Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 79. szám

314 betűvel jelzett kútnak használati joga iránti kereseti kérelmükkel is elutasitandók felperesek, a már felhozott indokon kívül azért is, mert azt, hogy felperesek testvére Groldberger Gusztáv az uj ut-csere alkalmával,az alperes birtok előde Záborszky Istvánnak, felperesek beismerése szerint is átadott területén levő g. alatti kúthoz a használati jogot, hogy fentartotta volna, — vagy azt, hogy ezen kútnak valóságos nyilvános s békés használatában lettek volna felperesek, — az alperesi tagadás ellenében be nem bizonyították; mert Kolczon János, Kolczon Záborszky Ámália és Domecsko, Bobkó tanuk hit alatti vallomásaik által az van bizonyítva: hogy a g. kút vizéből való hordás, Goldberger Gusztávnak s felpereseknek az e. alatti beltelek tulajdonosai által akadályozva volt, sőt Z. Amália szerint, az ut-cserét eszközlött Goldberger Gusztáv a kérdéses kúthoz jogot sem tartott, s annak vizét rendesen használni meg sem kísérletté." „Mert a g. kut az A. vázlatrajz szerint, a felperesi beltelekről tekintve, az uton tul — az e. alatti beltelekkel összeköttetésben fekszik ; s mert ezen kut környékén levő terület Záborszky István örökösei által ép ugy elkerítve s kerti mivelés alatt használtatott, mint a felpereseknek Bzintén a kérdéses ut melletti beltelki kértük elkerítve s használva volt. — E körülmény azon alperesi állítás valódisága mellett bizonyít, hogy a kut s a környékén levő kis terület Záborszky Istvánnak, az ut csere alkalmával kárpótlásul, teljes tulajdonjoggal adatott át Goldberger G, által. De azt bizonyítja az is, ho^y felperesek ezen terület tulajdonjogát jelen keresettikkel nem is követelik, hanemcsak az azon JevŐ kútnak haszuálatába való visszahelyezésüket. ,Azon körülmény, hogy felperesek cselédei néha alperes kutjából vizet merítettek, — tekintve a kutak átalános használati módját, tekintve azon kut elhelyezését s környékének tulajdoni s használati módját — a felperesi kérelem megítélésére alapul s teljes bizonyítékul nem szolgálhat. A kir. tábla f. év márczius 11. — 825. sz. a. az eIső bir. Ítéletet hhagyta köv. indokokból: „Felperesek a kereseti út használatába magokat azon alapon kérik visszahelyeztetni, mert az szerintük Záborszky Istvánual történt megállapodás folytán, egy más helyen létezett közút helyett hasitatott ki, — tehát emezt helyettesíti. Habár tehát a póttárgyalás alkalmával felperesileg P. alatt mellékelt helyszinelési térkép kivonat és a Q. bethlenfalvi 1. sz. telekk. kivonat — és pedig a kereseti előadással ellentétben, hol az állitatott, hogy a Hratko Júlia és Záborszky Mária féle telek általuk 1860. évben szereztetett meg — azt mutatja, hogy az említett két telek, már a telekkönyv eredeti szerkesztésekor, vagyis 1858-ik évben vétetett fel felperesek beltelkével 22 hr. sz. a. alatt egy birtokrészletként, és az az ő nevükön áll, — az újonnan kihasított t. i. az A. vázrajzon b/t c/x jelölt út pedig ez idő szerint még lejegyezve, illetőleg a telekk. felvételből kihagyva nem találtatik, — ez a felp. kereset támogatására annálkevésbé szolgálhat; mert felperesek önmaguk beismerik, hogy midőn az A. vázrajzon b. s c. jelölt telkeket saját a. alatti bel tel kükkel egyesitették, -— elfoglalták a b/% c/% jelölt régi utat is; és e helyett, az egyesitett két beltelek átellenes oldalán a b/x c/,-vel jelölt uj utat hasították ki. Mivel