Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 78. szám

311 szükséges s így az első bíróság törvényszerűen járt el, 1 midőn az örökségi vagyon létezésére vonatkozó bizonyítékokra is kiterjeszkedett. . „A per érdemében azonban megváltoztatandó volt; mert jóllehet a váltón látható elfogadói aláírás valódisága kétségbe nem vonatott, sem az érték kézhezvétele nem ta.gadtatott; azonban mivel felperes keresetét, alperesek ellen mint a váltót elfogadó H. Zsigmond örökösei ellen intézte; s igy ezek fizetésre csakis azon esetben köteleztethetnének, ha kimondatnék, alperesek ez iránybani tagadása ellenében, hogy néhai H. Zsigmond után hagyatéki vagyon valóban maradt; mivel pedig felperes ezt bizonyítani nem tudta, — mert a leltár tanúságaként, a minden követelést megelőző 240 frt temetési, s 50 frt gyógyítási költség ellenében csupán 20 frtra becsült ruhanemű találtatott; és mert H. Zsigmond hivatali állásától való felfüggesztésének ideje alatt visszatartott fizetésének összege, — tekintettel arra, hogy épen felperes előadása szerint, a felfüggesztés indokául, az állam megkárosítására czélzott bűntett szolgált; mely esetben az 1871: VIII. tczikk IV". fejezete szerint, vagyoni felelőséggel tartozik, ezen vagyonifelelőség kérdésében oly értelmű határozat hozataláig, melyszerint H. Zsigmond visszatartott fizetése ennek örökösei javára Ítéltetik, — hagyatéknak nem tekintethetik; mivel végre azon körülmény, hogy a leltározotton kívül, az örökhagyó után, más vagyon is maradt, nem tanuk által bizonyítandó, hanem a leltár kiegészítését, a hitelező a hagyatéki bíróságnál eszközöltetheti, — az örökösök pedig jogelődük tartozásait, csak az általuk nyert örökség erejéig tartoznak fizetni; és ez -esetben ötökség létezése kimutatva nincs: ugyanazért alperesek fizetésre kötelezhetők nem voltak.* Alegf. ítélőszék itélt: ,,Tekintve egyfelől, hogy a kihallgatott tanuk vallomásaiból azt, váljon maradt-e s mennyi hagyaték hátra? — biztosan megállapítani ugyan nem lehet; de tekintve másfelől, hogy alperesek saját beismerése szerint, az örökhagyó fizetésének egy része még állampénztárban van,— mely fizetés, ha utólag kiadatnék, hagyatéki vagyont képezne; s a melyre nézve alperesek csak azt a kifogást tették, hogy az az 1876:31. tcz. szerint le nem foglalható; holott ezen törvény a hivatalnok halála után alkalmazást nem nyerhet, — az örökhagyónak, s annak jogán az Örökösöknek az állani irányábani eme követelése tehát a hagyaték cselekvő állagához számítandó ; és tekintve, hogy az államnak eme követelés ellenében, az 1871 : VIII. tczikk alapján netán fennálló igénye, a jelen perben eldöntés tárgyát nem képezvén, teljesen illetetlenül fenmarad: „ezeknélfogva a kir. tábla ítélete megváltoztattatik, e az első bíróságé hagyatik helyben, — azonban oly korlátozással, hogy felperes jelen marasztaló Ítélet alapján, végrehajtást csakis az örökhagyónak visszatartott tiszti fizetése iránt, az állam elleni követelésére vezethet."(l 9 79. «ept. 23. — 550. ez. a.) Azon körülmény, hogy a felebbviteli bíróság a kérelmen túl terjeszkedett, a Váltó eljárás szabályai szerint semm. panasz tárgyául nem szolgálhat. Oly határozat, melyet a másod bíróság semm, panasz folytán hozott, nem felebbezéssel, hanemcsak semm. panaszszal támadható meg. Kovács Ákos ügyvéd — özv. H. Zsigmondné •és K. A1 b e r t n é e. 100 frt és 50 frt váltóösszeg megfizetésére a m.