolgáltatáshoz nem juthattunk ? Vtfgy ezt, mi már magában is súlyos sérelem a jogállam fogalmához kötött igényeken — az által kell enyhíteni vagy helyrehozni, hogy magát a jogállam lényegét, alapfeltételét támadjuk meg, mely a jogi kivételességek teljes kizárásában rejlik? Az által törekszünk a bajt orvosolni, hogy egyes pénzhatalmasságokat törvénykezési kiváltságokkal ruházzuk fel, — mig a nép nagy tömegét sinylődni hagyjuk a jogszolgáltatási zavarokban, és— elveszni a jogérvényesítés legyőzhetleh szirtjei között? — Tehát törvények helyett, még mindig kiváltságokkal kormányozunk ! Egyenlő jogbiztositékú állapotok helyett, folyvást fentartjuk, sőt terjesztjük a kivételességeket! 84