Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 79. szám

315 einkunft" szerint, a felek közt nem valódi engedménye- % zési ügylet, hanem alperesnek a csődtömeg elleni követelésének lealkuvás melletti kiegyenlítését tartalmazó egyesség jött létre, — mit a pótlólag kihallgatott tanuk vallomása is megerösiteni látszik. Ilynemű egyesség alapján azonban, alperes a követelés behajthatóságáért csak azon esetben lenne felelős, ha az A. alattiban a kötelezettséget világosan magára válalta volna." A kir. tábla f. év május 13. — 1268. sz. a. indokaiból s még azért is hhagyta az első bíróság Ítéletét: 8mert az A. alatti okmány alakjánál s tartalmánál fogva nem engedménynek, hanem nyugtának tekintendő; miután alperes az engedményezést csak azon esetre Ígérte, ha az netán tőle utólag követeltetni fog; „mert az A. alattiban el válalt kötelezettségének alperes elégett tett azáltal, hogy az F. alatti okmányt felperesnek kiszolgáltatta, — az engedményezési záradéknak reávezetése felperes által nem követeltetvén ; továbbá „mert azon körülmény, hogy a telekk. bekebelezés időközben töröltetett, s alperes ennélfogva nem adhatott át bekebelezett okmányt, — felperesnek kereseti jogot nem ád; miután az F. alattin alapuló követelés az adósnak csődbe jutása által vált bebajthatlanná ; s az A. alatti okirat már a csődnyiíás után keletkezett; s a bekebelezés is épen ezen oknál fogva lett törölve; azt pedig, hogy a bekebelezés csak a csődnyitás napján kéretett s igy jogi foganattal nem bir — felperes elődei már az A. alatti okmány bei ekeztekor tudták, —illetőleg* a telekkönyv megtekintése folytán tudhatták; „minélfogva alperest oly körülmény miatt, mely az A. alatti keltekor már fennállott, s a felek előtt tudva volt — szerződés szegőnek tekinteni nem lehet." A legf. ítélőszék a kir. tábla ítéletét hhagyta; Indokok: „Mint a per során felhozottakból s jelesen a kihallgatott alperesi tanuk vallomásaiból kíderü!, felperes jogelődei voltak azok, kik alperest Schreyer Ignácz csődtömege e. bejelentett követelésének leengedése mellett leendő átengedése iránt felszólították, vele alkudozásokba bocsátkoztak s vele A. a. egyességre léptek. „Hogy ezen egyesség által mily jogviszony, s különösen mily kölcsönös kötelezettségek lettek megállapítva, ennek elbírálására főtekintet fordítandó a szándékra, mely az egyezkedő feleket ezen ügylet megkötésénél vezette. „Midőn az A. ügylett megköttetett, a bukott Schreyer Ignácz életben már nem volt, s igy őt annak örökösei, kik közül annak fia József s veje Róbert Bernát — kikkel alperes alkudozásokba bocsátkozott — képviselték. — Mint maga felperes beismeri ily alkudozások nemcsak alperessel, hanem más csőd hitelezőkkel is azonczélból történtek, hogy a hagyatéki csődtömeg felszabadulása folytán, az örökösök részére bizonyos előnyök biztositassanak. Ily érdekű egyezkedőkkel szemben alperes jogosan azt tehette fel, hogy követelésének végleges kiegyenlítése szándékoltatik a bukott örökösei részéről, s igy alaposan feltehető az is, hogy ez által biratott arra, hogy felperes jogelődeinek kiegyenlítési ajánlatát, jelentékeny elengedés mellett elfogadja. „Ezen elengedés által kifejezést adott alperes egyszersmind annak, hogy véleménye szerint is, követelésének értéke csökkent, s hogy tekintettel a csődtömeg állására, teljes behajthatóságát biztosnak nem tartja. „Az ily körülmények közt létrejött egyesség kizárja azt, hogy az elengedésen felül alperes még