Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 79. szám

Budapest, 1879. péntek, okt. 24. 79. szám. Huszonegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: — Jogeset: Szolgalom. — Kereskedelemjogi döntvények. — Jogászgytilés. Egyik előbbi számmal lapntik julins-sept. elöflz* időszaka már lejárván, — tisztelettel felkérjük előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetés megújítása iránt mielőbb intézkedni. — Uagy köszönettel vennők, ha lapank támogatói hatás- és ismeretségi körükben előfizetőink szaporítására közreműködnének. — Az év elejéről még teljes példá nyokkal szolgálhatunk. — Az előfizetési díj ezentnl is évnegyedre 2 frt, fél évre 4 írt, egész évre 8 forint. Jogeset. Bethlenfalviféle szolgalmi ügy. (Folyt.) A törvényszék Ítéletének i n d o k ol á s a következőleg végződik: „A Q. R. S. alatti hitelkönyvi lapok szerint, a P. alatti vázlatrajzon 16. 17. 18. 19. 20. hr. sz. alatti belsőségek, az alperes Montsko F. tulajdonát képezik, felpere sek állítása s az R. alatti bethlenfalvi 13. az. telekk. lapnak B. 4. alatti bejegyzése szerint, — és a 20. hr. sz. beltelek, az alpgres által Záborszky Istvántól megvásárolt és az A. alattiban e-vel jelölt belsőség az S. a. 1. sz. telekk. lapou 22. hr. sz. alatt foglalt beltelek a felperesek tulajdonát képezi, — ugy de, hogy a 21. hr. sz. alatti beltelek, kinek tulajdonához tartozik, a mellékelt telekk. lapokból ki nem tűnik. „Tekintve, hogy sem az 1858. évben készült helyszínelés! vázlatrajzon, sem a bethlenfalvi 13. s 1. sz. telekk. lapokon, a még 1860-ban is fennállott — a 20. s 21. — sőt a 18. 19. hr. sz. alatti beltelkekhez is hozzáférhetési útul szolgálni kellett ut szolgalmi joga feljegyezve nincsen, — annálfogve a telekk. lapok sem szolgálhatnak biztos s alapos irányadóul a vitás kérdés eldöntésére. „Az alperes által 5. sz. a. a tagositási munkálatnál használt bírósági térképről levett vázlatrajz, szinte nem tekintethetett irányadónak; mivel azon a perben vitatott útnál egygyel több van kijelölve, mivel a felperesi 22 és alperesi 14. sz. kérdésen kivüli régi beltelkeik között számosabb beltelkek vannak feltüntetve, mint a P. vázlatrajzon, azok alakja s elrendezése s a tulajdonosok megnevezése, mind a perbeli előadások s bizonyítékok, mind a telekk. lapokon emiitett tulajdonosokéitól annyira eltérő, hogy abból bíróságilag elfogadható bizonyítékot me riteni nem lehet. „Ezek szerint a vitás kérdés eldöntésére, csak a felek perbeli előadása s a tanúvallomások nyújtanak bizonyítékot. — Felperesek kereseti kérelmük szerint az A. a. térrajzon b/t c/, jelölt szekér s gyalogutnak békés használatába kérik magukat visszahelyeztetni, — ugy de valóságos s csendes birtoklást, illetőleg használatot nem bizonyítván — kereseti kérelmükkel elutasitani kellett.— Mert tekintve azt, hogy felperesek válasziratukban önmagok beismerik, mi kép az 1860-ban készült bc/x alatti ut a b. c. d. alatti telkeknek felperesileg lett megvásárlása s a régi útnak saját régi belsőségükhöz lett csatolása után csak Záborszky István házához szükségeltetvén, — ez okból az ut áthelyezése ellen senki fel sem szólalhatott s ez okból felpereseknek csakis Záborszky Istvánnal kellett egyezkedni; azonban felperesek az alperesi tagadás ellenében be nem bizonyiták, hogy ezen egyezkedés alkalmával az uj ut közös használatához való jogukat fentartották. „Tekintve, hogy Kosztelin s Kolczon tanuk hit alatti vallomásaik szerint az A. alattinc—i-vel jelölt kapu Záborszky István elhalta után állitatott fel; tekintve, hogy felperesek jogos tulajdonukat képező beltelki területüket saját előadásuk szerint, még az uj ut rendezésekor kerítéssel elkülönítették: minden körülmények alperesi azon állitást igazolják, hogy az ut csere alkalmával kijelölt uj ut terület, az alperes birtok előde, Záborszky István kizárólagos tulajdonául adatott. Azon körülmény, hogy a d. alatti volt belsőséghez az i—i alatti részen kapu van, felperesek javára bizoAjziatékul azért nem fogadtathatott el, mert ezen kapu, mint a régi beltelki tulajdonos volt kapuja helyére, a mostani kapu, Kelczen János mint a Záborszky Istvánféle e. telken lakó által saját anyagaiból azért állitatott fel, hogy a saját telkén levő kertet felperesek állatjainak rongálásától megóvja; s mert a kerítést pótló ezen kapu csinálására Groldbergertől engedélyt nem nyert s az által a kapuhoz adott némi anyag, nem a tulajdonjog fentartása czéljából, hanem szomszédi viszonyból adatott; és mert Kolczon János ezen vallomása Záborszky Amália által is támogatatván, bizonyítékot képez, s az ellekező felperesileg nem bizonyitatott. „Mert felperesek már a keresetlevélben önmaguk beismerik, hogy a per alatti útra ritkán levén szükségük, azt csak néha vették igénybe. Ezen elismerés mellett, az ezen útnak felperesek általi használatára vonatkozó tanúvallomások bírói figyelembe nem vétethetnek, — mivel a használati módra s időre nézve oly eltérők, hogy azok alapján, a felperesi nyilvános, békés s folytonos használati jogot bizonyítottnak tekinteni nem lehet. „Mert végre a régi útnak elenyésztetése, a felpereseknek a—d alatti belsőségeik egyesítése, és czélszerübb használhatása tekintetéből, felperesek saját akaratából történvén, — tekintve, hogy az A. alatti térrajzon az ut udvarkapunak jelzett helyen, a kertjükhöz csatolt b. c. d. alatti területhez való hozzáférhetés és czélszerü használhatási mód is megvan: annálfogva szükségessége sem mutatkozik annak, hogy a keresetlevél szerint, az alperesnek e. betűvel jelzett belbirtoka, s régi belsőségeinek egyesítése után, a két szomszédos kert között, a per tárgyát képező ut-területen, felpereseknek utbasználbatási szolgalom joga felperesek részére fentartassék. — Az A, térrajzon g. 79