-szigeti tszéknél kétrendbeli keresetet támasztott. A tsz ék f. év jan. 28. —- 655. SÍ. a. alpereseket mint az 1877. s 1878-ban kelt két rendbeli váltó elfogadó H. Zsigmond örököseit, a fizetési meghagyásban foglalt összegen felül 18 frt perköltségben marasztalta; mert a tanúvallomásokkal igazoltatott, mikép a kérdéses összegeket H. Zsigmond vette fel, s hogy alperesek azt tetemesen meghaladó vagyont örököltek utána. A kir. tábla f. év april 1. — 109 3. sz. a. felperes, ugy alpereseknek semm. panaszszal egybekötöti felebbezésük folytán — köv. végzést hozott: A semm. panasznak helyadatik, a tszék Ítélete azt megelőző egész eljárással együtt megsemmisitztik (Váltó Elj. 44. §. c. p.) s az utasitatik, hogy a kifogásokat alperesnek adja vissza oly felhívással: mikép a kifogásokat 3 nap alatt a 7232 s 7233. sz. a. sommás keresetekre elkülönítetten adják be. „Mert habár a 7232. s 7233. sz. keresetek egy időben ugyanegy váltóbirtokosnak, ugyanazon személyek ellen, egy jogalapon, s hason ténykörülmények folytán inditattak: mégis, mivel a Váltó E!j. 19. §. szerint a kifogások az egyes keresetek ellen intézendők; azon §-nak tehát azon értelmet, hogy több kereset elleni kifogások egy beadványba összesíthetők, s hogy ebből kifolyólag, külön folyamatba tett keresetek együttesen tárgyaltassanak,— adni nem lehet: az eljáró bíróság a Váltó Elj. 44. §-ba ütköző semmiséget követett el, midőn a mindkét kéresetre vonatkozó egybefoglalt kifogásokat elfogadta, stb.stb. További felebbezés és semm. panasz használatára — Alegf. ítélőszék következőleg határozott: „Mind a semm. panasz, mind a felebbezés visszautasitatik; a semm. panasz azért, mert felperes azt arra a körülményre állapítja, hogy a kir. tábla az ő kérelmén tul terjeszkedett volna, — ez a körülmény pedig a Váltó Elj. 44-ban a semmiségi esetek közt elő nem fordul —• — tehát semm. panasz tárgyát nem képezhetné, még ha igaz volna is, — holott ellenkezőleg a kir. tábla nem terjeszkedett tul a kérelmen, hanem annak csak részben adott helyt; ,,a felebbezés azórt, mert oly határozatot, melyet a másodbiróság semm. panasz folytán hozott, egyátalában nem felebbezéssel, hanem esetleg csak semmiségi panaszszal lehet megtámadni/4 (1870. sept. 15. — 522. sz. a.) Semmitöszéki döntvények. A végrehajtási költség felperes irányában nem állapiiható megy azon esetben sem, midőn alperes az ítéletben a perköltség megtérítésére kötelezve nem lett. Szerencsi E. — Bónyi Jószefe. 200 frt erejéig végrehajtást intéztetett az abauj-szántói jbíróságnál. Aj bíróság f. év június 7. — 1589. sz. a. végzésével a végrehajtási kérvény költségét, alperes irányában meg nem állapította — azt felperesre hárítván. E részben felperes semm. panaszszal élt. ASemmitószék aj bíróság végzésének panaszolt részét, mely szerint az emiitett költség felperes irányában állapitatott meg, megsemmisítette (297. §. IS. p.) s a végrehajtási kérvény költségét végrehajtást szenvedő irányában 6 frt 95 krban állapította meg; „mert a pcrr. 367. §. szerint a végrehajtási költséget a marasztolt fél viseli még akkor is, ha a perköltség megtérítésére az ítéletben nem köteleztetett." (1879. aug. 13. — 16248. sz. a.) 78*