az egyesség tárgyát képezett követelés behajthatósága iránt felelőséget miatt légyen, — mely módon az egész ügylet csakis alperes veszélyére j lett volna kötve minden lehető előny nélkül,—-minek kockáztatására alperes részéről fenforgó ok nem található. ,,Hogy maga alperes felelősnek tekintette magát, — felperes abból akarja következtetni, hogy alperes a 2-op bir. végzés ellen, — melyszerint bekebelezési kérvénye elutasitatott, — felebbezést adott be; ezen tette alperesnek azonban — tekintettel arra, hogy a felebbezés az ellenértékül adott két váltó lejárata előtt, — tehát oly időben, midőn a kikötött feltétel felperes jogelődei részéről teljesítve még nem volt — adatott be, figyelmet nem érdemel. „Végre figyelembe veendő, hogy felperes jogelődei, mindazon körülmények tudomásában voltak, vagy kellő gondosság mellett legalább lehettek, melyek a szóban levő követelés behajthatóságára befolyást gyakoroltak ; hogy tehát semmi tekintetben alperes által megtévesztve nem lettek, — ki mellett eszerint a jóhiszeműség is harczol. — Mindezeknélfogva — alperest felelőség nem terhelvén stb. stb.'1 (1879. sept. 23. — 652. sz. a.) Jogászgy ülés. A VII. Jogászgyülésen, melyet Mailáth György országbírónak mind államférfiúi, mind jogászi képzettség szempontjából igen kimagasló beszédjei s a küzdtéren való megjelenése — egyszerre nagy jelentőségre emeltek s feledhetienné tettek — elnökökké Venczel Gusztáv egyetemünk nestor tanára — és Hódossy Imre budapesti ügyvéd-kamara kitűnő elnöke lettek közfelkiálraegválasztva. A szokott köszönő beszédek utána titkár Siegmund V. felolvassa a bizottsági jelentést a lefolyt 3 év jogi mozzanatairól — következőkben: „Hosszabb mogszakitás után ismét felvehetjük munkásságunk fonalát, melyet félbeszakítani a közelünkben lefolyt világrenditő események kénszeri tettek; s mélyek" folytán a hetedik jogászgy ülés egybehivását már kétizben el kellett napolnunk. ,,Midőn három év előtt jelentésünket a t. közgyűlés elé terjesztettük, örömmel constatálhattuk, hogy a jogreform terén a magyar jogászgyülés által megvitatott és megállapitott elvek a törvényhozás részéről több irányban érvényesítettek, s hogy azon törvények, melyekben ezen elvek kifejezést nyertek, messze kimagaslanak a hazai codificatió egyéb alkotásai közül. „Az 1876. évi igazságügyi (örvények közül ki kell emelnünk a XXVII. tezikket a váltótörvényről, mely méltó társa a helyes alapokon kidolgozott kereskedelmi törvénynek; se kettőt kiegészítendő készült.el az uj csődtörvényjavaslat, mely remélhetőleg már legközelebb az országgyűlés napi rendjére kitüzetik — s mely hiteltörvényeink sorozatának egyik lánczszeine. „Kisebb jelentőségű, de irányelvei tekintetében csak helyeselhető az 1876 : XXXI. tcz. a fizetések, nyugdijak s illetményekre vezetendő végrehajtás korlátozásáról és az 1876. XXXVI. tcz. a záloglevelek biztosításáról. „Nem emlékezhetünk meg ily elégtétellel az 1877. évi törvény-alkotásokról. „Az 1877. évi XX. tcz. a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezését tűzte ki czélul, de e törvényben szakított a törvényhozás az alig néhány év előtt az ország által nagy elvvel, mely szerint az igazságszolgáltatás vívmányként üdvözölt ama nagy a közigazgatástól teljesen elválasztandó, s méltán aggódhatunk, hogy ezen lépés káros követkeiményei mind nagyobb mérveketöltendnek. „E törvény egyébiránt annál kevésbé mondható szerencsés alkotásnak, mivel abban az anyagi jog egy főfon79*