pedig az út telekkönyvezés tárgyát nem képezi s az uj út a régi helyett hasitatott ki, — az uj útra vonatkozólag felderesek telekk. tulajdonjoga, s saját tény ük s beleegyezésük fenforgásánál fogva, határozó épen nem lehet; valamint saját beismerésük ellenében nem birhat befolyással azon körülmény sem, hogy a P. helyszinelési térképen a régi út kitüntetve ne m találtatik. Az ügy állása ezekszerint a póttárgyalás folytán sem változván meg,— hhagyandó volt az 1-ső bir. ítélet; mert felperesek maguk beismerik, hogy ők a Hrasko Júlia és Záborsz' y Mária féle beltelkeknek, saját beltelkükkel való egyesítése alkalmával, a régi utat, mely a nevezett két jogelődnek is közlekedési utul szolgált, elfoglalták, illetőleg saját beltelkükböz csatolták; és hogy azon régi útra nézve még az e. teleknek egyedül érdekelt akkori tulajdonosa Záborszky István beleegyezésével tették át az uj utat a b/x c/t területre. A midőn tehát ezen egyesítés által a b. c. telekre nézve a külön közlekedés szükségessége — felperesek h. h. régi kapujára nézve pedig annak lehetősége egészen megszűnt, s egyedül Záborszky István volt az uj ut által érdekelve, hogy e. telkének közlekedési utja legyen, —felpereseknek lett volna kötelességük ezen körülmények ellenében bizonyítani, hogy az uj útra nézve jogaikat fentartották. Miután pedig felperesek azt nem bizonyították, sőt Kosztelni s Kolczon tanuk vallomásaként az t. i-vel jelölt uj kapu csak Záborszky J. halála után állitatott fel, — addig tehát felpereseknek egészen elkerített a. b. c. d-vel jelölt beltelkükről az uj útra kijárásuk sem létezhetett — az útra nézve keresetükkel helyesen utasitattak el. De helyesen utasitattak el a #-vel jelölt kut használata iránt is, mert a tanukkal igazoltatott, hogy felpereseknek az uj úttal határos belsőségük egészen elkerítve van, s azon csekély terület, mely az uj uton tul a Záborszky István féle telekkel határoson a g-ve\ jelölt kutat foglalja magában — Záborszky J. örökösei által szinte saját részükre elkerítetett s folyvást azok által használtatik. Ezen körülmény tehát támogatja alperes azon állítását, hogy azon kis terület, a kérdéses ut áthelyezés alkalmával Záborszky Istvánnak kárpótlásul adatott át; felperesek tehát ezen területen álló kut használatát saját tényük ellenében, a telekk. bejegyzés daczára, sem érvényesíthetik, és pedig annálkevésbé, mert ők ez irányban keresetüket korlátlan tulajdonjogra, — a mennyiben a kizárólagos használat megítélését nem kérték, s ezzel alperes használati jogát is fennállónak elismerték — nem is alapították." (Yége köv.) Keregkedeleoijogi döntvények. A bukott kereskedő örökösei, hogy a csődügy kiegyenlítésével részükre bizonyos előnyök biztositassunak, a többi közi egyik hitelezővel oly egyességre lépvén, metyszerint jelentékeny leengedés mellett követelését átengedte; az ekkép létrejött egyesség kizárja azt, hogy az illető hitelező, az elengedésen felül még az egyesség tárgyát képezett követelés behajthatósága iránt is felelőséget válalt légyen. Schreyer Jakab mint Róbert Bernát és Schreyer József engedményese — Brüll Lipót e. 2170 frt iránt a nagyváradi tszéknél keresk. pert indított — melyben a tszék f. év febr. 27. — 924. sz. a. felperest keresetével elutasította és 88 frt 75 kr. perköltségben marasztalta köv. indokokból: „A kereset alapját képező A. a. okmány tartalma, különösen azon kifejezése: ^laut getroffener Ueber-